Házi verseny
Írta: dorka Mikor? 11.02. Kategória? F. Lili, Kristály, V. Fanni, Verseny

Az előre megbeszéltek szerint tegnap fél 3 körül elindultunk Lilivel be a városba. Sanyi kitűnően állta a sarat, nem ijedt meg semmitől. Gyorsan beértünk, Lili leszállt, én pedig bementem a benkes pályára egy kicsit gyakorolni. Megtettem egy kört ügetésben, aztán végigmentünk a feladatokon két-háromszor. Két sorozat között Kristet gyors ügetésre bíztattam. Csak úgy száguldottunk. Közben apu is megjött, Lili anyuja meg már akkor ott volt, mikor beértünk. Bevittük a lovakat, a második kis-istálló legbelső két bokszát kaptuk meg. Elhelyeztük, megetettük a lovakat, Liliék átpakolták a cuccukat a nagy autóba, majd mentünk haza. Otthon még felszerelést pucoltam, meg összeválogattam a ruhákat (nagy bajban voltam, nem tudtam mit felhúzni, de végül két fekete hosszúujjú pólóra és a piros mellényemre esett a választásom).

Reggel hétkor bent voltunk, megetettük Sanyit és Kristet, majd jött Lili is. Neveztünk, majd nyergeltünk. Ügyesen otthon hagytam a versenynyeregalátétet, így maradt a barna, ami hát, koszos volt. Nem volt mit tenni.

Szokásosan jött a sorrend: először a kicsik, aztán az ügetősök. Melegítőben nagyon jó volt, Kristtel olyan gyorsan ügettem, hogy lebegett a pulcsim. Szépen dolgozott, sehol sem vert gyakorlás közben. A pálya a következő volt: start – bólya – szoba – szlalom – kereszt – bólya – ferdekapu – kulcs – cél. A miénk volt a legjobb idő (62 mp), de sajnos kettőt vertünk. Egyet a keresztben és egyet a szlalomban. Mivel Fanni figyelte, hogy Krist nem a lábával lökte le, hanem a farka csapta le a labdát, ezért gyorsan, míg a többiek sorra kerültek, bementünk a bokszhoz és befontam, majd felkötöttem Krist farkát (befőttes- és sörénygumival). 

Két versenyszám között jön Lili, hogy Sanyi ideges, szitál a bokszban, ezért kiviszi megjáratni. Mondom oké. Ezzel el is tűnik kb. a vágtás versenyszám végéig.

A vágtás előtt még gyakoroltunk egy kicsit, persze itt nem az volt a tét, hogy mindenáron győzzünk. Csak a vicc kedvéért nevezek be. Nos, hibátlant mentünk 78 másodperccel. Pálya: start – kulcs – szlalom – kereszt – bólya – bólya – bólya – labirintus – ferdekapu – cél. Miután kimentünk a pályára, átadtam Nórinak a lovat, had menjen vele egy kicsit. Addig én beszélgettem. Egy kis idővel később visszakértem Kristet, hogy felültessem három ismerősömet. Mindegyiket a maga szintjéhez képest gyakoroltattam, de végül is mindhármójukkal átvettem a feladatokat. Végül egy kicsit bevittem bokszba, had pihenjen, mielőtt hazamegyünk.

Lili kint volt Sanyival, a fedeles melletti füvön próbálta legeltetni, de ő mindent csinált, csak nem legelt. Átvettem a szárat, hogy kicsit váltsam a Lilit. Kicsit ellazult a ló, hempergett, legelt (erős túlzás). Végül fél három lett és elkezdtük a lovakat felnyergelni. Először, nagy nehezen Sanyit. Volt ám szenvedés. Kristet öt perc alatt lerendeztem. Aztán elindultunk.

Hazafelé csatlakozott hozzánk Fanni Díszessel, szóval három ló csattogott az utcákon. Mentek volna haza. A csatornánál szétváltunk: mi Lilivel mentünk tovább, Fanni pedig lefordult balra. A lőtérnél lenyomtunk egy gyors vágtát (mi ügetést). Vasútnál jött egy vonat, Krist még épp eltűrte, de Sanyinak már elege volt. Lilinek eléggé meg kellett vele birkózni, de győzött. Még a lucernán Lili ment egy vágtá, Krist meg inkább lassabban ügetett. De nem is akartam hajtani. Itthon Remi vígan, nyihogva üdvözölte. Lenyergeltem, majd mehetett a helyére.

Szlovénia
Írta: dorka Mikor? 10.30. Kategória? Fotóblog

Nem, sajnos nem voltunk Lipicán. Más csodálatos helyeket látogattunk meg. Bled, Ljubjana, Maribor, Plitvice, Postojnska…

Remi, te állat!
Írta: dorka Mikor? 10.27. Kategória? L. Timi, Remény

Persze jó értelemben. Történt ugyanis, hogy felültem a drágára, csak úgy futószárazás nélkül, hiszen minek, hisz T. Pisti alatt se csinált semmit a múltkor. Aha, csak akkor mellette volt Krist. Úgy határoztam, hogy elmegyek a Sóstó felé, ahol forgalom is van, vasút is van, had lássam, mi a véleménye ezekhez a dolgokhoz. Elindultunk kifelé, B. bácsi lucernáján pedig észrevette a szomszéd lovát, amitől úgy beizgult, hogy na. Alig bírtam visszafogni. Mikor elkezdtem ügetni, alámbakolt és megáltt. Így csak lépésben mentünk tovább, hogy lenyugodjon. Nem volt semmi gond, csak egy kicsit vissza kellett húzni, mert ment volna. A vasútnál úgy átment a sínek felett, mint a pinty. Semmi megtorpanás, semmi rácsodálkozás, hanem határozottan ment előre. Nagyon meglepődtem, hiszen Kristállyal mennyit szenvedtem a sínekkel. Remi pedig rá se ránt a dologra. Lementünk a kövesút melletti földesútra, ahol velünk szembe jöttek a L. Timi és az apja. Kérdezte, hogy merre megyek, mondtam a Sóstóra, de végül elkísértem őket vissza. Ügetésnél Remi folyton bevágtázott, így a b.telep mellett már lépésben mentünk. Ám a lucernánál Timiék előrevágtáztak, hiszen várták a lovasok. Remit visszafogtam, ő meg nem is nyihogott utánuk, hanem visított. Ilyet még nem is hallottam. Végül a bekötőnél engedtem neki és bevágtáztunk. Utána kiügettem a b.telep kerítéséhez, és megint bevágtáztunk. Ezt az utat megtettük mégegyszer, ám ekkor már kifelé is vágtáztam, meg visszafelé is. Kontrollálható volt, és végre sikerült akkor beugratni, amikor én szerettem volna.

A cím pedig a vasúton való átkelésre és a vágtákra utal. Hogy imádom a hülye fejét.

Ha nincs nyereg, jó szőrén is!
Írta: dorka Mikor? 10.22. Kategória? Kristály, Remény, T. Pisti

Face-n beszéltük meg, hogy kijön, de megkérdezte, hogy van-e nyergem. Mondtam, hogy van, de csak angol. Mondta, hogy jó lesz az is, már nem cipeli ki a sajátját hozzánk. Mindezt fél háromkor beszéltük meg. Négykor, már idegesen kezdtem nyergelni, de Kristre, mondván, hogyha nem jön, hát kimegyek az öreggel. De befutott. Megbeszéltük, hogy nyugodtan menjek Kristen nyeregben, ő majd felül a csikóra szőrén.

Pont a nyerget tettem fel Kristály hátára, amitől ugye megzörrent a heveder. Ekkor Remi megugrott, én pedig azt hittem, hogy a hevedercsat csörgésétől ijedt meg (holott azt már egészen csikó kora óta megszokta). Pedig csak Pisti ugrott fel a hátára. Kérdezte is, hogy szépen, óvatosan teszem-e fel rá a nyerget meg a hevedert. Mondtam, hogy igen, mire "kioktatott", hogy nyugodtan csapjam a hátára, had szokja meg.

Aztán én is gyorsan felnyergeltem, hevedert, kantárt és kengyelt állítottam, majd elindultunk. Mondtam neki, hogy nem bírom beugratni vágtába, ő pedig próbálgatta. Neki persze egyből ment. Tudom, hogy konkrétan sz.r a beugratásom. Továbbmentünk, haladás kicsit idomítgatta Remit. A hepehupás fenyves után lefordultunk a dombok irányába. Nekem volt egy kis ellenvetésem, de felőlem… menjünk. Egyikre fel, másikra le. Az egyik nagyobbon ő egyenes vonalon lement egy meredebbik résznél, én pedig Krist lábainak féltése miatt kerestem egy kevésbé lejtős szakaszt, így mi egy kicsit lassabban értünk le. Innentől hazafelé vettük az utat, a „vadonos” részen keresztül. A játékboltos néniéknél ügetésben mentünk tovább, majd megkérdezte, hogy nagyon pattog-e. Mondtam, hogy nem, egészen tűrhető.

Itthon lenyergeltünk, vagyis én nyergeltem, ő meg csak leszállt Remiről.

Telihold
Írta: dorka Mikor? 10.18. Kategória? Kristály

Régi álmom volt, hogy telihold fényében ne csak kimenjek a lovakhoz (amit már párszor megtettem), hanem lovagoljak is rajtuk. Ez ma este megtörtént. Felkantároztam, majd Z. segítségével feldobattam magam Kristályra és kimentünk a bekötőig, csak úgy, szőrén. Nagyon jó volt. Egyáltalán nem kellett meresztenem a szemem, mindent tisztán láttam. Persze nem akartam egy hú de nagy terepet megtenni, mert igazából csak a hangulata miatt voltam az ötletért. Nos, ez meg is valósult.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés