FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Belovaglás westernben
2013. 07. 20. • Remény
Olvasási idő: < 1 perc

Sikerült a Pistit meggyözni, hogy jöjjön a Remit lovagolni a nyáron, vagy legalább is addig, ameddig itt vagyok kint, Los Angelesben. Elsösorban apum mesél, hogy mit csinál a Remi, hogy dolgozik, viselkedik, de beszéltem már a Pistivel is. Mindketten azt mondják, hogy Remi nagyon ügyes kis paci. Gyorsan tanul és a rossz szokásairól is kezd lemondani. Ilyen peldául a fejdobálás, amit már elözö bejegyzésben említettem. Eseteket is meséltek nekem, mint például, hogy a szalmabálákon túl egy ágtól úgy megijedt, hogy négy lábbal ugrott a levegöbe. Pistit egy kicsit meglepte. Amúgy – elmondások – szerint, csak néha ijed meg dolgoktól. Meg Pisti kérdezte, hogy ugrattam-e már a Remit rajta ülve, mert a 60 cm-es eldölt fatörzseket simán, teketória nélkül megugorja. Mondtam neki, hogy nem, „csupán” a karámban, szabadon ugrott, de „csak” a sárga vödör nagyságát, ami olyan 40-50 cm lehet. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, ha ugratnak, nehogy elrontsa nekem a csikót. Mondtam neki, hogy biztosan nem lesz baj, söt annál jobb.

Vásárban
2013. 06. 02. • Kristály
Olvasási idő: 2 perc

Voltam vásárban. Lóval.

Ennek ürügyét a jövő heti lovas találkozó adta, ugyanis úgy volt, hogy Kristtel megyek, Szandyékkal a jobb oldalamon. Igen ám, csak Szandy csődöre eléggé izgatott minden lóra, így úgy beszéltük meg, hogy lovaskocsin tesszük meg a túrát. Szandyval a vásár körül találkoztunk volna, mert valahol onnan indul a csapat. Így Kristályt is békén hagyom, de a „vizsga” nem hagyott nyugodni, miszerint ha kimegyek a mai vásárba, és az utat is bírja, meg úgy általában jó fej, akkor megyek vele.

Reggel fél kilenckor, lovas szerkóban még azon gondolkoztam, menjek-ne menjek, megnéztem mennyi az út – oda 8 km, gyalog kb. egy óra -, de úgy döntöttem, hogy megyek. Kilenckor, amikorra az indulást terveztem, még anyunak segítettem, és miután elment, álltam neki nyergelni, csakhogy a pálca nem volt meg. Na, azt kerestük még negyed óráig, nem lett meg. Ágat törtem. Elindultam, az út tényleg egy óra volt, pedig ügettem is, hogy haladjak. Krist végig jó fej volt odafelé, pedig néhol elég nagy volt a forgalom, de az a fránya csatornafedő… na azt még mindig nem bírja. Kóvályogtam (szó szerint) a városban, mert nem akartam se nagy forgalmat, de le is akartam rövidíteni, de mégis muszály volt forgalmasabb helyen menni – mint pl. a kórház vagy a strand előtt. Még jó, hogy vasárnap volt. A kertvárosból az új úton végig full ügetésben mentem. Aztán megérkeztünk. Krist élénk volt, de szépen ment, összeszedett volt. Egy csomó ismerőssel találkoztam, sokmindenkivel beszélgettem. Az elején kislányokat sétáltattam. Meg kérdezték páran, hogy eladó-e. Nem. Nem tudom, mennyit, de szerintem két-két és fél órát kóvályogtam a  vásárban. Végül a gyülekező felhőktől félve elindultam haza. Visszafelé már gyorsabb volt, részben, mert tudtam, hogy merre kell menjek, másrészt meg siettem, ne ázzak el. Nem áztam. A vasúttól hazáig, meg szépen lazán léptünk.

Ami meglepett, hogy nem botlott, pedig eléggé szokása. Nagyon rendes és jó fej volt, nem kellett cseszegetni, hogy menjél már, a pálcát alig használtam. A kutyáktól sem ijedt meg, pedig az is volt rendesen.

Próbálkozás
2013. 06. 01. • Remény
Olvasási idő: 2 perc

Sajnos csak próbálkozás – egyenlőre. Nyeregszemle után felültem Remire. Kimentünk a lucernára. Komolyan mondom, örülne, ha valaki vágtázna vele. Ügettem vele egy kicsit, megmutattam a most épülő szénás sátrat. Mondtam apunak, hozza a futószárat, vágtázunk. Fölcsatoltuk a szárat úgy, hogy a tarkóját is belevettük. Ügettem pár kört, hogy szokja a távolságot, majd leültem és megpróbáltam beugratni. Be is ugrott, csak hogy fél kör után elkezdett bakolni. Vagy nem tudom, lényeg, hogy ellenkezett, én meg majdnem bevertem a fejem a nyakába. Pálca meg nem volt nálam. Oké, próbáljuk még egyszer. Ugyanez. Akkor másik kéz. Még rosszabb. Jobb híján leszálltam, és elkezdtük vágtáztatni. Igen ám, csak hogy minden egy kör után kifarolt, szembe velünk fordult. Hoztam ostort, mert ez így nem mehet tovább, de csinálta tovább, annyira meg sikerült meggyőzni, hogy ne kezdjen el a másik kézre futni. Aztán rácsatoltuk a futót a belső zablára, lévén az lehetett a baj. Amikor meg be akart fordulni, mondtam egy „tovább!”-ot, meg meglegyintettem az ostort. Máris észhez tért. Miután letette a vizsgát, vagyis több körön át nem fordult be, visszaültem rá. De nem ugrattam be vágtába, csak ügettem. Meg ügetésből állj, és fordítva. Megtettem még két kört az udvarba, és lenyergeltem.

Nyeregszemle – 2013
2013. 06. 01. • Esemény
Olvasási idő: 3 perc

Idén is megyünk, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Szombatra terveztük elmenni Kunszállásra. Remélem egész nap ott tudunk lenni, ettől függetlenül a 10:30-kor kezdődő Fiatal Szabadidomítók lovasbemutatója érdekel a legjobban, ugyanis szeretném Kristtel és Remivel ilyen szempontból kialakítani a kapcsolatomat. A Lovas Torna és Pintér Szabolcs előadása is érdekel.  Természetesen majd lesz élménybeszámoló is.

Programok a nyeregszemle.hu-n!

***

Fényképek híján, sajnos csak élménybeszámolóval jövök. 

Indulás előtt fél órával feltettem a fényképezőgép akkuját töltőre, mert láttam, hogy egy csík lement a háromból (persze kibírta volna enélkül is). Indulás előtt összetettem a fényképezőm a táskába és elindultunk. Az út közel egy óra volt. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor leellenőriztem a gépet, hogy mi van a hibájával (megint vinni kell szervízbe). Nem kapcsolt be – otthon hagytam az akkut a töltőn. Vállveregetés magamnak. Így hát kénytelen voltam fényképezés nélkül élvezni a napot. (A telefonommal lőttem pár képet, de azok közel sem olyan jó minőségűek.)

Olvass tovább!

Rendőr lovas háziverseny
2013. 05. 31. • EseményFotóblog
Olvasási idő: < 1 perc

Miután a suliban letudtam a három órát, mentem is egyből a lovardába. Anyu vitt át, ő hozta a gépemet. Fényképezek, fényképezek, egyszer csak azt veszem észre, hogy a felső részen egy egyre fehéredő átmenetes csík van. Pedig az előző fényképezésnél nem volt baja, a kettő között meg a táskában volt. Kezd elegem lenni. Azért remélem júliusban nem fuccsol be. Mindegy, tovább fényképeztem. Mondjuk, ha árnyékba mentem és onnan fényképeztem, akkor kevésbé látszik a csík.
A verseny amolyan ügyességi verseny volt a lovasok és lovak számára. Volt benne ugratás, hordódöntés, sátor, lebegő szalagok alatti átlovaglás, füles labda áthelyezése, bábuverés, karikaszedés, flakonokon keresztüllovaglás, csörömpölés. És végül a célbalövés. A lovakat leginkább az utóbbi rémisztette meg. Csupán egy-két olyan ló volt, aki több türelemmel bírta.

Olvass tovább!

Futószár gond
2013. 05. 28. • Remény
Olvasási idő: < 1 perc

Szombaton felnyergeltem Remit, ráraktam a kilyuggatott kikötőszárat meg a futószárat és kimentünk a nagyfutós helyre. Ostort nem vittem magammal. Egy ideig szépen is dolgozott húzott száron, ám egyszer mikor másik kézre állítottam, nem volt hajlandó elindulni, hanem hátradobta magát, majdhogynem leült. Megpróbáltam megint ügetésbe nógatni, mégegyszer megcsinálta az előbbit. Oké, akkor lecsatoltam a kikötőket, így nagy nehezen elindítottam ügetésbe, de így is hisztizett. Visszaraktam másik kézre, kikötőket rá. Meg se mozdult. Még lépésbe se. Oké, akkor szárakat le. De még így se. Hiába hajtottam, a fenekét nyomkodtam, futószár végével nógattam. Semmi. Visszamentünk elővettem az ostort, kisfutón megmutattam neki, kikötők nélkül. Csak úgy rohant. Zárásképp sétáltunk az udvarba két kört úgy, hogy az ostor kettőnk között van, ugyanis hajlamos nem betartani a vezetés szabályait. Nem tartja velem a lépést elrohan. Na majd ezt gyorsan ki fogjuk iktatni.