EquestrianBlog
Kutyák
2013. május 12., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Belovaglás III.
2013. május 8., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Pénteken illetve hétvégén sem volt lovaglás.

Hétfő

Dél után jött a Vili, gyorsan felnyergeltünk, Kristet meg bekötöttem a boxba, mert a másik karámban festékdobozok voltak és hát oda nem kéne vinni a lovat. Vili kíváncsi volt, hogy futózás nélkül, három nap kihagyással hogy viselkedik a kicsilány. Mit ne mondjak, bár teli volt, nem csinált az égadta egy világon semmit. Gyönyörűen ügetett és vágtázott. Miután meglett a pár kör, Vili bement az udvarba, majd úgy ki a terepre, kis idő múlva pedig jöttek is vissza. Bement a karámba, leszállt, én meg szálltam fel. Pár kör lépés után kimentünk vissza az udvarba, megtettem pár kör lépést. Az egyik kör végén leszállított. Leszálltam. Aztán vissza. Bementünk. Ott is leszálltam-felszálltam, majd lóról. Lenyergeltünk. 

Kedd

Miután a megbeszélt délre nem jött meg a Vili (az eső miatt), így négykor fogtam magam, leápoltam, majd felnyergeltem Kristet. Furcsán rövidet lépegetett az első lábaira, így a betonon megnéztem az első patáit, van-e valami gond. Nem volt, viszont észrevettem, hogy a sebe elkezdett kivérezni. Mint amikor lehorzsolódik a heg. Úgy döntöttem, inkább nem lovagolok ki, hát kantárszáron vezetve visszavittem.

Szerda

Mivel ma délutáni suli volt, így pont lemaradtam arról, hogy Vili lovagolt. Kiment terepre és elmondás szerint minden oké volt. 

Péntek

Gyors felnyergelés után Vili fel is ült a Remire. Kimentek a lucernára, csak most a túl oldalra, ott ugyanis nincs olyan sok lucerna. Remivel hajlításokat, nyolcasokat csinált ügetésben. Majd vágta mindkét kézre, utána pedig bejöttek a karámhoz és cseréltünk. Visszamentünk, körülötte lépés, majd ügetés. Hát a jobb kézre egy picit tényleg gyengébb, de majd megerősítjük azt is. Pár kör után visszamentünk és lenyergeltünk. 

Belovaglás II.
2013. május 1., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Nem fogom mindig írni, hanem frissítgetem, mert szerintem az elkövetkezendő napokban minden nap lesz foglalkozás.

Szerda

Délelőtt kijött a Vili, kihordtuk a cuccot. Én átvittem Kristet a másik karámba, ő pedig felkantározta a Remit. Én megfogtam a kislányt, Vili pedig leápolta. Nyergelés után egész rövidre csomózta a szárat, hogy Remi támaszkodjon a zablának. Pár kör futószáras rohanás (ügetés) után kiengedte a szárat és felült rá. Kiengedtem őket a lucernásra. Remi ügyesen együttműködött, bár szájával próbált egy kicsit ellenállni. Néhányszor felcsapta a fejét, meg picit ijedezett. Lépés-ügetés-vágta után Vili megállította a túlsó oldalon, leszállt majd felült rá. Remi meg se moccant. Visszajöttek, bent lenyergeltük, majd visszahoztam Kristet, a kislány pedig hempergett egyet.

Csütörtök

Ma délután jött ki a Vili. Remcsi ma nem igazán volt együttműködő, kezdve azzal, hogy megfogni sem engedte magát. Végül Vili csak meggyőzte, így gyorsan felkerült rá a kantár. A nyergelés az már kitűnően megy (és remélem, hogy így is fog maradni). Egy kis futószárazás után (most nem lett rövidre csomózva a szár), rá is került a lovas. Pár kör lépés karámban, aztán mehettek is ki a legelőre. Ma már egy kicsit kimutatta a foga fehérjét: megugrott, fejét dobálta, de szerencsére semmi bakolás (ami az én gyengém). Bemelegítés után (lépés-ügetés) csináltak egy pár vágtából megállást. Ahhoz képest, hogy első alkalom volt, Remi nagyon szépen megállt. Mentek még pár kör vágtát, aztán jöttek is vissza. De nem egyenest a karámba, hanem először be az udvarba. Egy kis pálcasegítséggel bent is voltak. Végül visszamentek a karámba, Vili leszállt, majd mondta, hogy üljek fel Remire. Óvatosan felszálltam, megtettünk egy-két kört (Vili vezetett), majd leszálltam és lenyergeltünk. Fura Remi járása, inkább Póniéhoz hasonlít, vagy Szofiéhoz. Hát igen, mindkettő kicsi, ugyanúgy ahogy Remi is (az előbbi nagyobb póni, az utóbbi pedig fjord póni). Mondta Vili, hogy Remi kb. 5 cm-t fog még nőni.

Lovaglás után anyuval beszélgettek még, Vili pedig mondta, hogy hétfőn megy vissza Németországba és valószínűleg nekem kell tovább lovagolnom, de úgy, hogy mindig van mellettünk valaki és úgy ahogy ő csinálja (először futó, majd pár kör lépésben a karámban, majd ki és ott lehet dolgozni). Illetve nagyon megdicsérte: hihetetlen gyorsan tanul. Ezen kívül egy kis hibát is felmutatott: bal kézre kitűnően vágtázik/dolgozik, jobb kézre kevésbé. Ezt amúgy futószárazás közben már felfedeztem.

Belovaglás
2013. április 30., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Múlt héten találkozott anyu a Vilibácsi fiával, Vilivel. Beszélgettek egy kicsit és megkérte őt, hogy jöjjön ki, nézzen rá Remire, hogy egyáltalán alkalmas-e testileg a belovaglásra. 

Nos, pénteken ki is jött, ránézett. Bement a karámba, megsimogatta, felmérte. Azt mondta, hogy ügyes csikó, nagyon nyugodt, lehet nem lesz vele semmi baj. Nagyon örültem ennek a kritikának, hiszen Vili már évek óta a német lovardákban lovagol be, és hát elég nagy tapasztalata van már. Hétfőre beszéltük meg az első órát, de nem tudott jönni, mert az ovis kislányát nem tudta kire rábízni. Így jött kedd délelőtt is meg délután is.

Délelőtt kijött, rárakta a nyerget és lefutószárazta, mindig húzva egy kicsit a hevederen. Aztán megállította és elkezdte a kengyelnél fogva lehúzni a nyerget, mintha súly lenne rajta. Aztán betette a bal lábát a kengyelbe, és pár rugózás után ráhasalt. Miután Remi megnyugodott, óvatosan felült a nyeregbe. Aztán kért egy pálcát és egy kicsit lovagolt bent a karámban. Utána csak a leszállás volt a netszes, hogy megugrik-e, de szerencsére állt egyhelyben. A felszálláskor is ügyesen viselkedett, hiszen nem hátrált, hanem megszagolt a Vili csizmáját, ami jó jel. (ekkor nem voltam itt, apu mesélte)

Aztán délután is kijött, fél órára rá, hogy hazaestem a suliból. Gyorsan kivittük a cuccot, leápoltam, majd egy kicsit pontosított az ápoláson. Felnyergelte, én addig fogtam a kantárszárat. Tett vele pár kört, és fokozatosan húzta a hevedert. Majd megpróbált rá felszállni. Egy kicsit ellenkezett (elmozdult a helyéről), de végül sikerült. Pálca, pár kör lépés a karámba, majd kiengedtük őket a lucernára. Kint ügettek és vágtáztak. Remi szerencsére nem akart bejönni (nemúgy, mint a Móric anno). Aztán odajöttek hozzánk (apuval néztük), mondta, hogy a csizma még furcsa neki, mert nem érti még, hogy miért bökögeti, de majd lassan az is meglesz. Miközben bementek, a két kutya (Panka és Beni) eszeveszetten rohantak el a Remi mellett, de ő csak egy kicsit ugrott meg.

Miután lenyergeltünk, meg mindent rendbe tettünk, Vili mondta, hogy Remi még meg van lepődve, ezért nem ellenkezik (ha akar egyáltalán), az majd csak a második-harmadik napon mutatkozik meg. Remélem jó kislány lesz és nem akar majd nagyon harcolni. De eddig nagyon ügyes volt, én meg büszke vagyok rá.

Országos Minősítő GP
2013. április 28., vasárnap
Olvasási idő: 1 perc

Idén is rendeztek (sajnálatomra a CSI  helyett) egy versenyt városomban. Országos Minősítő GP-t. Szombaton jutottam ki, és a 12. versenyszámtól 21.-ig bent is tudtam maradni. Mivel a Nikonom szervízben van, így a kompakttal lőttem pár képet, ugyanis elfelejtettem pótakkut vinni.