E Q U E S T R I A N B L O G
Nyeregszemle – 2013
Írta: dorka Mikor? 06.01. Kategória? Esemény

Idén is megyünk, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Szombatra terveztük elmenni Kunszállásra. Remélem egész nap ott tudunk lenni, ettől függetlenül a 10:30-kor kezdődő Fiatal Szabadidomítók lovasbemutatója érdekel a legjobban, ugyanis szeretném Kristtel és Remivel ilyen szempontból kialakítani a kapcsolatomat. A Lovas Torna és Pintér Szabolcs előadása is érdekel.  Természetesen majd lesz élménybeszámoló is.

Programok a nyeregszemle.hu-n!

***

Fényképek híján, sajnos csak élménybeszámolóval jövök. 

Indulás előtt fél órával feltettem a fényképezőgép akkuját töltőre, mert láttam, hogy egy csík lement a háromból (persze kibírta volna enélkül is). Indulás előtt összetettem a fényképezőm a táskába és elindultunk. Az út közel egy óra volt. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor leellenőriztem a gépet, hogy mi van a hibájával (megint vinni kell szervízbe). Nem kapcsolt be – otthon hagytam az akkut a töltőn. Vállveregetés magamnak. Így hát kénytelen voltam fényképezés nélkül élvezni a napot. (A telefonommal lőttem pár képet, de azok közel sem olyan jó minőségűek.)

A Fiatal Szabadidomítók bemutatója már elkezdődött, mikorra mi odaértünk, ettől függetlenül érdekes volt. Volt fektetés, ágaskodás, kontrollált kirúgás, majd háton lovassal ágaskodás, ugratás. És mindent magyaráztak. Nagyon jó volt. Végignéztük a seregszemlét, hihetetlen, hányféle ló és lovasstílus van. És mindez egy helyen. Aztán végighallgattuk az ünnepséget. Azt inkább nem részletezném. Köszöntötték a lovasokat. Ezután elmentünk enni, majd a Reneszánsz Lovagi Tornára értünk vissza, ami abból az alkalomból került megrendezésre, hogy Mátyás királyt 555 éve koronázták meg. A torna hihetetlen jó volt, és elmondhatom, hogy az egész nézőközönség élvezte. A lényege az volt, hogy a játék elején kiválasztották a közönségből Mátyás királyt és feleségét, Beatrixot, majd felöltöztek az akkori öltözetbe. Ezután kiválasztottak 8 apródot, ők kisgyerekek voltak. A neveket már nem tudom – sajnos – de volt négy lovag (fehér, sárga, arany illetve kék öltözetben), és a török Juszuf, a “kutya”. Az utóbbi nem volt bejelentve, ő volt a rosszfiú. Vagánykodott, nevettette, vagy riogatta a népet (a nézőket). Az első feladat kereszthajítás volt, a második lándzsahajítás, egy kis gally-boglyát kellett karddal leverni, utána két pajzsba kellett ütni és az döntötte el a nyertest, hogy milyen erősen ütött bele. Ezután karikákat kellett leszedni – három volt. Végül a Fekete Sereg egyik tagját (aki egy forgó bábu volt) kellett eltalálni. Ezt egy segéd tartotta, majd a lovag eltalálta és azt számolták, hogy hányat fordul a bábu. Nos, Juszufnál a segéd egyszerűen élére fordította a bábut, így ő (sajnos) nem tudta eltalálni a bábut. Ám a végső és legjobb összecsapás a párharc volt. Már majdnem Juszuf nyert, mikor Erdély lovagja utolsó erejével letámadta, és ezzel le is győzte a törököt. “Jutalmul” Juszufot kéznél fogva, lóval kihúzták a “határig” (kapuig). Így hát Erdély lovagja nyerte el a kardot. A torna után pedig mentünk haza.

Csupán annyi a véleményem az egészről, hogy Ópusztaszer után Kunszállás nekem nagyon nagy falatnak tűnt. Túl nagy volt a tér, nagyon el voltak szórva a helyek. Pl. Pusztaszeren a vásár-rész az egy utcát alkotott a bejárattól a Szeri-arénáig, itt meg három sort alkotott, soronként 3-10 standdal. Kusza volt az egész. Sokat kellett gyalogolni az egyik bemutatótól a másikig. Még egy utolsó apróság: számomra igen nagy szégyen, hogy a 2011-es karszalagokat használták…

Rendőr lovas háziverseny
Írta: dorka Mikor? 05.31. Kategória? Esemény, Fotóblog

Miután a suliban letudtam a három órát, mentem is egyből a lovardába. Anyu vitt át, ő hozta a gépemet. Fényképezek, fényképezek, egyszer csak azt veszem észre, hogy a felső részen egy egyre fehéredő átmenetes csík van. Pedig az előző fényképezésnél nem volt baja, a kettő között meg a táskában volt. Kezd elegem lenni. Azért remélem júliusban nem fuccsol be. Mindegy, tovább fényképeztem. Mondjuk, ha árnyékba mentem és onnan fényképeztem, akkor kevésbé látszik a csík.
A verseny amolyan ügyességi verseny volt a lovasok és lovak számára. Volt benne ugratás, hordódöntés, sátor, lebegő szalagok alatti átlovaglás, füles labda áthelyezése, bábuverés, karikaszedés, flakonokon keresztüllovaglás, csörömpölés. És végül a célbalövés. A lovakat leginkább az utóbbi rémisztette meg. Csupán egy-két olyan ló volt, aki több türelemmel bírta.

Az egyik eset olyan volt, hogy a rendőr lőtt és annyira megugrott a lova, hogy elszakadt a heveder. Szóltak a lovasnak, hogy mi történt, lenyergeltek, majd felült a lóra szőrén. Mindenki füttyögött meg tapsolt, mindenki nevetett. Eldurrant még egy lövés a rendőrtől, majd megfordította a lovat és galoppozott a célba.

Futószár gond
Írta: dorka Mikor? 05.28. Kategória? Remény

Szombaton felnyergeltem Remit, ráraktam a kilyuggatott kikötőszárat meg a futószárat és kimentünk a nagyfutós helyre. Ostort nem vittem magammal. Egy ideig szépen is dolgozott húzott száron, ám egyszer mikor másik kézre állítottam, nem volt hajlandó elindulni, hanem hátradobta magát, majdhogynem leült. Megpróbáltam megint ügetésbe nógatni, mégegyszer megcsinálta az előbbit. Oké, akkor lecsatoltam a kikötőket, így nagy nehezen elindítottam ügetésbe, de így is hisztizett. Visszaraktam másik kézre, kikötőket rá. Meg se mozdult. Még lépésbe se. Oké, akkor szárakat le. De még így se. Hiába hajtottam, a fenekét nyomkodtam, futószár végével nógattam. Semmi. Visszamentünk elővettem az ostort, kisfutón megmutattam neki, kikötők nélkül. Csak úgy rohant. Zárásképp sétáltunk az udvarba két kört úgy, hogy az ostor kettőnk között van, ugyanis hajlamos nem betartani a vezetés szabályait. Nem tartja velem a lépést elrohan. Na majd ezt gyorsan ki fogjuk iktatni.

Tömören
Írta: dorka Mikor? 05.21. Kategória? Kristály, Remény

Szombat

Szabadon, mármint egy szál kantárral lefutóztam Remit a kis futós helyen (a karám mellett). Kicsit se volt teli. Jobb kézre párszor kifarolt, balra meg vágtázott fél-fél köröket (kicsi a hely). Végül leraktam egy rudat, amit lépésben átlépett, ügetésben meg, mintha fél méter magas lenne, átugrotta, több körön át. Aztán visszavettem lépésre, megint átlépte, következő ügetős körnél meg már simán átlépte. Aztán mivel láttam rajta, hogy teli van még, kivontam a rudat és úgy hajtottam még pár kör erejéig. Ami viszont nagyon zavar, hogy bár megszokásból (elég rossz szokás), de csapkodja a fejét felfelé. Nem tudom, szabad-e rá már most martingált vagy kikötőt használni, hogy ne nagyon szokjon rá.

Utána felnyergeltem Kristet, megnézni milyen baja van. Kimentem a nagy futós helyre, ott tettem meg vele pár kört. Egy picit mintha szét lett volna esve. Majd kimentünk a btelepig, megnéztük voltak-e előttünk lovasok. Voltak. Ketten. De nem követtük őket.

Vasárnap

Miután lefuttattam a kicsit a karámban és mivel még mindig csapkodta a fejét, ráraktam a kikötőt, de annyit értem vele, mint a kantárszárral, hiszen ugyanolyan hosszú, mint a szár. Felültem rá, tettünk egy pár kört lépésben, majd ügettünk is egy kicsit. Csak hát kicsi a hely. Aztán bementünk az udvarba, megtettünk két kört, majd mentünk vissza. Kicsit hisztis, mert szeretné, ha komolyabban le lenne mozgatva. Hívtam a Pistit, de hát nem igazán akar jönni. Hát ez van. Majd megoldom.

Hétfő

Kétfeladatsor között fogtam magam és felnyergeltem Kristet. A báláknál vettem észre, hogy Panka jön mögöttünk. Visszaküldtem először Befelé!-vel, majd Tünés!-sel, de ez is hatástalan maradt így elordítottam magam, hogy Takarodsz vissza a helyedre!. Na, de ha hatástalan!!? Mikor a R. M.-ékhoz értem, és beszélgettem M.-al (kérdezte, hogy meggyógyult-e Krist, mi van a Remivel, meg hogy látta a bandériumosokat visszafelé menni (őket láttam a kapunk előtt elmenni, legalábbis a nyomaikat)). Na ekkor vettem észre, hogy Panka jön utánunk. A hülye ott kacsázott az úton, közben jöttek autósok is, meg bicajosok is. Nagyon mérges voltam rá. Aztán szerencsére jöttek apuék kocsival, szóval hazahívták. Kimentem Sóstóra, Krist nagyon szét volt esve. A vasút át se akart menni, így leszálltam, átvezettem. Kerestem egy alacsony ágat, letörtem, megkopasztottam és pálcának használtam. Kellett. Krist egy kicsit összeszedettebb lett, jobban figyelt rám. Végül átmentem az 53-ason, egészen a Merkbau utcájáig, ahol lekanyarodtam és az Epreskerten fordultam vissza. Kicsit beszélgettem a tesi tanárommal, majd jöttem vissza. A főút utántól eléggé megerőltettem: sokat ügettünk. Végére meg eléggé kifáradtunk mindketten. Mikor elengedtem a karámba, rögtön lehempergett, aztán meg zabozott.
Vihar után
Írta: dorka Mikor? 05.17. Kategória? Kristály

Fél négyre beszéltük meg Timivel a találkozót, a P.-éknél levő hídnál. Ehhez képest, félkor kezdtem el nyergelni, de már akkor is villámlott meg dörgött. Ügyet sem vetve a tomboló elemeknek, felnyergeltem és elindultam a Robiék régi helye felé, hogy majd úgy menjek el a Timiékhez. Így lett volna, ha nem látom meg pont, hogy egy kutya szalad át az úton. Akkor forduljunk vissza és induljunk el az O.-ék irányába. Közbe hívogattuk egymást, hogy én hol vagyok, illetve hol lehet gyorsan odajutni. Elmentem O.-ék tanyája mögött, B. bácsi kerítése mellett (ahol is meglátott minket egy paci és közelebb is jött). A lucernáson átvágva egy legelőszerűn találtam magam, majd egy búzatábla mellett mentünk lépésben (gyorsabban nem mertem menni, nehogy ne vegyem észre a gödröt). Pont mikor odaértem az olajkúthoz, kezdett el csöpörészni. És amikor odaértem a bokrokhoz, akkor úgy elkezdett zuhogni, meg ráadásul dörgött is, hogy két másodperc alatt bőrig áztam. Kristálynak meg sok volt ez az egész, és elkezdett lendületből hátrálni, majd a hátsó lába körül tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, amivel igen meglepett engem, ugyanis tőle ilyet még nem tapasztaltam. Egy nyugodt pillanatában leugrottam róla, és száron vezettem kb. a hídtól. Mikor odaértem a Timiékhez, már vártak rám, és Timi is egy kicsit megázott, mert ő meg közben rám várt a hídnál. Miután megnyugodtunk, hogy a lovak nem fognak kárt tenni egymásban, kikötöttem Kristet, majd lenyergeltünk és otthagytuk a lovakat. Bementünk átöltözni meg hajat szárítani, míg csitul az eső. Kaptam egy csinos bandériumos pólót, és amíg szárítottam a hajam, Timi átöltözött, majd cseréltünk. Kicsit feltankoltuk magunkat (ittunk főként), beszélgettünk. Az eső pedig elállt közben. Gyorsan elmentünk felöltözni a lovas cuccba (cipő, chaps), az ázott ruhákat meg a telefonomat ott hagytam, mondván majd visszamegyünk érte és majd tőlünk indulok haza. Nyergeléssel oké volt, viszont mikor fel akartam szállni, kiugrott alólam. Kicsit megnyugtattam, majd sikeresen felszálltam rá. Elindultunk P.-ék melletti, a csatornán túli legelőre. Timi előrement, hogy lemozgassa Tündért, én meg megállítottam Kristet. Egyszer csak elkezdett hátrálni, és hirtelen 360-at fordult alattam. Egy kicsit meglepődtem. És ezt még megcsinálta háromszor. Egyszer mikor Timi meg akart ugratni (végül átlépés lett belőle) egy földön levő vaskosabb ágat. Akkor is elkezdett hátrálni, majd 360. Aztán kétszer mikor elmentek dombozni fárasztás céljából. De ekkor már felkészültem rá: a másik oldal felé húztam a szárat. Ekkor meg majdnem seggre ült, ettől egy picit lesokkolt. Visszaengedtem a szárat és úgy maradt, pedig az első lábait nem tartotta éppen kényelmes módban. Elindultunk a kövesút felé, végül nem sokkal a város felé vezető kanyar előtt lyukadtunk ki. Tündér halál nyugodt volt, ő hosszú száron ment, Kristet inkább rövidre vettem, nem akartam, hogy hülyéskedjen. Aztán mikor jöttek az autók, Timi velük szembe fordította Tündért, Krist meg ekkor is majd meghülyült. Végül hazakísértek minket, a cuccomért meg másnap reggel elmentem.

Most beszélgettem a Szandival, ő is ma ment volna terepre, de az ő lova is hisztis lett. Mi a Timivel arra tippeltünk, hogy Krist sárlik, Szandi lova viszont csődör. Neki meg lehet hogy a vihar miatt vadult meg a lova.

Lényeg a lényeg, Kristnél ilyet még nem tapasztaltam, pedig két év óta aktívan lovagolom és máskor nem cirkuszolt, ha Timi kicsit odébb lovagolt. 


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés