EquestrianBlog
Johny
2013. november 18., hétfő
Olvasási idő: 1 perc

Nem tudjuk mikor, de valamikor Panku megellett. Feltételezhetően több kicsije is volt, csak széthagyta őket, így csak egy kisfiú maradt. Úgy döntöttünk, meghagyjuk.

Kis rosszcsont. Már érti a 'Gyere, Johny!'-t és a 'Kifelé!'-t. Okos kutya. Most nagyon harapdál, már ha megfogom, kap oda a kezemhez. Én meg visszakézből adok neki egy taslit. De nem sértődik be. Kis kurta, O lábai vannak, meg apró, jó húsos füle. Nagyon cuki.

Futószárazás
2013. november 17., vasárnap
Olvasási idő: 1 perc

Lovaglás helyett kivittem Remit futószárazni a futós helyre. Nagyon szépen ment, nem csinált semmit. Biciklisekre egy kicsit felizgult, de semmi komoly. Nem vágtáztattam, mert csúszós a fű, és ügetésben is csúszkált az elején. De aztán belejött a dologba.

Kullancsvadászat
2013. november 17., vasárnap
Olvasási idő: 1 perc

Először Remire raktam fel a kötőféket. Ki se kötöttem, csak a vezetőszárat fogtam a kezemben. Átsimogattam, bogarásztam a hajlatokat (füle, nyaka, álla, lábai). Nyugodtan állta, sőt, mikor a lábait simogattam, fel akarta emelni, hogy kitisztíthassam a patáját. Jópaci. Fel is vettem őket, de csak tartottam. A teszt negatív volt.

Aztán jött Krist, ő is nyugisan végig állta. Nála se találtam semmit.

Két hét után
2013. november 16., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Suli beálltával és a végzős évnek köszönhetően eléggé megcsappant a szabadidőm száma, ezt tetőzi az óraátállítás, így mire hazaérek, fél óra és sötét lesz. Nem lehet semmit csinálni. De a hétvégék még mindig szabadok – legtöbbször. Így volt ez ma is, így sikerült két hét után újból lóra ülnöm. 

Kristállyal töltöttem el két órát. Igen nagyot kerültünk, 14 kilométert. A játékboltos néniék tanyája mellett mentünk el, és bár a kapu nyitva volt, a kutyák szerencsére nem jöttek ki. De nem is nagyon ugattak (szokásuk ellenére). Miután kiértünk a buckára, és elindultunk az úton, egyszer csak kutyaugatást hallok. Mondom magamban, mit keres kutya a puszta közepén? Aztán megláttam a kutyát is a fák mögül. Megállítottam Kristet, hogy mozgásunkkal ne mérgesítsük tovább a jószágot. Vártam, míg megun minket és inkább mással foglalkozik. Nem kellett sokáig várni. Lépésben indultunk tovább. A fenyőerdőn keresztül vezető úton pedig egy motorossal, az út végén pedig egy Bodrival, vagyis pulival találkoztunk. Elég rossz állapotban volt. Ügetett felénk, nem vett észre minket. De amikor meglátott bennünket, besprintelt az erdőbe. Én persze megállítottam Kristet és azon kezdtem tanakodni, hogy ha kerülni kell, merre. Szerencsére nem kellett. Itt már kezdett Krist felpörögni, a vasútig végig ügettünk, kicsit vissza is kellett húzni, ne rohanjon el, mert már csurom víz volt. A vasúton, majd a főúton átkelve mentünk tovább. Az egyik leágazásról patanyomok vezettek arra az útra, amerre mi mentünk, és végig követtük egészen a betonig. A második balra leágazásnál fordultunk el. Végig ügettük az utat, jó tempóban (Krist nagyon ment volna), egészen egy tanyáig, ahol a bácsi épp beállt a kocsijával. A németjuhászok meg nagyon ugattak minket, így inkább megvártam, míg a bácsi becsukja a kaput. Aztán elbeszélgettem vele. Kikérdezett a lovaglásról, mondta, hogy ő is szereti a lovakat. Meg hogy a tőlünk vitte a szomszédba a lovaknak a zabot. Továbbmenve megnéztem, hogy kik azok a lovak. Hát nem mások, mint a N. Timiék. Először nem is jöttem rá, hogy merre vagyok, csak miután megláttam a tanyájukat. Timivel elbeszélgettem egy kicsit. És a kiscsikót, Záport is végre láttam. Nagyon aranyos és szelíd kispaci. Ám mikor elindultam tovább, a csikó utánunk akart jönni, és a kerítést törve-zúzva ki is szabadult. Én gyorsan leugrottam a lóról, nehogy valami baj legyen. Elindultam vissza a bejárathoz, közben Tibi próbálta elkapni Záport a kerítésen keresztül. Végül sikerült és nagy nehezen be is lett vezetve. Én visszaszálltam és elindultunk a város felé. Az út a merkbaus úttal szemben lyukad ki. Jobbra kanyarodtam, mert lovakat, szám szerint kettőt (vélhetően ezeknek a nyomát láttuk) láttam a kocsmánál. Gondoltam, megnézem, kik azok. A város másik végéből mentek át a másik faluba, de már visszafelé álltak meg pihenni. A pasi kijött beszélgetni, hogy megkérdezze, ki vagyok. Elkezdte Krist szügyét vakargatni, mire megszólal, hogy hopp, itt egy kullancs. A frászt hozta rám. Lovakban, eddig, nálunk még nem volt kullancs. A másik srác kiszedte a kullancsokat (!). Aztán elindultunk haza. B. bácsi lucernáján is ügettünk, bár Krist elég lankadt volt. Elfáradt a drága. Bent lenyergeltem és visszavittem az udvarra legelni.

A beszélgetésekkel az út 2 óra volt, szóval kb. másfél óra alatt tettük meg a 14 km-t. Az átlagsebesség 6,89km/h, de szerintem volt ez több is (14km/1,5h=9,3km/h). (az adatokat az Endomondo nevű telefonos alkalmazás mérte)

A kullancsok miatt hétfőn felhívjuk a dokit, hogy oltsa be a lovakat tetanusz ellen. Meg amúgy is időszerű volna. Holnap átnézem a lovakat, van-e még bennük. Nagyon remélem, hogy nincs.

Házi verseny
2013. november 2., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Az előre megbeszéltek szerint tegnap fél 3 körül elindultunk Lilivel be a városba. Sanyi kitűnően állta a sarat, nem ijedt meg semmitől. Gyorsan beértünk, Lili leszállt, én pedig bementem a benkes pályára egy kicsit gyakorolni. Megtettem egy kört ügetésben, aztán végigmentünk a feladatokon két-háromszor. Két sorozat között Kristet gyors ügetésre bíztattam. Csak úgy száguldottunk. Közben apu is megjött, Lili anyuja meg már akkor ott volt, mikor beértünk. Bevittük a lovakat, a második kis-istálló legbelső két bokszát kaptuk meg. Elhelyeztük, megetettük a lovakat, Liliék átpakolták a cuccukat a nagy autóba, majd mentünk haza. Otthon még felszerelést pucoltam, meg összeválogattam a ruhákat (nagy bajban voltam, nem tudtam mit felhúzni, de végül két fekete hosszúujjú pólóra és a piros mellényemre esett a választásom).

Reggel hétkor bent voltunk, megetettük Sanyit és Kristet, majd jött Lili is. Neveztünk, majd nyergeltünk. Ügyesen otthon hagytam a versenynyeregalátétet, így maradt a barna, ami hát, koszos volt. Nem volt mit tenni.

Szokásosan jött a sorrend: először a kicsik, aztán az ügetősök. Melegítőben nagyon jó volt, Kristtel olyan gyorsan ügettem, hogy lebegett a pulcsim. Szépen dolgozott, sehol sem vert gyakorlás közben. A pálya a következő volt: start – bólya – szoba – szlalom – kereszt – bólya – ferdekapu – kulcs – cél. A miénk volt a legjobb idő (62 mp), de sajnos kettőt vertünk. Egyet a keresztben és egyet a szlalomban. Mivel Fanni figyelte, hogy Krist nem a lábával lökte le, hanem a farka csapta le a labdát, ezért gyorsan, míg a többiek sorra kerültek, bementünk a bokszhoz és befontam, majd felkötöttem Krist farkát (befőttes- és sörénygumival). 

Két versenyszám között jön Lili, hogy Sanyi ideges, szitál a bokszban, ezért kiviszi megjáratni. Mondom oké. Ezzel el is tűnik kb. a vágtás versenyszám végéig.

A vágtás előtt még gyakoroltunk egy kicsit, persze itt nem az volt a tét, hogy mindenáron győzzünk. Csak a vicc kedvéért nevezek be. Nos, hibátlant mentünk 78 másodperccel. Pálya: start – kulcs – szlalom – kereszt – bólya – bólya – bólya – labirintus – ferdekapu – cél. Miután kimentünk a pályára, átadtam Nórinak a lovat, had menjen vele egy kicsit. Addig én beszélgettem. Egy kis idővel később visszakértem Kristet, hogy felültessem három ismerősömet. Mindegyiket a maga szintjéhez képest gyakoroltattam, de végül is mindhármójukkal átvettem a feladatokat. Végül egy kicsit bevittem bokszba, had pihenjen, mielőtt hazamegyünk.

Lili kint volt Sanyival, a fedeles melletti füvön próbálta legeltetni, de ő mindent csinált, csak nem legelt. Átvettem a szárat, hogy kicsit váltsam a Lilit. Kicsit ellazult a ló, hempergett, legelt (erős túlzás). Végül fél három lett és elkezdtük a lovakat felnyergelni. Először, nagy nehezen Sanyit. Volt ám szenvedés. Kristet öt perc alatt lerendeztem. Aztán elindultunk.

Hazafelé csatlakozott hozzánk Fanni Díszessel, szóval három ló csattogott az utcákon. Mentek volna haza. A csatornánál szétváltunk: mi Lilivel mentünk tovább, Fanni pedig lefordult balra. A lőtérnél lenyomtunk egy gyors vágtát (mi ügetést). Vasútnál jött egy vonat, Krist még épp eltűrte, de Sanyinak már elege volt. Lilinek eléggé meg kellett vele birkózni, de győzött. Még a lucernán Lili ment egy vágtá, Krist meg inkább lassabban ügetett. De nem is akartam hajtani. Itthon Remi vígan, nyihogva üdvözölte. Lenyergeltem, majd mehetett a helyére.