EquestrianBlog
Régebbi lovaglás
2011. szeptember 11., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Múlt héten, vagy azelőtt, mindegy egyik hétvégén elmentem Kristállyal egy hosszabb terepre. A gyümölcsösöknél lefordultunk, majd nem fordultam le, hanem mentem egyenesen tovább. Kristet egy kicsit (nagyon) noszogatni kellett, hogy menjen, mert mindig megállt. Aztán volt egy olyan szakasz (ami nagyon mély homokos), ahol elleptek a kétfoltos pőcsikek. Kristály csak toporzékolt, ment volna, én meg féltem, hogy ha engedek, akkor beindul azt nincs megállás, így leszálltam és gyalog vezettem. Aztán az egyik sarkon megnéztem a telefonom GPS-én hol is vagyunk, azt kiderült, hogy tovább mentem, mint kellett volna. Felszálltam és lefordultam azon a sarkon. Az egyik tanyánál volt egy pici póni, ő nyihogott, meg jött is utánunk, Krist meg rohant. Végül ott lyukadtunk ki, ahol eredetileg akartam. És a böglyöktől egészen a bekötőig rohant… és a rohanástól bukdácsolt. Olyan bulis, mikor ha lépésben rohan, akkor pattogok rajta, botlik egyet, megint megy pár normális lépést, azt megint rohan.

Villanypásztor vissza
2011. szeptember 2., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tudom, még azt sem írtam meg, hogy leszedtük. Mert leszedtük a kecskék számára. Először az áramot, a héten pedig a madzagot, mert őfelsége rájött, hogy már nincs is áram abban a villanypásztorban és elkezdte letöredezni a műanyag vackokat. Így én leszedtem az egészet. Erre tegnap mit látok? Drágaság a sörényét darálja le a felső rúddal, ugyanis kívül valamiért jobb széna van, mint előtte. Olyan mérges lettem rá. Azonnal visszaraktam a villanypásztort, áram és műanyag cucc nélkül (csupán a karámrúdra tekertem), erre meg kibújik alatta a végénél, mert az rosszul volt megkötve. Hogy az isten… Apu jól megkötötte, mégegyszer ránézni már nem tudtam az ablakból, mert besötétedett. Így reggel megnézve, nem volt semmi, csupán az ajtóról szedte le a felső karámrudat. Pedig mennyire örültem, hogy szépen visszanől. Nem baj, ő bánja.

Büszke vagyok Remire
2011. augusztus 26., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap nálunk volt a patkolós, már eléggé időben. Kristállyal kezdte. Bal első, oké, bal hátsónál a pata lecsipkedésénél kivette a lábát, mert a legyek bazirgálták. Jobb oldalát bírta. Utána elengedtük, majd apu mondta, hogy tegyem Remire a fonott kötőféket, így rátettem a kék kötőfékre, ami most van rajta. Hoztam bikakötelet is. Először karabíneressel kötöttem ki, majd feltettem a nyakába a bikakötelet, átfűztem a piros kötőfék karikáján és úgy kikötöttem. A kovács a bal hátsóval kezdett, mert a múltkor, mikor az elsővel kezdte, megijedt és hátra rántotta magát, és utána egész végig para volt. Szóval bal hátsó pipa. Elkezdtem reménykedni, hogy nem lesz semmi baj. Bal első, pipa. Tök rendben volt, a két pata körmölése között vártunk egy kicsit. Beszélgettünk. Ő meg elkezdte rágcsálni a vezetőszárat. Remélem, majd leszokik róla. Aztán jobb első. Azt is kitűnően állta. Majd jobb hátsó. Meg sem mozdult. Lényegében egy tökéletes körmölést bírt végig. Szerintem legközelebb elég a piros kötőfék. Reméljük. A kovács is megdicsérte.

Utóbbi idők
2011. augusztus 25., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudtam milyen címet adni. Róluk.. hülyén hangzik.

Nos itt mindenkiről szó lesz. Újabban megint elkezdtem kutyát tanítani. Mindháromnál gyakoroltam, amit tudnak (Panka: ül, fekszik, marad, fordul, pacsi; Lady: ül, marad, hop (hátsó lábaira áll); Beni: ül, fekszik). Pankával elkezdtem gyakorolni azt, hogy ha a jobb lábamat emelem egy kicsit magasabbra, akkor a jobb mancsát ráteszi, ha pedig a balt emelem fel, akkor a bal mancsát teszi rá. Kezdi kapizsgálni, de még sok hiányzik. Néha tettem ki neki akadályokat, kérés nélkül, mutatásra megy minden.

Hát… Remire mostmár rá lehet tenni a kötőféket. Az a baj, hogy csak én foglalkozok vele, és csak hozzám van szokva. De más meg nem jönne ki, esetleg Zsófi, ha itt van, de az kevés. Más úgy nincsen.

Tegnap lefürdettem a lovakat. Remi jól tűrte, látszott, hogy jól esik neki ebben a nagy melegben. Még attól sem ijedt meg, najó egy kicsit, hogy húzom előtte a slagot. Miután elengedtem, minimum ötször meghempergett. Kis koszoska. Aztán Kristályt is lefürdettem, bevittem az udvarra legelni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellső két lábával áll a garázs betonján (jelenleg takarmányos, magasabban van kb. két lépcsőnyivel a betin) és a zabot+tápot+kukoricát zabálja, amit a galamboknak hagytunk. Elvittem lefuttatni a futós helyre, majd a végén a kötőfék és a futószár segítségével kantárt csináltam és szőrén bementem vele. 

Nem tudom, írtam-e már, de ma jön a kovács. Ha minden jól megy.

Istálló
2011. augusztus 24., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Most, hogy nem kell dohányt szedni, nekiálltunk istállót csinálni. Jelenleg a nyerges kész van, minden be van pakolva, kivéve ami lovas. Majd az is meglesz. Aztán mind a négy fal körbe van vakolva kívül-belül, leszámítva a padlás részt. Jelenleg a plafonon szenvedünk. Nemrég volt a vízvezetékszerelő (milyen jó leírni), mondta, akkor jön, ha minden be lesz vakolva, de mivel csőtörés lett pont a gané alatt, így holnap kijön. És akkor meg is mondja, hogy merre kell ásni a csövekért. Majd két itató lesz, meg egy fürdető kívül.

A villanyszerelőt is beszervezzük valamikorra, amúgy is jönnie kell, mert a házba (ahova költözni fogunk) be kell még szerelni a konnektorokat meg a lámpákat. 

Aztán boksztervezés. Még elmegyünka a városban pár helyre, hogy tippet szerezzünk, de apu köbö már megértette, hogy működik az egész. Ja, meg nemsokára ajtót-ablakot is betesszük.

Kisbér, Bábolna – és egy kicsi csalódás
2011. augusztus 24., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Nos, eléggé elmaradtam. 13-14-ig ellátogattunk az ország északi részére, többek között Kisbérre és Bábolnára. Az út kábé két és fél órás volt, odafelé nagyjából végig aludtam, de amikor kellett a GPS (főleg vége felé), akkor meg fent voltam, mert csak én tudom használni, ráadás a telefonomon van. Először Bábolnára mentünk, minden be volt zárva, egy hapsitól megkérdeztük, hogy mágis van-e valami. Mondta, a városon kívül, a pályán van egy verseny. Odakocsikáztunk, eltöltöttünk ott 3 órát. Anyu ki sem szált az autóból, mert olyan helyre parkolt, ahonnan rálátott a versenyre. Én meg fogtam magam és körbenéztem. Először még a versenyt csodáltam, majd a bemelegítőt. Aztán bementem az istállóba, ahova Belépnitilos! tábla jelzett, de úgymond nem érdekelt. Ott lefényképeztem a bokszot, a kinézőablakot, majd a fedelest is. Aztán visszamentem anyuhoz, ő pedig hüledezett, hogy hogy merek a lovon lenni. Aztán egy lány leesett az akadály előtt, ő meg majdnem odarohant. Mondtam neki, nincs semmi baj, majd a dokik ellátják. Utána pedig "megnyugtattam", hogy mindenkivel megtörténik, aki lóra ül. Megvártunk két eredményhirdetést, én pedig magyaráztam anyunak a dolgokat.

Közben volt egy csaj, akire rábíztak egy sárga lovat (sztem kisbéri). Először a kocsik között sétált vele, majd felment a pálya melletti dombra. Ott megállt. Aztán ha a ló megmozdult, rögtön megrántotta a kantárt. Az is baj volt, ha lépett, meg az is, ha legelni akart, akkor is kapott rántást, ha nyihogott. Azt hittem, oda megyek és kitépem a kezéből a szárat. Nem volt normális az a nő. Ez még anyunak is feltűnt, pedig rácsodálkozott arra, hogy az ügetés, az nem vágta (kérdeztem, akkor a vágtát minek gondolta), vagy hogy két versenyszám között felszántott egy traktor, meghogy mennyi kacat van a ló kantárához és a nyereghez kötve (értsd martingál, szügyelő…)

Aztán átgurultunk Bábolnára. Ott bár láttuk az istállókat (a buszmeg mellett), nem volt egy lélek sem. Kicsit autóztunk még. Majd elmentünk Bakonybélbe, az valami gyönyörű hely. Nagy nehezen találtunk szállást. Vacsi előtt átmentünk Zircre, ott láttuk azt a betyár összejövetelt. Vacsira visszamentünk. Másnap hazafelé elmentünk Devecserbe, eléggé megrzóak a vörösiszap jelei a fákon és a házfalakon. Aztán a Balaton mellett jöttünk haza.

Kutyás túra
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Vasárnap úgy döntöttem, hogy teszek egy rövidebb túrát a kutyákkal. Kristályt felnyergeltem, nem futtattam le, elindultunk. A kutyákra egy kicsit, várni kellett, mert míg felszálltam, elmentek. Lady nem jött velünk. A legrövidebb útvonalat választottam, vagyis azt, amerre le kell fordulni a gyümölcsös sarkánál. A kutyák élvezték, néha le-lemaradtak, de okosak voltak, nagyjából mindig hallgattak rám. Ügettem párszor, visszafelé is. Beni egy alkalommal hatalmasat futott. A bekötőnél megint hevedert lazítottam és szépen lazán be slattyogtam. A kutyák pedig mind kidőltek.

Első lovaglás gerincvédőben… brrr..
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Szombaton, gondoltam egyet és felnyergeltem Kristály, felraktam rá az újonnan vett pataharangot. Lefuttattam, majd elindultunk. A sín utánig mentem, ott lefordultam, és végigmentem azon az úton, amin Zsófival jöttünk vissza a hosszú túra alkalmából. Aztán elértem egy olyan szakaszra, ahova sosem mertem menni. De mentem. Kristály nézelődött, és én is. Olyan hangulatos menni a fák között: jobb oldalon fenyőerdő terül el, bal oldalon pedig mindenféle. Elmentünk pár tanya előtt, majd kitértünk a megszokott útra. A bekötőnél pedig engedtem a hevederen és lépésben mentünk. Ezen a túrán igen sokat ügettem. A lovaglás végére pedig egészen megszoktam a gerincvédőt.

Mezőhegyesen jártunk
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: 3 perc

Pénteken Mezőhegyes felé tartottunk, de előtte Tótkomlóson körbenéztünk, ugyanis anyuék valamikor ott laktak. Kerestünk egy kiskocsmát, hogy anyu kávézhasson, én pedig elfogyasztottam egy jégkrémet. Kicsit kóvályogtunk a városban, majd átmentünk Mezőhegyesre, egyenesen a ménesbirtok területére.

Nagyon gyönyörű az egész terület: ahogy behajtottunk, jobb kézre a motel terült el, bal kézre pedig több körkarám és egy lovagló pálya. A karámok között pedig egy csomó, platán(?) fa terült el, jó öregek lehettek. Az egyik körkarámban volt egy fiatal ló (mint utóbb kiderült 4 éves).

Bementünk és a recepcióstól megkérdeztük, hogy körbe lehet-e nézni. Miután visszamentünk a kocsihoz, ahol apu maradt, meséli, hogy a körkarámban levő ló kiugrott onnan. Nekifutott, átugrotta a nem éppen alacsony karámot (több, mint másfél méter, inkább a két méterhez közelít) és kint nem rohangált, hanem megállt legelni. Jöttek is a lovászok és bevitték – én már csak ezt láttam.

Olvass tovább!

Itt volt Zsófi
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: 3 perc

1.-én, hétfőn megint eljött hozzánk Zsófi. Kora délután érkezett, mindent csináltunk (értsd: kipakoltunk, ágyat rendeztünk stb.) Délután felnyergeltük Kristályt, ő lovagolt, először futón "belerázódott" Kristály ügetésébe, majd kimentünk terepre. Én bicajja, ő lóval. A vasútig mentünk el. Majd visszafelé a kanyarban cseréltünk: egy szál farmerban, papucsban kimenetem lovon a betonra, ő meg bicajozott. Aztán lenyergeltünk.
Másnap délelőtt elmentünk Robihoz lovagolni. Robi nem volt kint, más (Dávid) tartotta a lovaglást. Én Táltost kaptam, Zsófi pedig Chantallt, és még Zoli (bácsi) is jött előttem, meg Pónin egy kiscsaj lovagolt utolsóként. Laura mondta, hogy vigyázzak Táltossal, mert amióta átköltöztek (igen, átköltöztek a Sóstó Csárda mögé), a ló hülye, ledobta a Laurát meg a Dórit. Nekem mindegy, majd vigyázok. Persze nem volt semmi baj.

Olvass tovább!