EquestrianBlog
Dupla terep
2011. november 14., hétfő
Olvasási idő: 2 perc
Dzsenivel
Délelőtt 10-re volt megjelenésem Szilvinél. Terepre mentünk még egy lánnyal, Szandival. Felnyergeltünk: én Dzsenit, Szandi Agrit, Szilvi pedig Kocit. Én gyorsan kivittem még Dzsenit futószárazni, de még ügetésben is alig bírtam tartani. Így hát elindultunk. Átmentünk egy csomó utcán, ahol voltak kutyák. Dzseni egy kicsit ideges volt tőlük. Végül kijutottunk a városon kívülre. Megkerültük a Sóstót, ugyanarra, amerre nemrég voltunk Kristállyal. Visszafelé is majdnem arra mentünk, csak más utcákon. Mikor bekanyarodtunk egy hosszú szakaszra, Szilvi megkérdezte, hogy vágtázzunk-e. Mondom, hogy ne, erre Agri bakolt egyet, Szandi pedig leesett róla. Dzseni végig tökéletesen viselkedett. Visszaértünk, lenyergeltünk, majd megnéztük Bence lovaglását és mentünk haza.
Kristállyal
Itthon Kristállyal voltam. Felnyergeltem és elindultam. Előző lovasok patanyomait követtem egy ideig, pontosabban elmentem a hátsó úton, az erdőben kanyarodtam le, átmentem az erdőn, de nem visszafelé mentem, hanem tovább és egyszer csak végeszakadt a nyomoknak. Eltűntek. Mit láttam: bal oldalon buckák, hátam mögött erdő, jobb oldalon buckák, előttem pedig út, kétoldalon erdő. Mivel jobbra volt hazafelé, így arra indultunk. Majd találtunk egy felszántott erdőt (helyébe már nőttek a fenyőcskék). Azt átvágva találtam egy földesutat, és hát a “minden földesút kövesúthoz (vagy tanyához) vezet” elvet követve elindultunk. Végül arra az útra jutottunk ahol ekkor mentünk, csak itt visszafelé fordultunk. Végül is haza értünk, épen, szerencsésen.
Az egyik kanyarban, ahol jobbra és balra lehetett menni, megállítottam Kristet, hogy válasszon. És helyesen választott (én tudtam merre kell mennie). Ezzel is bebizonyította a lovak hatodik érzékét. És a másik, hogy nem átvágta volna a sarkot, hanem az úton ment végig. Oookoos loovackkaaa.
Lady, Sims, Új menü
2011. november 9., szerda
Olvasási idő: 2 perc
Kiállításon
Ne gondoljatok semmi komolyra, csupán suli szintű. Nos, két hete, London előtt voltam Ladyvel a suli által megrendezett kisállat kiállításon. (Előtte pedig kozminál (kozmetikus) járt.) Végig nagyon fegyelmezetten viselkedett, ahogy elvártam, sőt jobban is. Tudnék mesélni pár példátlan ebecskéről (egy bulldog mindenkit meg akart harapni, egy boxer pedig szimplán neveletlen volt). Sokan voltak, de nem csak kutyával: volt galamb, tyúk, höri, teknős, sőt valami hüllő is. Hivatalos zsűrik pontozták a kisállatokat, sőt a gazdi és a kisállat kapcsolatát is.
Végül elérkezett az eredményhirdetés: 5., 4., 3., 2.: nano (persze a teljes nevemen szólítottak) és Lady. Nagyon örültem. A Ladyvel való kapcsolatommal lettünk 2-ak. Az első pedig az a hüllő féle lett. Szóval kutyák között első. Nagyon örültem. Sok mindent hoztunk haza: fogtisztítót, kettőt is, meg kutyaropit, meg nekem csokit, meg persze az oklevelet. Utána volt még egy előadás egy szomszéd városból jövő kutyaiskolától.
Örülök, hogy Ladyvel mentem, sokan dícsérték nyugodtságát (pláne a boxerhez és egy-két spánielhez képest), és sokan megsímogatták.
Lovak a Simsben
Az Oxford streeten véletlenül betévedtem egy számítógépes, xboxos játékos boltba, ahol megtaláltam a sims 3-at és társait. A többi simset nézegetve rátaláltam a Sims3 – Házikedvencekre, ahol kutyák és macskák mellett immár lovak is szerepelnek a játékban. 🙂 Nagyon megörültem. Itthon pedig megnéztem a magyar sims3 honlapján, hogy meg van-e, és megvan. (link) Egy biztos: meg fogom szerezni! Esetleg akinek megvan, az legyen szíves mondjon véleményt a hozzászólásban (grafika, lovak stb)
Újra itthon
2011. november 6., vasárnap
Olvasási idő: 1 perc

Tegnap este 7-kor megjöttünk Angliából. Hihetetlen klasz volt, bármikor visszamennék. Majd felteszek pár képet is, főként ami lovas (mert  volt egy két lovas dolog). És vettem három lovas újságot angolul, egy csomó érdekességet találtam benne .

Papírhajsza
2011. november 4., péntek
Olvasási idő: 1 perc

A nyár végén volt a szomszéd városban levő lovardában rendeztek egy nyílt napot, amely Kristály előző előtti tulajdonosáé (továbbiakban K.S.), és ahol – azt hittük, hogy – voltak a ló papírjai. Elmentünk a nyílt napra, ahol kiderült, hogy mégsem övé a lovarda, hanem átnavigáltak egy csárdához, ahol mondták, hogy most Pesten van és nem tudunk vele beszélni. Így hát számot kértünk, és felhívtuk és megbeszéltük, hogy másnap visszahívjuk.
Másnap visszahívtuk KS-t, mondta, nem nála vannak a papírok, hanem az előző tulajdonosnál – aki azt monta, hogy KS-nél – vannak a papírok. Így hát itt leragadtunk. Aztán megint felhívtuk KS-t, azt monta, hogy a nyilvántartásnál érdeklődjünk, ami végül elmaradt, mert anyuval megbeszéltük, hogy annyira nem is kellenek a papírok. Úgysem fogok vele versenyezni mostmár. 🙂

Kocsinézőben
2011. november 2., szerda
Olvasási idő: 1 perc

Régóta rágtam anyuék fülét, hogy menjünk el az egyik ismerősünkhöz lovaskocsit nézni Kristálynak. Ez meg is történt a hónap elején, egyik hétvégi, családi programként. Először az otthonába mentünk – ahol a lovai is vannak -, és megnéztük az "eladó" kocsikat. Volt olyan általános "paraszt"-kocsi és volt hintó is, melyen a szüretin vonult fel. Aztán átmentünk egy társasház garázsába, ahol további hintók sorakoztak. Közülük volt egy, melyet a papám csinált anno. Szépen lefestve, lelakkozva. Anyut nagyon meghatotta (mert anyai nagyapám csinálta), hogy még megvan egy ilyen drága kincs. Végül bő két óra beszélgetés után tapasztalatokkal tértünk haza. 
1. először egy "paraszt"kocsit veszünk gyakorlásnak, majd…
2. mivel Krist ügető, farhámot kell használni fék helyett. Még nem tudom, milyen az, de majd azt is megtudom. 🙂