Rövidebb kengyel
Írta: dorka Mikor? 05.14. Kategória? Kristály, Remény

Jó oké, elég hülye cím. De szombaton felültem Kristályra, egy ideig ügettem a bekötőn fel-le. Majd megálltam és egy lyukkal feljebb csatoltam a kengyelt. Mennyivel más lett. Végül így kimentem a sóstóra.

Mivel a vasúti átjárót a múlt hónapban újították fel, valami gumiszerű izét tettek le beton helyett, aminek más a színe is és az anyaga is. Na ez Kristet olybá megrettentette (szép magyar nyelv), hogy nem mert még a közelébe se menni, hiába noszogattam. Jó, akkor két autós között leszálltam a nyeregből, megvártam, míg mindenki elmegy és átvezettem kézen. Majd vissza, és ezt így két-háromszor, míg egy kicsit megnyugodott. A túloldalon meg visszaszálltam. Kilovagoltam a Sóstóra, a bejáratnál találkoztam egy kisfiúval, meg az apjával, meg egy mamával és az unokáival. Lósimogatást kértem. Leszálltam a nyeregről, mert Krist nem bírt egy helyben maradni és a kicsik megsimogatták Kristet. Miután visszaszálltam, megkérdeztem a mamit, hogy nem-e ők voltak ott tavaly a madárnál és szintén megsimogatták Kristet. De. Ezután nagy tempóval téptem haza na jó, azért kontrolláltam, mert a beton az elég csúszós). A vasúti átjáróval pedig nem volt semmi gond. Itthon lenyergeltem és megkapták a zabot (egy kicsit belecsúsztam a kajaidőbe).

Vasárnap pedig Remire ültem fel. Csak bent a karámban köröztünk, hogy szokjuk egymást. Össze-vissza kanyarokat csináltam vele, 8-asokat, kisköröket, átlóváltásokat. Léptettem és megállítottam. A végén pedig többször is fel-leszálltam, had szokja azt is. Az hogy leugrok a nyeregből, még egy picit megijeszti, de majd gyakoroljuk. 

Kutyák
Írta: dorka Mikor? 05.12. Kategória? Fotóblog, Kutyák

Belovaglás III.
Írta: dorka Mikor? 05.08. Kategória? Kristály, Remény

Pénteken illetve hétvégén sem volt lovaglás.

Hétfő

Dél után jött a Vili, gyorsan felnyergeltünk, Kristet meg bekötöttem a boxba, mert a másik karámban festékdobozok voltak és hát oda nem kéne vinni a lovat. Vili kíváncsi volt, hogy futózás nélkül, három nap kihagyással hogy viselkedik a kicsilány. Mit ne mondjak, bár teli volt, nem csinált az égadta egy világon semmit. Gyönyörűen ügetett és vágtázott. Miután meglett a pár kör, Vili bement az udvarba, majd úgy ki a terepre, kis idő múlva pedig jöttek is vissza. Bement a karámba, leszállt, én meg szálltam fel. Pár kör lépés után kimentünk vissza az udvarba, megtettem pár kör lépést. Az egyik kör végén leszállított. Leszálltam. Aztán vissza. Bementünk. Ott is leszálltam-felszálltam, majd lóról. Lenyergeltünk. 

Kedd

Miután a megbeszélt délre nem jött meg a Vili (az eső miatt), így négykor fogtam magam, leápoltam, majd felnyergeltem Kristet. Furcsán rövidet lépegetett az első lábaira, így a betonon megnéztem az első patáit, van-e valami gond. Nem volt, viszont észrevettem, hogy a sebe elkezdett kivérezni. Mint amikor lehorzsolódik a heg. Úgy döntöttem, inkább nem lovagolok ki, hát kantárszáron vezetve visszavittem.

Szerda

Mivel ma délutáni suli volt, így pont lemaradtam arról, hogy Vili lovagolt. Kiment terepre és elmondás szerint minden oké volt. 

Péntek

Gyors felnyergelés után Vili fel is ült a Remire. Kimentek a lucernára, csak most a túl oldalra, ott ugyanis nincs olyan sok lucerna. Remivel hajlításokat, nyolcasokat csinált ügetésben. Majd vágta mindkét kézre, utána pedig bejöttek a karámhoz és cseréltünk. Visszamentünk, körülötte lépés, majd ügetés. Hát a jobb kézre egy picit tényleg gyengébb, de majd megerősítjük azt is. Pár kör után visszamentünk és lenyergeltünk. 

Belovaglás II.
Írta: dorka Mikor? 05.01. Kategória? Remény

Nem fogom mindig írni, hanem frissítgetem, mert szerintem az elkövetkezendő napokban minden nap lesz foglalkozás.

Szerda

Délelőtt kijött a Vili, kihordtuk a cuccot. Én átvittem Kristet a másik karámba, ő pedig felkantározta a Remit. Én megfogtam a kislányt, Vili pedig leápolta. Nyergelés után egész rövidre csomózta a szárat, hogy Remi támaszkodjon a zablának. Pár kör futószáras rohanás (ügetés) után kiengedte a szárat és felült rá. Kiengedtem őket a lucernásra. Remi ügyesen együttműködött, bár szájával próbált egy kicsit ellenállni. Néhányszor felcsapta a fejét, meg picit ijedezett. Lépés-ügetés-vágta után Vili megállította a túlsó oldalon, leszállt majd felült rá. Remi meg se moccant. Visszajöttek, bent lenyergeltük, majd visszahoztam Kristet, a kislány pedig hempergett egyet.

Csütörtök

Ma délután jött ki a Vili. Remcsi ma nem igazán volt együttműködő, kezdve azzal, hogy megfogni sem engedte magát. Végül Vili csak meggyőzte, így gyorsan felkerült rá a kantár. A nyergelés az már kitűnően megy (és remélem, hogy így is fog maradni). Egy kis futószárazás után (most nem lett rövidre csomózva a szár), rá is került a lovas. Pár kör lépés karámban, aztán mehettek is ki a legelőre. Ma már egy kicsit kimutatta a foga fehérjét: megugrott, fejét dobálta, de szerencsére semmi bakolás (ami az én gyengém). Bemelegítés után (lépés-ügetés) csináltak egy pár vágtából megállást. Ahhoz képest, hogy első alkalom volt, Remi nagyon szépen megállt. Mentek még pár kör vágtát, aztán jöttek is vissza. De nem egyenest a karámba, hanem először be az udvarba. Egy kis pálcasegítséggel bent is voltak. Végül visszamentek a karámba, Vili leszállt, majd mondta, hogy üljek fel Remire. Óvatosan felszálltam, megtettünk egy-két kört (Vili vezetett), majd leszálltam és lenyergeltünk. Fura Remi járása, inkább Póniéhoz hasonlít, vagy Szofiéhoz. Hát igen, mindkettő kicsi, ugyanúgy ahogy Remi is (az előbbi nagyobb póni, az utóbbi pedig fjord póni). Mondta Vili, hogy Remi kb. 5 cm-t fog még nőni.

Lovaglás után anyuval beszélgettek még, Vili pedig mondta, hogy hétfőn megy vissza Németországba és valószínűleg nekem kell tovább lovagolnom, de úgy, hogy mindig van mellettünk valaki és úgy ahogy ő csinálja (először futó, majd pár kör lépésben a karámban, majd ki és ott lehet dolgozni). Illetve nagyon megdicsérte: hihetetlen gyorsan tanul. Ezen kívül egy kis hibát is felmutatott: bal kézre kitűnően vágtázik/dolgozik, jobb kézre kevésbé. Ezt amúgy futószárazás közben már felfedeztem.

Belovaglás
Írta: dorka Mikor? 04.30. Kategória? Fotóblog, Remény

Múlt héten találkozott anyu a Vilibácsi fiával, Vilivel. Beszélgettek egy kicsit és megkérte őt, hogy jöjjön ki, nézzen rá Remire, hogy egyáltalán alkalmas-e testileg a belovaglásra. 

Nos, pénteken ki is jött, ránézett. Bement a karámba, megsimogatta, felmérte. Azt mondta, hogy ügyes csikó, nagyon nyugodt, lehet nem lesz vele semmi baj. Nagyon örültem ennek a kritikának, hiszen Vili már évek óta a német lovardákban lovagol be, és hát elég nagy tapasztalata van már. Hétfőre beszéltük meg az első órát, de nem tudott jönni, mert az ovis kislányát nem tudta kire rábízni. Így jött kedd délelőtt is meg délután is.

Délelőtt kijött, rárakta a nyerget és lefutószárazta, mindig húzva egy kicsit a hevederen. Aztán megállította és elkezdte a kengyelnél fogva lehúzni a nyerget, mintha súly lenne rajta. Aztán betette a bal lábát a kengyelbe, és pár rugózás után ráhasalt. Miután Remi megnyugodott, óvatosan felült a nyeregbe. Aztán kért egy pálcát és egy kicsit lovagolt bent a karámban. Utána csak a leszállás volt a netszes, hogy megugrik-e, de szerencsére állt egyhelyben. A felszálláskor is ügyesen viselkedett, hiszen nem hátrált, hanem megszagolt a Vili csizmáját, ami jó jel. (ekkor nem voltam itt, apu mesélte)

Aztán délután is kijött, fél órára rá, hogy hazaestem a suliból. Gyorsan kivittük a cuccot, leápoltam, majd egy kicsit pontosított az ápoláson. Felnyergelte, én addig fogtam a kantárszárat. Tett vele pár kört, és fokozatosan húzta a hevedert. Majd megpróbált rá felszállni. Egy kicsit ellenkezett (elmozdult a helyéről), de végül sikerült. Pálca, pár kör lépés a karámba, majd kiengedtük őket a lucernára. Kint ügettek és vágtáztak. Remi szerencsére nem akart bejönni (nemúgy, mint a Móric anno). Aztán odajöttek hozzánk (apuval néztük), mondta, hogy a csizma még furcsa neki, mert nem érti még, hogy miért bökögeti, de majd lassan az is meglesz. Miközben bementek, a két kutya (Panka és Beni) eszeveszetten rohantak el a Remi mellett, de ő csak egy kicsit ugrott meg.

Miután lenyergeltünk, meg mindent rendbe tettünk, Vili mondta, hogy Remi még meg van lepődve, ezért nem ellenkezik (ha akar egyáltalán), az majd csak a második-harmadik napon mutatkozik meg. Remélem jó kislány lesz és nem akar majd nagyon harcolni. De eddig nagyon ügyes volt, én meg büszke vagyok rá.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés