E Q U E S T R I A N B L O G
Kétszer terep
Írta: dorka Mikor? 06.27. Kategória? Kristály

Szombaton eljött apunak a bátyja, felesége meg az unokája, Zsófi, aki szintén lovas.
Megjöttek. Rögtön ló, megmutattam neki(k) Kristályt meg Remit. Kérdezte lovagolunk-e. Mondtam, igen. Erre bevallotta, hogy készült.
Vendég(el)látás (mitkérszinni, foglaljhelyet, mitkérszenni stb.) kihoztam Kristet, leápoltuk, felnyergeltem. Majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy teli van. Meglepően sokat is vágtázott. Majd felült Zsófi, én pedig futón vezettem. Kimentünk arr az útra, amerre először mentünk (én meg Krist) terepen. A lefordulónál pedig én is lóra ültem: Zsófi a nyereg mögé csusszant, én pedig a nyeregbe. Előtte negyedúton pedig lecsatoltam a futószárat. Most nem sietett, tök nyugodt volt Kristály. Visszafelé már volt egy tök bunkó autós. Kristály megijedt, erre észrevedtük, hogy jön, mentem fel az út mellé, erre mégjobban ránkjött. Hú, de beszóltam neki. Visszamentünk, lenyergeltük, bevezettem az udvarba. Ebédeltünk, majd felültettem szőrén Zsófit, visszavezettem Kristályt, majd megint felnyergeltünk. A bekötőig egyedül ment, majd megint lóra szálltam és elindultunk. Most a tó felé indultunk, de a btelep mellett nem kanyarodunk el, hanem a szomszéd előtt eljöttünk, majd a másik szomszéd mögött és vissza a bekötőhöz. Olyan fél óra, háromnegyed óra lehetett. A bekötőtől befelé megint egyedül ment. Bent lenyergeltünk, ezentúl visszavittem a karámba Kristályt, elpakoltuk a cuccot az istállóba. És már mentek is. De a nyáron még jönni fog Zsófi két-három napra. Lovagolunk, fagyizunk, szóval minden lesz.

Bónusz óra; ügyesedik
Írta: dorka Mikor? 06.23. Kategória? B. Szilvia, Remény

Ma is mentem lovagolni, kicsit (nagyon) késtem is, így csak keveset tudtam Teddyn lenni. Felnyergeltem, kapott új kantárat. Kint egy teljes lovardában lépés, majd egy kör ügetés, átváltás, háromnegyed kör, átváltás, majd nagykörön ügetés és vágtába beugratás mindkét kézre. Ezután Szilvi bement Rozit felnyergelni, ő új nyerget és kantárt kapott. Lovat cseréltünk és a lányok is begördültek. Először a nagyobbik jött, őt futószáron ügettettem, meg közben gyakorlatokat csinált. Aztán cseréltek, ő is futózott, ügetett. Addig a nagyobbik vágtázott Teddyn. A nyerges előtt lenyergeltünk, Szilvi elvitte Teddyt lemosni, mert rendesen megizzadt, majd én is bevittem a Rozit a helyére, összeszedtük a kantárt és jöttem haza, vagyis a tanyára.

Miután körbenéztem, fogtam a két szárat (bikakötél és vezetőszár), megnyitottam félig a csapot, aztán kikötöttem Remit, majd a bal oldalát lefürdettem. Tök jól tűrte, nem húzta magát. Utána óvatosan elhúztam előtte a slagot, ami hiba volt, de ezt is szokni kell. Másik oldalát is lefürdettem, vagyis a nyakát, lábait és a hasa alját, majd óvatosan letettem a slagot, levezettem róla a vizet, majd elengedtem. Rögtön meghempergett a drága.

Remi és a fürdetés
Írta: dorka Mikor? 06.23. Kategória? Remény

Tegnap 4 körül fogtam a bikakötelet és a vezetőszárat és odavittem a karámhoz. A slagot szétszereltem és odavittem. Remit kikötöttem. A vezetőszárat a felső rúdra, a bikakötelet pedig a középsőre. Apu óvatosan megnyitotta a slagot, én kicsit vártam még, had nézegesse, majd közelebb vittem hozzá. Aztán felemeltem, hogy a csobogást is szokja, majd a jobb első lábát éppenhogy lemostam. Amint a bőréig jutott a víz, rögtön elkezdte húzni a szárat, de a bikakötél meg a nyakára gyakorolt nyomást. Ide oda ficánkolt, én tetőtől talpig tiszta sár lettem. De még nem fejezhettük be. Oda mutattam az orrához, rá is irányítottam, amit élvezett, szórakozott vele. Míg pipált, gyorsan lemostam a négy lábát, meg a hasa alját és a szügyét, majd megint a szájához emeltem és elzárattam (apuval) a vizet. Elengedtem, ő rögtön meg is hempergett. Sajnos a B-jét felszaggatta, de amúgy is kezd sebesedni a sütése.

Estefelé még lementem és Aloe Vera-s sprickolóval lefújtam a sebeit. 

Úgy gondolom, amíg meleg lesz, a lehető legtöbbször kellene lemosni, had szokja. Még egy ideig tartjuk a szintet, vagyis csak a hasa alját mosom, de majd fokozatosan egyre felljebb. Érdekes, ő nem utálja, ha az fejére, orrára irányítom a gyenge folyású vizet. Kristály sunyít, ha ezt teszem.

Újabb kihívás
Írta: dorka Mikor? 06.22. Kategória? Más

Épp frissítettem, amikor anyu hívott, hogy hívták Szekszárdról. Öten (nő, lánya, + lány barátai) lóháton mennek Ópusztaszerre, és nállunk szálnának meg egy éjszaka erejéig. Jó, így ebben nincs semmi különös, csak… anyu engem bízott meg, szervezzem meg az egészet. A következőt kellene:

– lovaknak helyet biztosítani (ami ne legyen villanypásztor)

– kaja

– szállás

 

A első részt már kitaláltam: szerzünk villanypásztor oszlopot és Krist karámja mellé felállítjuk, belenyúlva a lucernásba kerítünk egy kis részt. Ide tennénk be Remit, az öt ló pedig a nagy karámba menne. De gondoltam arra is, hogy a régi futószáras helyre tesszük a karámot, oda viszont Kristály kerülne, Remi átkerülne a Kristály karámjába, és így mennének a nagykarámba. De anyu még arra is gondolt, hogy Remit összerakjuk egy éjszakára a Kristállyal, bár én ezt az ötletet nem helyeslem. Szerintem az első lesz (bár félő, hogy Remi bezabál a lucernával)

A második rész, vagy nyárson sütés lesz, vagy makaróni.

A harmadik a legnehezebb, ugyanis a szobában, ahol mi aludnánk, nekik kicsi, így a fenti épületbe kell elszállásolni őket (ahol majd mi fogunk lakni), csak a szobák éppen tele vannak bútorokkal illetve cserépkályha építés folyik. De mindenképpen fent helyezzük el őket. Lecke feladva, 12-én jönnek.

Félútig
Írta: dorka Mikor? 06.21. Kategória? Kristály, Kutyák

Nos, úgy kezdem, hogy volt egy elhatározásom, hogy megcsinálom a facee-re a profilképemet, apu segítségével. Az egészet úgy képzeltem el, hogy naplemente (kb. 7 – fél8 körül), a lovon ülök és apu a nappal szemben áll, hogy direkt egy sötét árnyék legyek. Egyszerűen nem szeretem mutogatni az arcomat. Nem akarom, hogy felismerjenek. Akik ismernek, azok ismernek. 

Már reggel eldöntöttem, hogy a mai nap lesz a profilkép-csinálós nap. Délután még elvoltam: miután Ladyt alaposan kifésültem, de mégsem végeztem, a frissiben felbálázott és összepakolt szénán ugráltam a kutyákkal, Benivel és Pankával. Lady továbbra sem tud, vagy nem akar feljönni. Onnan fentről csináltam pár képet a lovakról, de a fókuszálás az valami iszonyat lett.

Eljött az idő, de mivel késében voltunk az idővel, így csak feltettem Kristályra a kantárt és szőrén ültem rá. Majdnem lecsúsztam, folyton az udvar felé akart menni. Mondtam, várjál egy kicsit. Apu fényképezgetett, majd miután készen lettünk, felnyergeltem Kristályt és lefutóztam. Bal kézre vágtázott, rohant meg mindent csinált, jobbkézre pedig megint a lassú ügetést mutatta. Így megtett egy csomó kört, hogy megerősítsem benne. Le kellene szoktatni a rohanásról. Felültem rá, majd a legelőn lovagoltam vele. Később apával letetettem két rudat, azt hiszem, nem megfelelő távolságra. Első három alkalommal kacsázott az akadály előtt, de átment rajta, a végén pedig megtettünk még egy kört a legelőn, és elindultam a Robiék felé. A félútig terveztem csak elmenni, had szokja. Ez alatt felfedeztünk egy-két lovat a környéken. Már a hangjukat. Aztán ment motorral haza a Niki, picivel mögötte Péter (Dóri apuja) bicajjal, visszafordultam, és a Robiék is eljöttek mellettünk. Mondom magamban, jókor időzítettem. Odafelé egy kicsit ügettem, visszafelé már nem. Ahogy beértünk a bekötőre, úgy engedtem neki egyre hosszabb szárat. Bent lenyergeltem és kész.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés