Tegnap is meg ma is lovagoltam Kristályon. Tegnap arra mentem, amerre szombatra terveztem, egy buliba menni, csak a meleg miatt lemondtam róla. Így hát tegnap hat körül lóra pattantam és elindultam. Fél óra alatt értem el a kijelölt célhoz, bár lehettem volna gyorsabb is. Ja, igen. Visszafelé elkezdtem ügetni és egyszer csak kutyaugatást hallottam, Kristet visszavettem lépésre, majd hátranéztem: egy puli jött utánunk, de szerencsére megállt.
Ma pedig egy másik ismerősömhöz akartam menni. Befordultam az oda vezető úthoz. Hát nem rám támad a sarkon levő házban élő kutya. Ó, hogy a …. El is ordítottam magam, hogy miért nem tudja a *** kutyáját becsukni. Remélem meghallotta. A kutya eléggé mérgesen ugatott. Szerintem boxerféle volt, de azt biztos láttam, hogy csonkoltfarkú az eb. Hát visszafordultam és teljesen másfelé mentem: elmentem a lőtérre, és a Sóstó mellett is botorkáltam egy kicsit. Végül egy és háromnegyed óra múlva hazaértem.

Most mindkét pacit futószárazom. Már amikor nem lovagolok Kristen. De Remit mindenképp megfuttatom minden másnap. Elsőnek még nem akart vágtázni, meg húzott, második alkalommal viszont szépen ment ügetésben és sikerült vágtáznia. Hangra nagyon szépen megy már mindkettő. Bár néha rá kell segíteni az ostorral, de ez belefér. 

  Mint tegnap írtam, elkészítettük a karámot, amit ma el is foglaltak. Én vezettem Kristet, apu meg Remit, mert úgy gondolom, engem elvitt volna, mint a huzat. A két karám között ugyanis nem kicsi a távolság. Miután átvezettük és elengedtük őket, Remi a kapuban nekilódult és a túloldalon úgy ment át a pásztor alatt, mint a pinty. Kint pedig fel alá parádézott, száguldott, bakolt. Élvezte, hogy szabad. Miután némileg kifáradt és sikerült megfognom és bevezetnem, gyorsan húztunk egy-egy sort a föld fölé és a két sor közé, hogy azért így se menjen. Néha még mindig próbálkozik, hogy ki lehet-e menni, de úgy gondolom, már megszokták a határokat. És igazából nincs szívem visszavinni őket a karámba.

A lovaknak ma csináltunk egy másik karámot villanypásztorból, amit majd holnap el is fognak foglalni. Ugyanis a rendes karámjukban egy csepp árnyék sincs, csupán a bokszban, ami dögmeleg. Szegények egész nap kint állnak, vagy bent a boxban szaunáznak. Már régóta keresem a helyet nekik, az udvarba nem tehetem, mert kimennek a lucernára, a kecskékhez nem tehetem be őket, mert ott van számukra mérgező növény is. Így végül a bejárati út melletti fák körbekerítésével kialakítottunk egy kisebb karámot, ami bár nem legelő, de a célnak megfelel: árnyékban vannak. Remélem majd jól érzik magukat.

Bár Szilvi azt mondta, majd csak augusztusban szoktassam hozzá a nyerget, de én nem bírok magammal. Így felnyergeltem a drágát. Nem olyan hűde szorosra húztam meg a hevedert, csak amolyan éppen szorosra, hogy menet közbe ne csússzon el. Nem csinált semmit, végig tök nyugisan állt. Végül vezetgettem egy picit, meg a vezetőszárral furóztam egy picit. Öt perc múlva láttam, hogy kezd elege lenni belőle, így gyorsan kikötöttem és levettem róla.