Hétvégén fotóztam ezerrel, sok jó kép készült és sokat is hoztam. Most az ilyen típusú fényképezési mód tetszik nagyoon.

Ezeket a képeket most reggel készítettem, és bár ennek a négyszerese készült el, csupán ezeket teszem fel. A többi sajnos homályosra készült, de amúgy azok is jó képek.

Múlt hét hétvégén megint szánkóztam, de már nem a kicsivel, hanem egy nagy szánkóval, ami a hét közben készült el. Először ismerősünk hozott hámot, és kipróbáltuk. Aznap még elmentünk a Sóstóra, de az ottani ideiglenes büfének az agregátrora idegestítette, így nem sokára vissza is jöttünk. Kedden pedig apunak megmutattam az egyik kedvenc utamat, amerre terepre szoktam menni. A jövőben pedig majd kocsival fogunk nekiindulni az erdőbe.

Immár a második évét is betöltötte a drága. Csak boldog születésnapot szeretnék kívánni. Illetve mutatni pár képet Róla. Aztán megyek nosztalgiázni. { szülinapján, egy éves, két éves }

Olyan mint a Síjöring, csak szánkóval. Na meg nem ült senki a nyeregben.
Úgy kezdődött, hogy mivel esett egy csomó hó (ahogy mindenhol), így a síjöring alapján felnyergeltem Kristályt, majd a hevederhez hozzákötöttem a szánkót, a zablához pedig a futószárat. Tegnap pedig hátulról írányítottam sétálva, hogy mit csinál. Egy órát így szánkóztam, páran meg is néztek. Hát nem mindig (vagy soha) lát ilyet az ember.

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.

Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.