Magyar fajták a theequinest.com-on
Írta: dorka Mikor? 12.09. Kategória? Érdekesség

Néha fel szoktam ide járni, és ma éppen fentvoltam. Nekem nagyon tetszik ez a honlap, az összes (ki merem mondani) lófajta fentvan, és a frissekben a magyar lófajtákat foglalták össze. (itt) Én pedig lefordítottam, hogy melyek ezek.
Dahoman Horse – ?
Gidran – Gidrán
Hungarian Coldblood – Magyar hidegvérű
Hungarian Dun – ?
Hungarian Felver – Magyar félvér
Kisber Halfbred – Kisbéri félvér
Leutstetten Horse – ?
Mexohegyes Sport Horse – Mezőhegyesi sportló
Mura – Muraközi
Nonius Horse – Nóniusz
Shagya Arabian – Shagya arab

Behúzódunk a városba is
Írta: dorka Mikor? 11.23. Kategória? Kristály

Mivel vasárnap nem tudtam, hogy merre menjünk, így elhatároztam, hogy elmegyünk a lovardáig. Tök jó volt az egész, elmentünk a csatornáig, majd nagy nehezen át is mentünk rajta (Krist nagyon ódzkodott, hogy átmenjen, de meggyőztem). Aztán jött a sín, ami amolyan városhatár. A kutyák végig ugattak, amerre mentünk és részben arra mentem, amerre Szilvivel mentünk ki a terepre. Kristály nem ijedt meg a kutyáktól, ellenben az út szélén levő csatornákra azt hitte, hogy gödör, így folyton azokat kerülgette, a túra végére amúgy már megszokta. Végül beértünk a lovardához, csak sajnos zárva volt. Így visszafordultunk. Visszafelé már nem arra mentem, amerre befelé, mindig egy pár utcával arrébb fordultam le. Végül a Lőtéren keresztül lovagolva, elértem a kereszteződéshez, ami bevisz a Sóstóhoz. (Egyszer muszály térképet csinálni kalandozásomról.) Végül át a sinen, a baromfitelep mentén végül hazaértünk. Az út kb. másfél óra volt: 2-kor néztem meg az órát, nyergelés előtt, fél 3-kor a csatornánál voltam, 4-kor a lovarda közelében, fél ötkor pedig már otthon voltam (hazafelé kicsit jobban sietett Krist).

Beszoktak
Írta: dorka Mikor? 11.22. Kategória? Macskák

A macskák. Már az első naptól fogva szobatiszták. Csak úgy sprintelnek a macskawc felé. Bár még nem fogtam meg őket (hogy megnézzem lányok-fiúk), a fekete pedig még mindig fúj rám. A tarka már úgy-ahogy megbékélt velem, de csak egyszer tudtam egy pillanatra megsimizni. Játszanak. Olyat hancúroznak, hogy szép nézni. És a rosszalkodásban is együtt vannak. Ilyen az asztalra mászás, a bútorokon mászás és egyéb apróságok. Mi pedig rászoktunk arra, hogy vacsora után rögtön mindent pakoljunk el, eddig kb pihentünk elpakolás előtt. Jobb is ez így.
Ma pedig megtalálták a kemence és a fal közötti kis kuckót, amibe én már nem férek be, viszont ők előszeretettel alszanak benne.
Nevük még nincs, mi csak "macskák"-nak emlegetjük, illetve ha valamelyikkel találkozom, akkor pedig egy "Szia Cila"-t mondok.

Két kiti tita
Írta: dorka Mikor? 11.15. Kategória? Macskák

Kaptunk két kiscicát, egy feketét és egy háromszínűt, jelenleg az ágy alatt lapulnak, de remélem, a vacsora illatára egy kicsit feloldódnak. A tél alatt biztos benti cicuk lesznek, kutyákhoz egyenlőre még nem engedjük őket, ugyanis a kutyák vadásszák a macskákat, de majd ezt is beszüntetjü. Én mindenesetre örülök nekik, mert valahol őket is szeretem. Nevükön még gondolkozom, de már szóba került a feketének a Masni. Majd ez is kialakul.

Kedvenc-képek
Írta: dorka Mikor? 11.14. Kategória? Fotóblog

Csupán három kép, de kedvencek. Az első a tegnapi túráról van, az utóbbi kettő pedig Londonból.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés