Hajnali képek
Írta: dorka Mikor? 07.24. Kategória? Fotóblog

Tegnap reggelem úgy kezdődött, hogy fél hat körül arra keltem, hogy iszonyatosan le van zsibbadva a kezem. Kinézek az ablakon, tök jók a fények, fényképezni kellene. (Már volt egy ilyen sorozatom télen). Fényképezőm (hál'Istennek) nem volt lemerülve, gyorsan pizsamára egy pulcsi, hogy ne fázzak és gyerünk ki. Remihez mentem, akiről előző nap levettem a kötőféket (mostmár engedi felrakni), nem is raktam fel rá, csak úgy szabadon. Van mindenféle kép, nem részletezem, nézzétek meg.

Az első és az utolsó kép a kedvencem. Az első, mert rajta vagyok a drágán. Az utolsó előtti pedig azért, mert olyan szépen fülel. Majd ha wifi közelébe kerülök, akkor majd lementem a telefonomra és az lesz a háttérképem.
Írjátok le, nektek melyik tetszik.

Elmaradt képek
Írta: dorka Mikor? 07.21. Kategória? Fotóblog

Hoztam pár elmaradt, de megígért képet, de hoztam olyat is ami egyszerűen csak a kedvencem. 

Kötőfék nélkül
Írta: dorka Mikor? 07.17. Kategória? Fotóblog, Remény

Tegnap délelőtt valahogy ledobta magáról a kötőféket és így látva rájöttem, hogy Remi egy gyönyörű ló. A kötőfék pedig belerondít az összhatásba. Gyorsan le is fényképeztem. Ma pedig vissza tudtam rá rakni, nem volt semmi probléma, ami szerintem jó, pláne az utóbbi esetre nézve (úgy kellett lefogni stb.). De nem akarom elkiabálni.

Kristály sárlik
Írta: dorka Mikor? 07.16. Kategória? Kristály

Tegnap vettük észre, hogy Kristály sárlik, rögtön felhívtuk Remi apjának gazdáját, hogy hozza el a csődört fedeztetni. Ma délelőttre beszéltük meg, 9-kor már itt is voltak. Minden jól ment, bár Krist sokszor kirúgott, és alig mutatta a sárlás jeleit, de egy kis udvarlás után felvette a csődört, és az egész dolog végére már sárlott (beterpesztett, "villogtatott").
Hétfő délután jönnek legközelebb.

Zsófis lovaglások
Írta: dorka Mikor? 07.16. Kategória? Kristály, R. Róbert

No, ugye kedden délután megjött Zsófi, aznap nem is lovagolt Kristályon, hanem szerdán délután elkísértük a lovasokat, de arról már írtam, így azt bemásolom ide:

A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszáltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Ez volt szerdán. Csütörtökön délelőtt mentünk Robihoz lovagoni, már hozták ki a lovakat, amikor odaértünk. Chantallra és Pónira volt még hely, én inkább Chantallra ültem, tudván, hogy Póni okosabb ló és nem hülye. Bemelegítés – lépés, ügetés – után szabadon csinálhattuk a gyakorlatokat, amik le voltak téve. Majd újra behívott minket, nagyokat a Robi és vágta mindkét kézre. Utána Robi elmondta a pályát: start – kereszt – ferdekapu – ugrásokat megkerülve kulcs – ugrásokat megkerülve bólyafolyósó – labirintus – szlalom – ugrásokat megkerülve bólyafolyósó első két bólyapárosa – cél. A "kicsik" lépésben, ügetésben csinálták, mi addig a lovakat járattuk, aztán mi vágtával csináltuk végig a pályát. Chantall tök könnyen beugrott vágtába, sokszor nekem kellett visszahúzni. Aztán leléptettük a lovakat, majd bementünk, lenyergeltünk, Robi lefürdette őket, majd láttunk egy Táltos-hempergést a porban, majd mentünk haza.
Délben aludtam egy jót, majd késő délután újra fölnyergeltük Kristályt, de nem terepre mentünk, hanem Zsófit fogtam futószárra, had gyakorolja az ügetést. Szépen ment, a végére már szabadon ügetett a futószáras helyen, mert máshol nem volt hely. Elég későn végeztünk, de jó volt.
Pénteken kétszer is lovagoltunk. Délelőtt szabadon ment, járóiskolát is belevettük, majd kimentünk egy kisebb terepre, ahol már egyedül ügetett. Krist normális volt, nem rohant. Nyergelés után kinthagytuk legelni.
Délután fél négykor kezdtünk el nyergelni, de gyorsabban felnyergeltünk, mint gondoltam, így megtettünk egy háromnegyed órás terepet, Zsófi Kristállyal, én pedig bicajjal. Elmentünk egészen addig, ahonnan a Panka télen behúzott a szánkóval, sőt egy kicsit tovább is, ami homokos és dombos is volt, engem eléggé lefárasztott. Ezen a terepen még többet ügetett Zsófi, itt márKristály  húzott egy picit. A bevezető úton Krist mellett bicajoztam, amikor egyszer csak Zsófi alatt elbukik, de olyannyira, hogy a térdét felhorzsolta. Zsófi rögtön leugrott róla, én meg eldobtam a bicajt, azt megnéztem, mi volt. Csak két kis seb a bal térdén. Szerencsére. Zsófi visszaült, egy picit még gyakoroltunk a futós helyen, hogy bemutassa anyukájának, mit tud, aztán bementünk. De sokat bukdácsolt. Aztán apu emlékeztetett, hogy volt régebben egy sérülése, aminek ez a "maradványa" (ha elfárad, bukik). Lenyergeltünk, aztán benthagytuk az udvarban legelni. Aztán Zsófi is elment.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés