Mivel zajlik az élet, én meg bőven nem abban a tempóban írok bejegyzéseket, így hogy ha mégis úgy alakulna, hogy a bejegyzés végül nem kerül megírásra, azért legyen egy feljegyzés az adott dologról. Ennek szellemében tervezek egy új „sorozatot” indítani, amiben felsorolás-szerűen röviden szeretnék helyzetjelentést írni. Nem is értem ezt miért nem valósítottam meg korábban…

A jelen összefoglaló nagyjából június-júliustól tart a mai napig.

Lujzival folyamatosak a lovaglások, azért nem viszem túlzásba, heti egyszer-kétszer dolgozom vele. Lovagoltam őt már zablás és zabla nélküli kantárban is, az utóbbit egy fokkal jobban fogadja el, de azért még lehet vele dolgozni. A felvevő csizma és deréksegítség egész jól átmegy rajta, elindulni viszont nem mindig akar, a kedvétől függ, bár az utolsó két edzésen már nagyon ügyes volt. Vágtázni viszont még mindig nem vágtáztam rajta.

Vasárnap megejtettük az első terepet, léptünk is és ügettünk. Kutyák velünk voltak, de Lujzi nem ijedt meg tőlük. Találkoztunk autóval is, nem volt semmi probléma. Egyszer viszont megijedt, nem tudom mitől, de le tudtam állítani, nem rohant el.

Szeptember elején megvolt a tenyésszemle, Lujzinak voltak jó és rossz pontjai, de összességében büszke vagyok rá, felvették tenyészkancaként a méneskönyvbe. Na meg a fedelesben megugrattuk a szabadonugróban. 80-90 cm-t simán vitte.

Szeptember közepén elkezdett köhögni, megrendeltem a Meglio-tól az Equirespet, javulni látszik a helyzet, azonban október közepétől Zsongi is köhög, így két hete felhívtam a dokit, aki elvileg a héten tud jönni… Azóta Lujzinak jobb a helyzete, a terep folyamán már nem köhögött (az utolsó pár alkalommal már csak az edzés elején köhögött), csupán prüszkölt. Zsongi viszont néha még mindig köhint. Remény viszont jól van.

Reggel fél hét körül ébredtünk. Elkészültem én is (smink, hajfonás), és apu is, majd lementünk Lujzihoz. Lefelé menet ki is pakoltunk a szobából, hiszen nem tudtuk az aznapi menetrendet és hogy mikor lesz időnk felmenni, így inkább megelőztük a problémát.

Lent minden rendben találtunk a lónál attól eltekintve, hogy az éjszaka alatt összekoszolta magát, így az újra fürdetés mellett döntöttem. Előtte viszont kerestem valaki illetékest és megkérdeztem, hogy valójában hányra kell készen lennünk. Azt mondták, hogy kilencre.

Fogtam a lovat és az ápoló felszerelést, kikötöttem a lóápoló/mosó helyre, majd kezdődött ugyanaz a mosási procedúra, amit tegnap is megejtettem. Azonban a Lujzi farkában az a bosszantó sárga folt még mindig nem jött ki, így hát fogtam az ollót és azt a két tincset kivágtam. Végül elkészültem a lóval, visszavittem a helyére, hogy én is elkészüljek. Átöltöztem a végső ruhámba (fehér versenying, fekete nadrág és sportcipő), majd visszamentem Lujzihoz, felkantároztam és kimentünk a négyévszakos pálya mellé a füves területre.

Volt már ott pár ló: fjord, haflingi, shetik, magyar sportpóni. 9-kor még nem kezdődött a program, mert mint kiderült, várnunk kellett valakire, aki Százhalombattáról érkezik. De az idő nem telt el unalom nélkül, hiszen ott volt Haga Zsuzsi is, aki próbált rólunk beállított képet csinálni, azonban Lujzi ezt mindig meghiúsította, mert vagy nem állt meg rendesen a négy lábára, vagy az első lábával kezdett el kapálni. Néhány kép azért készült rólunk.

Tegnapelőtt este érkeztünk meg a nyaralásból, hogy ne legyen kapkodás, bár így meg kellett rövidíteni a vakációt. Pénteken nem csináltam semmit, csupán lélekben készültem a következő két napra.

Annyi még, hogy a nyaralás alatt felhívott a tenyésztésvezető, hogy ne érkezzünk este nyolc előtt, mivel aznap Rendvédelmi Nap lesz Simonpusztán, úgyhogy felesleges hamarabb mennünk, mert nem fognak beengedni. Őszintén, én puffogtam egy sort, miután letettem a telefont, mert egyáltalán nem így terveztem (vagyis már délelőtt elindulunk, és délután ott mosom le a lovat stb.) a szombati napot.

Szombat

A reggel korán kezdődött. Először is elmentünk V.-ékhoz a lószállítóért. Váltottunk pár szót, mesélt pár sztorit az ő tapasztalatairól a tenyésszemlével kapcsolatban (ő magyar sportló tsz-re vitte a csikóját), aztán hazahoztuk a járművet. Mikor megérkeztünk a futóval, amit a karám mellett parkoltunk le, körbenéztem, hogy mi van a futóban, ekkor vettem észre a kocsi kulcsot, mely V. másik kocsijához tartózhatott, így hát ráírtam V.-ra messengeren, végül azt beszéltük meg, hogy még indulás előtt kijön hozzánk a kulcsért.

Dél körül aztán nekiálltam az előkészületeknek, mert tudtam, hogy nem lesz két perc. Mielőtt elkezdtem volna a lóval foglalkozni, nagyjából összepakoltam a számára a pakolólista alapján, amit a korábbi napokban írtam össze.

Ezután jött a hosszas lómosás. Még utoljára átmostam Lujzi sörényét és farkát az előző posztban leírt hosszas procedúrával: citrom, sampon, hamvasító sampon, maszk, citromlé, balzsam, a legtöbbje 10 percet hatott. Legnagyobb meglepetésemre a ló rendkívül jól bírta a sokiáig tartó fürdetést. Ez után viszont már nem vihettem vissza a lovat a karámjába, mert borítékolható volt a hempergés, így mondtam apunak, hogy menjen, készüljön el, pakoljon össze, majd kösse le a lovat (=legeltesse).

Az elmúlt fél évben sem bírtam magammal, az utóbbi hónapokban is a kosaramba került néhány felszerelés.

A horze-től két rendelésem volt. Az első alkalommal februárban rendeltem, akkor eredetileg csak sarkantyút akartam venni, mert Boninak kikopott a szőre és kisebesedett az oldala a sarkantyú helyén, és mivel nem az én lovam, ezért nyilván vigyázni akartam rá, ezért döntöttem egy tompább sarkantyú megvétele mellett. Azonban pont abban az időben volt akcióban az előzőleg vett Eskadron Heritage lábszárvédő, így a kosárba került ez is, méghozzá Reminek a hátsó lábaira, így L-es méretben, kék színben. Utólag sajnálom, hogy Lujzi hátsó lábaira nem vettem meg az M-es bézs színűt, mert már alig találni, így Remi első lábaira valót használom a hafira. De hamarosan, még mielőtt teljesen kivonnák a forgalomból, remélem be tudom szerezni.

A második alkalommal júniusban rendeltem a bolttól a nyári akciók keretében, így hozták meg nem sokkal később két leakciózott nyeregalátét, mindkettő Póni méretben, ami már éppen határeset a méretet tekintve, de még használható, még a 17,5”-ös nyereg alatt is. Az egyik nyeregali a Horze Kaitlin univ., After dark brown színben, a másik pedig a Horze Coventry univ., korall színben. Mindkettő tetszik, a Coventry nem annyira élénk színű, mint a képen, de ettől függetlenül is jó színe van. Az előbbit már használtam, speckó belseje van, ami tök jó, míg a korall színűt még nem, még a címke is rajta van, egyelőre későbbre tartogatom.

Államvizsga napján ugye bementünk jutalomból az Imagine Lovasboltba, ahonnan hosszú válogatás után végül egy LeMieux Carbon Mesh CC (mulberry) nyeregalival és egy Eskadron Air Mesh hevederrel (120 cm) távoztam a boltból. A nyeregalit egyszerűen imádom, pláne most a nyári napokon, ugyanis nem izzad be alatta egyik lovam se, mint korábban másik nyeregali alatt (főleg a horpasz környékén volt eddig izzadtsághab), illetve a nyereg alatt sem csatak víz. A hevederrel csupán annyi problémám van, hogy egyik oldalon sem gurtnis (gumis), így nehezebb meghúzni, ezért Lujzin nem nagyon tudom használni, viszont Reményen igen, nála viszont nagyon bevált. Szerintem majd ha megjön Lujzinak a gél nyeregemelő, akkor majd kipróbálom nála is.

Amikor megvettem Lujzit, akkor csak az volt fontos, hogy származása legyen és ennek megfelelően legyen sütve. Akkor még nem volt semmiféle tervem a 10 hónapos csikóval. Két éve, amikor elkezdtem a lovaskultúrát, akkor az első tábor folyamán rendezték Simonpusztán a Haflingi tenyésszemlét és ott határoztam el, hogy amint Lujzi betölti a 3 éves kort, el szeretném vinni tenyésszemlére.

Ennek megfelelően az idei évre fordulva már úgy terveztem, hogy akkor szeptember elején tenyésszemle lesz. Ez akkor élesedett, amikor július 24-én az Egyesület megosztotta a hivatalos felhívást az országos tenyésszemlére, megerősítve, hogy azt a korábbi évekhez hasonlóan Érden rendezik.

Akkor frissiben ráírtam az egyik tenyésztőre a hafis csoportból és segítséget kértem tőle a papírozással kapcsolatban, illetve kikértem a véleményét, hogy vajon mit szólhatnak a Lujzi szemére (erre ő sem tudott válaszolni), viszont elárulta, hogy idén csak magyar bírók lesznek, viszont jövőre már jön osztrák bíró is.

Rögtön elindítottam a papírozást, vagyis jelentkeztem a szemlére (ezzel együtt a bokszfoglalás is megvolt, az egyesület intézte), illetve leadtam az állománybejelentőt és a egyesületi tagfelvételi lapot (ennek a papírozásnak még nincs vége, mert néhány adat igénylése még mindig folyamatban van…)

A szállás miatt izgultam, hogy lesz-e hely, de szerencsére tudtam foglalni apunak is meg nekem is.

A lószállítót megbeszélés szerint V.-tól kérjük majd el, amit ő arra a hétvégére pont kölcsön tudja adni.

Annak ellenére, hogy három napja ültem fel Remire, megint kedvem volt ahhoz, hogy kimenjünk terepre – az eddig leghosszabbra, ami Zsongival volt. Természetesen mindkét kutya velünk jött, így mentünk ki ötösben.

Mivel reggel apuval szokás szerint kivittük őket, ezért a körkarámnál nyergeltem fel Remit, miután őt is és Zsongit is kiengedtem onnan. Gyorsan leápoltam és felnyergeltem a mamát, addig Zsongi a közelben legelészett. Miután megvoltam a nyergeléssel, felszálltam és elindultunk.

Elértünk M. bácsi tanyájához, ahol kijött a kutya, mi meg szokás szerint elosontunk mellette, közben köszöntem a bácsinak, aki kint kapált. Miután elhagytuk a tanyáját és biztonságosnak ítéltem, miszerint a kutya nem fog utánunk rohanni, beugrattam Remit vágtába és egészen a beláthatatlan kanyarig vágtáztunk. A kanyaron túl ügetésre fogtam, így fordultunk be a fenyvesbe és egészen az emelkedő tetejéig ügettünk.

A fenyves végi tanyában otthon voltak, így megálltam velük beszélgetni, főleg mivel a házaspár fia és unokája is ott volt, és az apuka meg akarta mutatni a babának a lovakat. Közben vagy ötször hívtam ki a kutyákat az udvarból, akik mindenáron meg akartak ismerkedni a kennelben levő kutyával, így végül az lett a megoldás, hogy a bácsi becsukta a kaput. A kb. 10 perces beszélgetést követően újfent vágtából indultunk el a tanyától, azonban Zsongi ezt meghiúsította (elénk jött), így inkább csak ügettünk.

Megálltunk a sarkon levő méhész tanyánál is, mivel a lány bent volt és meg akartam tőle kérdezni, hogy a megkötött németjuhász mindig meg van-e kötve, csak hogy ne legyen a jövőben ebből probléma. Szerencsére a leányzó biztosított, hogy a kutya mindig meg van kötve, így nekem nem kell attól félni, hogy ki fog jönni a tanyából.

A tanyától ügetésben távoztunk, így kb. először valaha ügetésben mentünk végig az egyenetlen úton. Remény nem rohant, szépen kontroll alatt volt, ezért is hagytam, hogy ügessen.