E Q U E S T R I A N B L O G
Nikon7
Írta: dorka Mikor? 11.10. Kategória? Fotóblog

Jelentkeztem egy pályázatra, melyet a Nikon (Magyarország) szervezett, és aminek az a lényege, hogy csak egy hónap alatt lehet elkészíteni a képeket. 21 téma adott és abból hét témához kell képet feltölteni. Nem mondom hogy könnyű volt, mert hétvégente tudtam csak fotózni, illetve az időjárás sem mindig kedvezett. Ráadásul azt hittem, hogy szombaton van a határidő, és péntek este kilenckor néztem meg pontosan, hogy aznap éjfélre kell beküldeni a képeket. Kicsit levert a víz, de végül sikerült. Ráadásul egy ismerős is segített a PS részben. Sokat tanultam tőle.

 

Helyedre!
Írta: dorka Mikor? 11.03. Kategória? Beni, Lady

Vannak helyzetek, mikor be kell csukni a kutyákat. Amikor kiengedjük a csirkéket. Amikor kimegyek terepre Kristtel, de nem szeretném, hogy Beni velünk jöjjön (ez nagyon ritka). Vagy amikor kisgyerek (6 év alatti) jön. Ugyanis Lady valamilyen oknál fogva nem szereti a kicsiket. Ha felügyelet nélkül vannak (a kutya, meg a kicsi), Lady hajlamos odakapni. Ennek az okát nem tudjuk, bár nekem van egy sejtésem. 

Szóval ilyenkor be kell zárni a kutyákat. Bárhol hangzik el a tanyában, hogy helyedre, a két kutya farokfelvágva rohan a kennelhez, mintha nekik jó volna, hogy ők oda be vannak csukva pár órára. Általában mindig csukva szokott lenni a kennel ajtaja, de Beni mindig kinyitja magának, sőt, van amikor kennelt téveszt és akkor Lady-ét is kinyitja, így mire utolérem őket, már csak rájuk kell hajtanom a zárat, addig bent ülnek fegyelmezetten. 

És az a furcsa, hogy ez soha nem volt megtanítva neki, csak Pankának, aki ugyanúgy nyitotta az ajtót, mint Beni. Okosak ezek a kutyák.

Hisztis
Írta: dorka Mikor? 10.18. Kategória? Remény

Sokszor hívtam már Remit hisztisnek. És meg is érdemli. Ugyanis kitaláltam, hogyha sütni fog a nap, akkor csinálunk apuval képeket rólam meg Remiről lovaglás közben.

Tegnap délután ki is sütött a nap, elő is kerestem aput és nekiálltunk nyergelni. De mire felnyergeltünk (ami azt jelenti, hogy én nyergeltem, ő meg nézett), addigra el is borult az ég. Mindegy, gondoltam, ha már felnyergeltem, kimegyünk. A szomszéd fenyvesben gondoltam a képeket csinálni. El is indultunk.

Mivel újabban esett, ezért a bekötő homokos részén egy igen nagy sárfolt alakult ki, de az is inkább már csak egy fekete paca volt, mint pocsolya. És mint tudjuk, Remi utálja a pocsolyákat. Én meg pont akkor határoztam el, hogy azon a „tócsán” igenis átmegyünk. Egy ideig a hátán szenvedtem vele (sőt még apu is majdnem kiszállt az autóból, hogy segítsen, én meg visszautasítottam), de Remi meg nagyon ellenkezett, ezért leszálltam róla és átvezettem a „rémes” dolog felett. Nem mondom, hogy nem ellenkezett, de átjött velem. Ezután visszaszálltam és hátról meggyőztem, hogy nem is olyan vészes a dolog. Még többször átmentünk a nedves föld felett, hogy biztos legyen a dolog, majd tovább mentünk. Persze apu jött mögöttünk kocsival.

A földünk mellett levő földesúton keresztül terveztem az erdőig elmenni (apu egyel arrébb húzódó úton ment), ami pechemre teli volt sárfoltokkal. Az út negyedénél találkoztam a volt tanárommal, aki a drónját próbálgatta. Beszélgettünk egy kicsit, majd továbbindultam az úton. Aztán Remi begőzölt, hogy nem engedem rá a fűre, a foltoktól meg pláne, úgyhogy elkezdett tombolni, én meg az egyik négylábas felugrásnál megadtam magam. Elég nagyot zökkentem. Míg én próbáltam összeszedni magam, apu elindult értem, mert látta, hogy Remi lovas nélkül rohan haza, közben a tanárúr is kérdezte (vagyis odakiabált), hogy hogy vagyok. Szerencsére nem lett semmi bajom azon kívül, hogy beszorult a levegő. Beszálltam az autóba, majd bementünk a tanyába. Remit a karámnál találtuk meg, én pedig felültem rá, már csak azért is, hogy nehogy azt higgye, hogy miután ledobta a lovast, vége van a munkának, meg hát azért is, mert ilyenkor vissza kell szállni.

Még a rozsföldön (régebben lucernás / legelő) lovagoltam Remivel, vágtánál néha bebakolt (de nem ért váratlanul). Közben apu fényképezett. Miután Remi a mély homok miatt eléggé leizzadt, leléptettem, majd lenyergeltem és beengedtem a karámba.

Feltáplálás
Írta: dorka Mikor? 10.14. Kategória? Lady

Ideje volt már Lady-t elvinni kozmetikus ismerősünkhöz, ugyanis már nagyon csúnyán nézett ki a bundája. Ma délelőtt el is vittük őt hozzá. Mikor délután visszamentünk érte, Lady feleakkora volt, mint kozmetikázás előtt. És így bizony meg is látszott rajta, hogy szegényke eléggé alul van táplálva. Pedig mindig előttük van az étel, minden reggel kap a két kutya. Sőt újabban inkább csak főtt ételt / maradékot kapnak, mert unják a tápot. Mondjuk ebben főként Beni lehet a ludas, ugyanis ő az alfa kettejük között és hát Ladynek sokszor már csak a kevésbé tápláló falatok maradnak. És hát ezért sovány annyira Lady. 

Hogy tegyünk ellene, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ő kap külön kutyakonzervet a kennelbe bezárva, így Beni nem tudja előle elenni. 

11.18: annyira még nem látszik rajta, hogy hízna, de kitartóak vagyunk. Viszont pár napja otthagyta a konzervet, nem ette meg. Pedig sokáig (fél-háromnegyed óráig is) bent szokott lenni a kennelben. Ezért pár napig szüneteltettük a dolgot. Ma újra kapott, és meg is ette.

Nálunk ilyen a főzés
Írta: dorka Mikor? 10.03. Kategória? Fotóblog, Macskák

Megvárom míg anyu elmondja, mi kell a vacsorához. Kimegyek a kamrába / kertbe, de mivel jó időben nem mindig szoktuk becsukni az ajtót, ezért sietek, hogy lehetőleg minél kevesebb macska legyen bent, mire visszaérek. Persze a legtöbb már bent van. Lepakolom a cuccot, kihajtom a macskákat. Mivel Margit bemenekült az ágy alá, ezért keresek egy seprűt. Margit is kiszalad. Utána dobom a seprűt, majd felveszem és elteszem a helyére. Becsukom az ajtót. Valamelyik családtag bejön, az ajtó megint nyitvamarad. Margit ismét bejön, de most nem törődök vele, nem kezdem el kergetni. Két kavargatás között ki kell menni tojásért / lisztért / zsemlemorzsáért / lekvárért stb. a kamrába. Az ajtóban átesek hat macskán a nyolcból. Mivel a kamrában elsőre nem találom meg a hozzávalót, ezért kicsit tovább marad nyitva a kamraajtó a szükségesnél, közben Lenke beszalad az asztal alá. Fogom a közben megtalált hozzávalót, kifelé menet előhalászom a macskát a belső sarokból, ahova elbújt. Visszafelé sikeresen elhajtom az élő ajtószigetelőket, majd gyorsan beosonok az ajtón, nehogy egy macska is utánam jöjjön. Közben Margit még mindig bent van, de most már nem kegyelmezek neki, khajítom. Miután kezet mostam, mehet a terítés.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés