EquestrianBlog
Tömören
2013. május 21., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Szombat

Szabadon, mármint egy szál kantárral lefutóztam Remit a kis futós helyen (a karám mellett). Kicsit se volt teli. Jobb kézre párszor kifarolt, balra meg vágtázott fél-fél köröket (kicsi a hely). Végül leraktam egy rudat, amit lépésben átlépett, ügetésben meg, mintha fél méter magas lenne, átugrotta, több körön át. Aztán visszavettem lépésre, megint átlépte, következő ügetős körnél meg már simán átlépte. Aztán mivel láttam rajta, hogy teli van még, kivontam a rudat és úgy hajtottam még pár kör erejéig. Ami viszont nagyon zavar, hogy bár megszokásból (elég rossz szokás), de csapkodja a fejét felfelé. Nem tudom, szabad-e rá már most martingált vagy kikötőt használni, hogy ne nagyon szokjon rá.

Utána felnyergeltem Kristet, megnézni milyen baja van. Kimentem a nagy futós helyre, ott tettem meg vele pár kört. Egy picit mintha szét lett volna esve. Majd kimentünk a btelepig, megnéztük voltak-e előttünk lovasok. Voltak. Ketten. De nem követtük őket.

Vasárnap

Miután lefuttattam a kicsit a karámban és mivel még mindig csapkodta a fejét, ráraktam a kikötőt, de annyit értem vele, mint a kantárszárral, hiszen ugyanolyan hosszú, mint a szár. Felültem rá, tettünk egy pár kört lépésben, majd ügettünk is egy kicsit. Csak hát kicsi a hely. Aztán bementünk az udvarba, megtettünk két kört, majd mentünk vissza. Kicsit hisztis, mert szeretné, ha komolyabban le lenne mozgatva. Hívtam a Pistit, de hát nem igazán akar jönni. Hát ez van. Majd megoldom.

Hétfő

Kétfeladatsor között fogtam magam és felnyergeltem Kristet. A báláknál vettem észre, hogy Panka jön mögöttünk. Visszaküldtem először Befelé!-vel, majd Tünés!-sel, de ez is hatástalan maradt így elordítottam magam, hogy Takarodsz vissza a helyedre!. Na, de ha hatástalan!!? Mikor a R. M.-ékhoz értem, és beszélgettem M.-al (kérdezte, hogy meggyógyult-e Krist, mi van a Remivel, meg hogy látta a bandériumosokat visszafelé menni (őket láttam a kapunk előtt elmenni, legalábbis a nyomaikat)). Na ekkor vettem észre, hogy Panka jön utánunk. A hülye ott kacsázott az úton, közben jöttek autósok is, meg bicajosok is. Nagyon mérges voltam rá. Aztán szerencsére jöttek apuék kocsival, szóval hazahívták. Kimentem Sóstóra, Krist nagyon szét volt esve. A vasút át se akart menni, így leszálltam, átvezettem. Kerestem egy alacsony ágat, letörtem, megkopasztottam és pálcának használtam. Kellett. Krist egy kicsit összeszedettebb lett, jobban figyelt rám. Végül átmentem az 53-ason, egészen a Merkbau utcájáig, ahol lekanyarodtam és az Epreskerten fordultam vissza. Kicsit beszélgettem a tesi tanárommal, majd jöttem vissza. A főút utántól eléggé megerőltettem: sokat ügettünk. Végére meg eléggé kifáradtunk mindketten. Mikor elengedtem a karámba, rögtön lehempergett, aztán meg zabozott.
Vihar után
2013. május 17., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Fél négyre beszéltük meg Timivel a találkozót, a P.-éknél levő hídnál. Ehhez képest, félkor kezdtem el nyergelni, de már akkor is villámlott meg dörgött. Ügyet sem vetve a tomboló elemeknek, felnyergeltem és elindultam a Robiék régi helye felé, hogy majd úgy menjek el a Timiékhez. Így lett volna, ha nem látom meg pont, hogy egy kutya szalad át az úton. Akkor forduljunk vissza és induljunk el az O.-ék irányába. Közbe hívogattuk egymást, hogy én hol vagyok, illetve hol lehet gyorsan odajutni. Elmentem O.-ék tanyája mögött, B. bácsi kerítése mellett (ahol is meglátott minket egy paci és közelebb is jött). A lucernáson átvágva egy legelőszerűn találtam magam, majd egy búzatábla mellett mentünk lépésben (gyorsabban nem mertem menni, nehogy ne vegyem észre a gödröt). Pont mikor odaértem az olajkúthoz, kezdett el csöpörészni. És amikor odaértem a bokrokhoz, akkor úgy elkezdett zuhogni, meg ráadásul dörgött is, hogy két másodperc alatt bőrig áztam. Kristálynak meg sok volt ez az egész, és elkezdett lendületből hátrálni, majd a hátsó lába körül tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, amivel igen meglepett engem, ugyanis tőle ilyet még nem tapasztaltam. Egy nyugodt pillanatában leugrottam róla, és száron vezettem kb. a hídtól. Mikor odaértem a Timiékhez, már vártak rám, és Timi is egy kicsit megázott, mert ő meg közben rám várt a hídnál. Miután megnyugodtunk, hogy a lovak nem fognak kárt tenni egymásban, kikötöttem Kristet, majd lenyergeltünk és otthagytuk a lovakat. Bementünk átöltözni meg hajat szárítani, míg csitul az eső. Kaptam egy csinos bandériumos pólót, és amíg szárítottam a hajam, Timi átöltözött, majd cseréltünk. Kicsit feltankoltuk magunkat (ittunk főként), beszélgettünk. Az eső pedig elállt közben. Gyorsan elmentünk felöltözni a lovas cuccba (cipő, chaps), az ázott ruhákat meg a telefonomat ott hagytam, mondván majd visszamegyünk érte és majd tőlünk indulok haza. Nyergeléssel oké volt, viszont mikor fel akartam szállni, kiugrott alólam. Kicsit megnyugtattam, majd sikeresen felszálltam rá. Elindultunk P.-ék melletti, a csatornán túli legelőre. Timi előrement, hogy lemozgassa Tündért, én meg megállítottam Kristet. Egyszer csak elkezdett hátrálni, és hirtelen 360-at fordult alattam. Egy kicsit meglepődtem. És ezt még megcsinálta háromszor. Egyszer mikor Timi meg akart ugratni (végül átlépés lett belőle) egy földön levő vaskosabb ágat. Akkor is elkezdett hátrálni, majd 360. Aztán kétszer mikor elmentek dombozni fárasztás céljából. De ekkor már felkészültem rá: a másik oldal felé húztam a szárat. Ekkor meg majdnem seggre ült, ettől egy picit lesokkolt. Visszaengedtem a szárat és úgy maradt, pedig az első lábait nem tartotta éppen kényelmes módban. Elindultunk a kövesút felé, végül nem sokkal a város felé vezető kanyar előtt lyukadtunk ki. Tündér halál nyugodt volt, ő hosszú száron ment, Kristet inkább rövidre vettem, nem akartam, hogy hülyéskedjen. Aztán mikor jöttek az autók, Timi velük szembe fordította Tündért, Krist meg ekkor is majd meghülyült. Végül hazakísértek minket, a cuccomért meg másnap reggel elmentem.

Most beszélgettem a Szandival, ő is ma ment volna terepre, de az ő lova is hisztis lett. Mi a Timivel arra tippeltünk, hogy Krist sárlik, Szandi lova viszont csődör. Neki meg lehet hogy a vihar miatt vadult meg a lova.

Lényeg a lényeg, Kristnél ilyet még nem tapasztaltam, pedig két év óta aktívan lovagolom és máskor nem cirkuszolt, ha Timi kicsit odébb lovagolt. 

TLK
2013. május 17., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Nem is tudom, hol láttam már, hogy a lovasok szimpla csomózott kötőfékkel, vagy azzal sem lovagolják a lovukat. Annyira megtetszett a természetesség, az hogy nem teszik a lovat feleslegesen kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy nyerget tesznek a hátukra és felkantározzák őket. Hogy nem az megy, hogy kimennek, felnyergelik, lovagolnak, lenyergelik a lovat és beteszik a boxba, hanem (én így mondom) lelkiznek is egy kicsit. Kapcsolatot építenek a lóval, elfogadják őket, mint társ és nem eszközként használják őket. Szerelem volt első látásra és úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom. Monty Roberts-ről már hallottam, de olvastam, hogy ez nem az a módszer. Ez a Pat Parelli-s módszer, és ennek az alapja a Hét játék. Mivel Mo.-n ilyen témában kb. egy könyv sincs, úgyhogy megkérdeztem a barátnőmet, aki szintén tlk-zik a lovával, hogy honnan tanulta, hol olvasott róla stb. Nos én is megrendeltem ezeket a füzetecskéket, pontosabban kettőt, amiben igen nagy részletességgel leírják a módszert. Csakhogy nincs hozzá eszköz. Még régebben vettünk az Aranypatkóban egy csomózott kötőféket, de az előre gyártott volt, szóval nem is az a komoly. Aztán később a KLP-ben találtam répabot-utánzatot. Ugyanis nem narancssárga a rúd. Szárként pedig futószárat használok, de írták, hogy az nem jó, mert túl könnyű.

Elkezdtem a lovakkal foglalkozni a füzetek alapján, először Remivel. A sündisznós játékkal indítottam, holott nem az az első lépés. Remi ugyanis fél a lógó szártól, mert azt hiszi, hogy ostor. A játék egyébként egész jól ment, gyorsan megértette, hogy a nyomásra engedni kell. Kristállyal is megcsináltam ezeket, ő viszont makacsul ellenállt, és nem hogy ellépett volna, inkább rám támaszkodott. Teljesen más vele foglalkozni, mint a csikóval.

Következő nap már egy zacskót raktam a bot végére és azzal idegesítettem Remit is meg Kristet is. Remi egy picit ideges volt, de hamar megszokta a csörgést, Krist pedig abszolút nyugodt volt. A következő alkalommal, egy sárga esernyővel ijesztettem a lovakat. Kinyitottam, becsuktam. Krist semmi, Remi viszont halálra volt rémülve, de gyorsan felengedett.

Most egyelőre itt tartunk, valamikor szeretnék beszerezni hozzájuk való kötőféket és vezetőszárat, szerintem a répabottal nem lesz semmi baj.

Rövidebb kengyel
2013. május 14., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Jó oké, elég hülye cím. De szombaton felültem Kristályra, egy ideig ügettem a bekötőn fel-le. Majd megálltam és egy lyukkal feljebb csatoltam a kengyelt. Mennyivel más lett. Végül így kimentem a sóstóra.

Mivel a vasúti átjárót a múlt hónapban újították fel, valami gumiszerű izét tettek le beton helyett, aminek más a színe is és az anyaga is. Na ez Kristet olybá megrettentette (szép magyar nyelv), hogy nem mert még a közelébe se menni, hiába noszogattam. Jó, akkor két autós között leszálltam a nyeregből, megvártam, míg mindenki elmegy és átvezettem kézen. Majd vissza, és ezt így két-háromszor, míg egy kicsit megnyugodott. A túloldalon meg visszaszálltam. Kilovagoltam a Sóstóra, a bejáratnál találkoztam egy kisfiúval, meg az apjával, meg egy mamával és az unokáival. Lósimogatást kértem. Leszálltam a nyeregről, mert Krist nem bírt egy helyben maradni és a kicsik megsimogatták Kristet. Miután visszaszálltam, megkérdeztem a mamit, hogy nem-e ők voltak ott tavaly a madárnál és szintén megsimogatták Kristet. De. Ezután nagy tempóval téptem haza na jó, azért kontrolláltam, mert a beton az elég csúszós). A vasúti átjáróval pedig nem volt semmi gond. Itthon lenyergeltem és megkapták a zabot (egy kicsit belecsúsztam a kajaidőbe).

Vasárnap pedig Remire ültem fel. Csak bent a karámban köröztünk, hogy szokjuk egymást. Össze-vissza kanyarokat csináltam vele, 8-asokat, kisköröket, átlóváltásokat. Léptettem és megállítottam. A végén pedig többször is fel-leszálltam, had szokja azt is. Az hogy leugrok a nyeregből, még egy picit megijeszti, de majd gyakoroljuk. 

Kutyák
2013. május 12., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc