Papírhajsza
Írta: dorka Mikor? 11.04. Kategória? Hivatalos, Kristály

A nyár végén volt a szomszéd városban levő lovardában rendeztek egy nyílt napot, amely Kristály előző előtti tulajdonosáé (továbbiakban K.S.), és ahol – azt hittük, hogy – voltak a ló papírjai. Elmentünk a nyílt napra, ahol kiderült, hogy mégsem övé a lovarda, hanem átnavigáltak egy csárdához, ahol mondták, hogy most Pesten van és nem tudunk vele beszélni. Így hát számot kértünk, és felhívtuk és megbeszéltük, hogy másnap visszahívjuk.
Másnap visszahívtuk KS-t, mondta, nem nála vannak a papírok, hanem az előző tulajdonosnál – aki azt monta, hogy KS-nél – vannak a papírok. Így hát itt leragadtunk. Aztán megint felhívtuk KS-t, azt monta, hogy a nyilvántartásnál érdeklődjünk, ami végül elmaradt, mert anyuval megbeszéltük, hogy annyira nem is kellenek a papírok. Úgysem fogok vele versenyezni mostmár. 🙂

Kocsinézőben
Írta: dorka Mikor? 11.02. Kategória? Más

Régóta rágtam anyuék fülét, hogy menjünk el az egyik ismerősünkhöz lovaskocsit nézni Kristálynak. Ez meg is történt a hónap elején, egyik hétvégi, családi programként. Először az otthonába mentünk – ahol a lovai is vannak -, és megnéztük az "eladó" kocsikat. Volt olyan általános "paraszt"-kocsi és volt hintó is, melyen a szüretin vonult fel. Aztán átmentünk egy társasház garázsába, ahol további hintók sorakoztak. Közülük volt egy, melyet a papám csinált anno. Szépen lefestve, lelakkozva. Anyut nagyon meghatotta (mert anyai nagyapám csinálta), hogy még megvan egy ilyen drága kincs. Végül bő két óra beszélgetés után tapasztalatokkal tértünk haza. 
1. először egy "paraszt"kocsit veszünk gyakorlásnak, majd…
2. mivel Krist ügető, farhámot kell használni fék helyett. Még nem tudom, milyen az, de majd azt is megtudom. 🙂

Terep helyett Hanna
Írta: dorka Mikor? 10.31. Kategória? R. Róbert

Egyik vasárnap terepre voltam bejelentkezve, de az időjárás eléggé változékony volt. Ennek ellenére – nagykabátban, de – elmentem. Mondta Robi, hogy nem is megyünk ki. Már lovagoltak, mikor odaértem, várnom kellett egy kicsit. Hannára (akiről a versenyen leestem) kerültem, tök jó volt. Volt, mikor négyen, volt, mikor csak ketten lovagoltunk, de az óra végére 5-en lettünk. Lépés-ügetés-tanügetés (huhh, volt izomláz), majd vágta. Mágtánál négyen voltunk. Ketten tudtunk vágtázni, ketten meg nem, így én meg egy fiú kerültünk egybe. Először a másik párost vágtáztatták, volt egy kis huzavona, mert a sorrendben Táltos előbb van mint Chantall, és a lánynak – aki nem tudott vágtázni – nem sikerült beugratnia vágtába Táltost, így ideiglenesen Chantall került előre, hogy Táltos kövesse vágtában. (lehet, nektek bonyolult) AZtán mi jöttünk a sráccal. Mi jobban voltunk, mert Póni (asszem rajta ült) Hanna után van, így én simán beugrattam Hannát vágtába, és mentünk. Ez óra elején volt, még az előző menet néhány tagjával. Óra végén is vágtáztunk, teljes létszámmal.

Mindent összevetve, a végén melegem volt, de jó volt.

Dzseni, Póni
Írta: dorka Mikor? 10.30. Kategória? B. Szilvia

Pénteken a Szilvinél volt megjelenésem, rögtön suli után (2-re). Szilvi is bent volt, de Juci tartotta az órát, ugyanis ő segít Szilvinek. Volt még egy másik kislány , ő Pónin lovagolt (nem a Robiéknál levő Pónin), én pedig Dzsenin. Gyorsan felnyergeltem, addig Juciék pedig Pónit nyergelték. Dzseni nagyon aranyos tíz éves, nemtudom milyen fajtájú, almázottszürke ló. Az ügetése pedig valami isteni. Az óra felén lovat cseréltünk, ugyanis Póni nem volt hajlandó futózni, mert nem tudom miért. Szóval Dzseni került futóra, én pedig Pónival ügetgettem, bár nevezzük inkább pattogásnak. Ráadásul a Pónin levő nyereghez nem tartozott kengyel, így kengyelnélküliztem egy csomót. Közben pedig Fanni Dzsenin ügetgetett. Végül vége lett az órának, gyorsan lenyergeltem a Pónit, bevittem a helyére, majd elcipeltem a cuccokat a nyergesbe, és fél ötkor már el is mentem, mert Juci is ment el. 
Szilvivel úgy beszéltük meg, hogy a szünet utáni legközelebbi órán lesz egy westernórám. Alig várom.

Sóstót körbekerülve
Írta: dorka Mikor? 10.29. Kategória? Kristály

Csütörtökön elmentünk Jucihoz (aki Szilvi helyett van, ha ő nincs), hogy kérjünk időpontot péntekre, amit meg is kaptunk.
Aztán kijöttünk a tanyára, átöltöztem lovascuccba, felnyergeltem és mentem Kristállyal előre. A Sóstót gondoltam megkerülni, így hát elmentem a vasúton túlra, ott rögtön lekanyarodtam jobbra, majd nem mentem be az erdőbe (mint múltkor, mikor Sóstóra mentem), hanem mentem egyenesen a nádas és egy másik erdő között. Végül egy kis földutas utcára jutottunk, majd a csónaktároló mellett haladtunk el, és végre megérkeztünk a főút mellé, ahol jelzi a tábla a városhatárt. A tó és az főút között van egy kis hely (4-5 m) a pecásoknak, mi ott mentünk el. Sokszor megállt Krist, mert érezte Robi lovait. Ugyanis ott valahol kell átmenni az úton a Robiékhoz. Aztán végül haza felé fordultunk, bementem a parkerdőbe, ahol megmutattam neki a (fa)hidat. Először nem akart átmenni, majd miután átment, még ötször átléptettem vele, hogy szokja a dobogást. Aztán végleg mentünk haza. És ez volt egy óra hossza, nagyjából végig lépésben, de azért volt ügetés is. És miért lépésben? Mert azon az elven vagyok, hogy az új helyeket először csak lépésben. Aztán az ismerős helyeken mehet az ügetés. Vágtázni meg nem lehet.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés