Mint tegnap írtam, elkészítettük a karámot, amit ma el is foglaltak. Én vezettem Kristet, apu meg Remit, mert úgy gondolom, engem elvitt volna, mint a huzat. A két karám között ugyanis nem kicsi a távolság. Miután átvezettük és elengedtük őket, Remi a kapuban nekilódult és a túloldalon úgy ment át a pásztor alatt, mint a pinty. Kint pedig fel alá parádézott, száguldott, bakolt. Élvezte, hogy szabad. Miután némileg kifáradt és sikerült megfognom és bevezetnem, gyorsan húztunk egy-egy sort a föld fölé és a két sor közé, hogy azért így se menjen. Néha még mindig próbálkozik, hogy ki lehet-e menni, de úgy gondolom, már megszokták a határokat. És igazából nincs szívem visszavinni őket a karámba.

A lovaknak ma csináltunk egy másik karámot villanypásztorból, amit majd holnap el is fognak foglalni. Ugyanis a rendes karámjukban egy csepp árnyék sincs, csupán a bokszban, ami dögmeleg. Szegények egész nap kint állnak, vagy bent a boxban szaunáznak. Már régóta keresem a helyet nekik, az udvarba nem tehetem, mert kimennek a lucernára, a kecskékhez nem tehetem be őket, mert ott van számukra mérgező növény is. Így végül a bejárati út melletti fák körbekerítésével kialakítottunk egy kisebb karámot, ami bár nem legelő, de a célnak megfelel: árnyékban vannak. Remélem majd jól érzik magukat.

Bár Szilvi azt mondta, majd csak augusztusban szoktassam hozzá a nyerget, de én nem bírok magammal. Így felnyergeltem a drágát. Nem olyan hűde szorosra húztam meg a hevedert, csak amolyan éppen szorosra, hogy menet közbe ne csússzon el. Nem csinált semmit, végig tök nyugisan állt. Végül vezetgettem egy picit, meg a vezetőszárral furóztam egy picit. Öt perc múlva láttam, hogy kezd elege lenni belőle, így gyorsan kikötöttem és levettem róla. 

Ugye mára volt megbeszélve a Sóstói találkozó Szandival. Én fel is nyergeltem, el is indultam, csak hát már az utolsó előtt kanyarnál voltam, mikor rezeg a telefonom, egy sms Szanditól, hogy nem jön, mert fáj a lovának a lába. Jól van, hát ez van. Végül bementem a fürdőző részre, mindenki megnézett megcsodált. Átmentünk a strandon, ki a bejáraton, majd jöttünk haza. Visszafelé nagyon ment volna. Én meg nem engedtem neki. Végül hazaértünk, egy óra volt az egész út. Lenyergeltem, lefürdettem, majd bevittem a karámba, ahol rögtön ráfordult a zabra. Amúgy amikor fent ültem és ránéztem, akkor túl kövérnek láttam ahhoz, hogy ne legyen benne csikó. Na meg, amikor fürdettem, akkor akkorát mozdult a hátsó fele. Én szerintem, kérem szépen itt csupán késésről van szó. Nagyon remélem. 

Tegnap voltam lovagolni. A Vandára kerültem futószáron, mivel rajta csak futószáron lehet menni, ugyanis szabadon kész öngyilkosság. Mikor megérkeztem, Szilvi pont Susy-t (Szüzi) nyergelte, gyorsan ugratott vele, én közben leápoltam Vandát. Kész lett Szilvi, felnyergeltük az arabot, majd Szandi egy kicsit kivitte futószárra, közben Szilvi elnent. A felénél kb. átvettem a futószárazást. Tök aranyos amúgy, parancsszóra megy minden. Igen ám, de közben a pálya másik oldalán építették a díjlovagló négyszöget és a fehér lécek, amiket odavittek, tökre idegesítették és megbolondult. Megjött Szilvi, átvittük a másik pályára, ott még ment egy kicsit, majd felültem rá. Szinte végig ügetés volt, nagyon aranyosan ment. Végül bevittük, lenyergeltük. Majd jött Ígéret, akit Szilvi lovagolt. Azt mondták, hogy tök neveletlen a ló, meg minden, mert előzőleg egy pasi lovagolta. Aki, mint kiderült, nem tud lovagolni, mert Ígéret nagyon ügyesen ment. Addig amíg láttam, mert közben jött értem anyu.
Lovaglás közben megbeszéltem Szandival, hogy ma fél hétkor találkozunk a madárnál a Sóstón. 

Az incidens óta nem történt semmi. Krist hol tejel, hol nem. A rosszullét utáni másnapon kivittem futószárazni, mintha baja se lett volna.  Tegnap kicsit kifejtem, az első cseppek mind átlátszóak voltak, csak a leges legutolsó volt tej. És szintén tegnap volt nálunk a kovács, ő azt mondja álvemhes. Én meg azt, hogy nem. Mindegy is, megkörmölte a lovakat, Kristnek nyírrothadása van, Betadine-t már beszereztünk, már csak az SBC-t kell. Ezen kívül minden nap ki kell kaparni a patákat, amit eddig elég rendesen elmulasztottam.