Ma a Remit vittem ki. Csak az alap utat terveztem, ami mentes forgalomtól (csak egy rövid betonutas szakasz van, de azon gyorsan végig lehet jutni). Kristály nyergelésénél majd megőrült a karámban, amikor meg kiengedtem, akkor is le-föl vágtázott az udvarban. Csak úgy húzta a (fék)csíkokat maga után. Aztán elindultunk. Jött utánam, nem is volt vele baj, hanem a tárolónál megállt legelni, és nem tudtam, hogy jön-e utánam, vagy ottmarad. Jött. Ki-be vágtázott az erdőben, ezzel is idegesítette az anyját. Aztán meg végig előttem ügetett/vágtázott. Mikor odaértünk M. bácsi tanyájához, akkor meg bement a kerítéshez és ott megkergette a kutyákat, akik a szokással ellentétben (megint) szabadon voltak. Én lekanyarodtam a körtésnél, de Remi még mindig nem jött. Ott kiabáltam neki, hogy ‘Remi, gyere!’. Végül M. bácsi kijött és elkergette a Remit. Mi mentünk tovább, bár Krist nagyon fészkelődött, hogy merre van a csikó. Végül Remi is megkerült. Hazáig már nem igazán csatangolt, sőt a kinti legelő melletti úton a lépésre is rászánta magát. Egészen a betonig. Ott elkezdett ügetni, de szerencsére nem jött senki. Kicsit leizzadt, hát amennyit vágtázott fel-le, nem is csodálom. Lenyergeltem Kristet és mehetett legelni.
Úgy gondoltam, hogy sok idő után ideje a kutyákat kivinni terepre. Hiába hívtam, Panka nem jött velünk. Beni viszont igen. Hátul, a „kedvenc” erdőn keresztül mentünk el. Sajnos a jobb oldali nyárfa-erdőt kivágták, szóval elég fura. A tanya mellett haladtunk tovább, egészen az út végéig, ahol elkezdődik a betonos út. Voltam már erre máskor is, csak akkor inkább bosszankodtam a beton miatt, most direkt erre akartam menni. Az egyik kanyarnál jobbra fordulva ismeretlen helyre érkeztünk. Utána megint jobbra fordultam (ezen a szakaszon voltunk már), ekkor meg a nap sütött a szemembe, szóval tök jó volt. Ügetgettem egy kicsit, de nem sokat, mert nem láttam, és hát sokszor nekem kell látni a ló helyett. Balra fordultam, megint ismeretlen út. Elkezdtem ügetni. Beni valamerre szimatolt. Egyszer csak Krist megugrott, de nem tudom mitől. Beni is előkerült a fák mögül, úgyhogy lehet, hogy ő ijesztett Kristre. Jobbra fordulva egészen hazáig már teljesen ismerős úton voltunk, szóval mehetett a full ügetés. Az utolsó szakaszon a játékboltos néniék sétáltak haza a két kutyájukkal. A kutyák rá se hederítettek a lóra. Ellenben Beni annyira megijedt a kutyáktól, hogy azt fontolgatta, inkább visszafordul. Persze nem ezt tette, hanem kivárt és egy adott alkalommal nagy kerülővel mellém szegődött, mert én meg tovább mentem otthagyva őt. Tudtam, hogy úgyis követ majd. Így is volt. A kinti legelő melletti úton Krist teljesen elengedetten ügetett. Lehajtotta a fejét. Mikor a betonhoz értem, pont láttam, hogy Lili megy befelé. Kiáltottam neki, de nem vett észre. A saroknál Remi is csatlakozott hozzánk a kerítésen belül, ugyanis időközben ki lett engedve. A kapunál találkoztunk. Bent lenyergeltem Kristet, és elengedtem őt is legelni.
Persze nem csak azokon a helyeken ügettem. Végig vissza kellett fogni, nagyon ment volna. Azért engedtem neki.
Nem tudjuk mikor, de valamikor Panku megellett. Feltételezhetően több kicsije is volt, csak széthagyta őket, így csak egy kisfiú maradt. Úgy döntöttünk, meghagyjuk.
Kis rosszcsont. Már érti a ‘Gyere, Johny!’-t és a ‘Kifelé!’-t. Okos kutya. Most nagyon harapdál, már ha megfogom, kap oda a kezemhez. Én meg visszakézből adok neki egy taslit. De nem sértődik be. Kis kurta, O lábai vannak, meg apró, jó húsos füle. Nagyon cuki.
Lovaglás helyett kivittem Remit futószárazni a futós helyre. Nagyon szépen ment, nem csinált semmit. Biciklisekre egy kicsit felizgult, de semmi komoly. Nem vágtáztattam, mert csúszós a fű, és ügetésben is csúszkált az elején. De aztán belejött a dologba.
Először Remire raktam fel a kötőféket. Ki se kötöttem, csak a vezetőszárat fogtam a kezemben. Átsimogattam, bogarásztam a hajlatokat (füle, nyaka, álla, lábai). Nyugodtan állta, sőt, mikor a lábait simogattam, fel akarta emelni, hogy kitisztíthassam a patáját. Jópaci. Fel is vettem őket, de csak tartottam. A teszt negatív volt.
Aztán jött Krist, ő is nyugisan végig állta. Nála se találtam semmit.