Hosszú blog
Írta: dorka Mikor? 11.01. Kategória? Lady, Lovak, Panka

» Bocsi, hogy nem tudtam tegnap (ma, mert most 23:55 van) jönni. Meg tegnap előtt. De pótolok egy hosszú-hosszú bloggal (a terveim szerint.
Kezdjük a szombattal. ahogy ígértem, lovagoltam is, de képek sajnos nem készültek, mert amikor elindultam, akkor voltak nálunk és teljesen kiment a fejemből. Elindultunk ki szokás szerint a btelep utáni bekötőig. Igen ám, de Remiből már az odafelé ki lehetett csavarni a vizet, úgy le volt izzadva. Mondom, szuper. Mert hát mit csinált. Semmi egyebet, csak rohangált föl le. No, és mégis miért? mert a kis bolond mindig lemaradt, mert vagy a fű érdekelte, vagy az úton menő két ember (akik igen megbámultak minket). A következő történt: Én megyek Kristtel szépen lépésben. Remi kimegy az út és a mi utunk (a btelep kerítése mellett) között levő jelen esetben lucerna földre és rányihog folyton folyvást a két arra járóra. Megyünk-megyünk, hátratekintgetek, hogy hátha talán elindul végre utánunk. Aztán amikor már olyan messze vagyunk tőle, hogy Panka nagyságú (60 cm, azthiszem), ráeszmél, hogy mi hol vagyunk. aztán eszeveszett vágtába jön utánunk, a nagy lendülettől előttünk lefékez. aztán visszafordul és szintén eszeveszett vágtában megkeresi a két személyt az úton, mi megyünk tovább és a jelenet megismétlődik. Ez van úgy kb. 5×. Kiérünk a btelep végére (ahol ugye az a "veszélyes" kanyar van) , Remiről ekkor már csak úgy folydogál az izzadtság-patak. Onnan és a bekötőútig a nagy fű alatt még éppen annyi víz volt, hogy a paták cuppogtak benne. Mondom, csak el ne süppedjünk. Gondoltam, most már nem igazán fogok ügetni, mert a csikó elkezd vágtázni és akkor nem lesz levezetve. megtettünk két-három kört lépésben, de remi néhányszor elkezdett vágtázni, mint egy őrült. Visszafordultam, cuppogunk egy sort, és beletörődtem, hogy nem fogunk mostmár ügetni. Remi mit csinált a hazavezető úton? Hát persze, hogy vágtázott. Előre ment, aztán leállt legelni. Lemaradt, megint előre ment és megint legelés. Közben az utunkon van néhány minivölgy, mert a motorosok néha arra mennek gyakorlatozni. remi a nagy iramban lemegy, aztán fölmegy és a nagy lendülettől kirúg kettőt. gondoltam: dejó, hogy nem ott tartok. Aztán egyszer beértem és ő sem maradt le, hanem a jobb oldalon, a nyereg előtt sétált. Picit rácsíptem a pálcával (amit meg sem érzett), hanem a pálca megcsúszott a "kövér" farán és nekicsapódott Kristály nyakának teljes erőböl. Erre Krist megindult, mint akit a darázs csípett (ez esetben a pálca), alíg birtam visszafogni, mert hát ugye félig hosszúszáron lovaglok (kivéve ügetésnél). bénáztam egy picit a szárakkal, de végül sikerült visszafognom. Ügetésbe szépen bementem, de Remi viszont megijedt a vendégektől és elindult vissza. Mi pedig beindultunk a karámba, nagy nyihogások közepette, amik Kristálytól származtak (még jó, hogy nem tőlem), közepes tempóban lenyergeltem és miután láttam, hogy Remi még mindig nem találta meg a házszámot, feltettem Kristályra a kötőféket és elindultam kifelé a külső kapuhoz. Félúton összetalálkoztunk Remivel és fordultunk is vissza.
Aztán a karámban kergetőztem egy kicsit a bolonddal, ami ugye nem jó, de ha nem várt be, mint általában. Mindegy, végül megfogtam és megállapítottam, hogy még egy kicsit le kell sétáltatnom, mert a kis pajtás még nem száradt meg. Rácsatoltam a vezetőszárat és elindultunk az udvar felé. Ez volt az első útja, amit egyedül velem tett meg. Bár sokszor tekintgetett vissza az anyjára, aki elfoglalta a szokásos helyét a széna előtt. Aztán visszafordultunk, picit megált legelni, mintha nem legelt volna eleget. Aztán bevezettem a karámba, kikötöttem, és elmentem rudat keresni a karám környékén, hogy azért lásson engem (meg én is őt). Végül rábukkantam egy csomó műanyag csőre, abból kettő hosszút odavittem a karámhoz és a karámon belül a legsimább részre letettem a két karámfával együtt. ezeken vezetgettem át levezetés képpen, néha belebotlott, mert rosszul mértem le a rúd távolságot, aztán jól beállítottam és tök ügyesen ment át rajta. Miután eléggé megszáradtnak tartottam, elengedtem és bementem két almáért. Mind a kettő kapott egyet-egyet.
Ma csak lementem hozzájuk, egy kicsit vakargattam őket. Remi meg ha már hallja a hangomat, és megbizonyosodik róla, hogy tényleg én vagyok, nyihog egyet üdvözlésképpen. Ennek annyira tudok örülni, olyan jó érzés.
Térjünk rá a kutyákra. szombaton reggel, amikor kimentünk, mind a három kutya (Panka, Lady, Picur) kint volt a lucerna földön. Elkezdtem bosszankodni, hogy mindig, amikor megyünk ki, ott látjuk őket. Anyu mondta, hogy nézzem meg, mi van ott ami miatt a kutyák mindig ott vannak. Kimentem fényképezőgéppel a kezemben, hátha történik valami érdekes. Mit látok? tele van a lucerna ásással. mondom: a kutyák itt tanulnak meg ásni. Aztán csináltam egy csomó fényképet, ahogy Panka ás. Majd később megkapjátok, mert előtte még aludnom kellene. Aztán velük nem történt semmi különös, hanem a tegnap (vasárnap). Elkezdtem velük gyakorolni, és Lady különösképpen a feksziket parancsara megtette. Még pórázzal sem mindig szokta. Természetesen kapott egy halom dícséretet. Ezt még párszor gyakoroltuk és jól is ment. Aztán Pankát elküldtem, hadd pihenjen, ladyre meg ráraktam a pórázt, hogy ugorjon egy kicsit. Az udvaron éppen volt két alacsony pad, azokat ugrattam, meg megtanítottam Ladynek, hogy a játszótéren levő kisautón kívül másra is fel lehet menni a fel! parancsszóra. Aztán Ladyt engedtem el, s Pankát hívtam, és elég laza, nem megerőltető feladatokat kértem tőle. Először elkezdtem pacsiztatni, aztán azt kértem tőle, hogy csapjon bele a tenyerembe. Ez jól ment, utána lassan végig sétáltattam a padon oda-vissza. Közben Lady is a kedvembe akart járni, ezért elkezdte utánozni a Pankát, vagyis ő is jött a padon. Mondom, ha már ennyire lelkes vagy, akkor póráz nélkül, Pankával ugorjátok át a padokat. És megtette. Pedig általában ki szokta kerülni. Hú, hogy örültem. Fényképező persze nem volt nálam. Délután gyakoroltam még egy kicsit Ladyvel, de nem sokat, mert hamar lankadt a figyelme.
Ezek mostmár ilyen össze-visszaságok lesznek róluk.
Panka gömbölyödik. Már határozottan látszik, hogy lesz pici. Tegnap végig futott az agyamon, hogy lehet, hogy remi inkább westernló lesz, mint díjugrató, bár az nagy veszteség az apjára nézve (kisbéri). Újabban megőrülök a westernért, pedig még nem is lovagoltam abban a stílusban, de anyával már beszéltem róla, hogy majd elmegyünk egy alkalommal. Aztán eldöntöttem, hogy visszamegyek a régi oktatómhoz, ahol már elkezdtem ugratni (nem sokat, csak 1-2 akadály), hogy fejlődjek, mert szeretném a belovaglás után minél hamarabb lovagolni Remit. De ez majd csak jövő tavasszal lesz meg a fedeles szezon után (mivel szokás szerint a fedeles mindig zsúfolt). a kutyák a mai nap folyamán is voltak kint 2-3× a lucernásban. Most több nem jut az eszembe. Később hozom a képeket.

Meglógott
Írta: dorka Mikor? 10.30. Kategória? Remény

Megyek ki a tanyára. Jó idő is van, szóval lovagolok is. meg csinálok egy csomó fényképet, ha lehet lovaglás közben (attól függ, Kristet mennyire kell majd tartanom, mert egy helybe álldogálni nem szeret).
Gyorsan még elmesélek egy sztorit: tegnap mentünk volna be apuval a városba, de én mégsem mentem, mert Remi a karámon kívül volt. Hogy került oda? Hát addig nyalogatta a karámfát (amit elég csak elcsúsztatni), hogy kijött. Visszahajtani viszont alig lehetett. Háta mögé kerültem, és úgy sikerült behajtani. Na megyek is, sziasztok.

Mi legyen a cím?
Írta: dorka Mikor? 10.26. Kategória? Lady, Lovak, Panka

Vasárnap is voltam kint. A betonozáshoz való kelléket, ami rámpának néz ki – na szóval azokat összeraktam úgy, hogy palánk legyen és azon gyakoroltam a kutyákkal. Ladyvel elkezdtem azt a módszert csinálni, hogy rövidebb pórázt csinálok a pórázából, és csak akkor fogom meg, amikor muszály. Így nagy a szabadsága, de amit kérek, azt muszály megtennie. Pankánál is így szoktattam le a pórázt. Egész ügyes votl a Lady, bár egyszer el akart menni. Pankával azt gyakoroltam, hogy a palánk elé tettem (ugró)akadályokat, azok elé pedig leültettem, maradot kértem tőle, átmentem a palánk mögé (az ő szempontjából) és mondtam, hogy gyere. Átugrotta az akadályokat, fel a palánkra, és jött hozzám.
Nos igen: Panka. egyre többen mondják rá, hogy hízik, szóval kezdek bizakodni, hogy lesz kiskutya. Kiváncsi vagyok, mennyit fog elleni. Remélem nem annyit, mint a múltkor (11), mert csak egyet, vagy talán kettőt hagyunk meg.
Lovak? Esznek.. esznek.. esznek. De tényleg. Vasárnap keveset foglalkoztam velük, mert nem voltam sokat kint a tanulnivaló miatt. Tegnap meg csak ha negyed órát lehettem mert a mára szinte mindenből kellett tanulni. Végül a 4-ből két tantárgyból írtunk.
Mit írtam hétfőn az istállóépítésről (megnézem) ja igen. A betongerendák fent vannak, de "hála" az esőnek nem tudunk haladni, így ezért az ajtók készülnek és a kinézőablakokra az a szitáláselleni keret (az a hullámos). 

Nem gondoltam volna
Írta: dorka Mikor? 10.23. Kategória? Építés, Lady, Lovak, Panka

Amúgy különösképpen nem történt semmi. az istállóra holnap tesszük (valószínűleg) a betonoszlopokat, aztán rá a tálcákat, majd megmagasítjuk a falakat és jön a tető. Panka kerekedik: nem sokára lesz kiskutya. Pontosabban november közepén valamikor. Ma gyakoroltunk egy kis agilityt Ladyvel együtt. Mind a kettőjüknek jól ment. aztán kifésültem ladyt, mert tele volt királydinnyével meg minden egyéb ragadós növénnyel. Utána pedig elmentünk túrázni. Anyuék mentek körtét szedni, kérdeztem mehetek-e – kutyával. Mondta igen. Pankát nem kellett kéretni, ő már ugrott is a kocsiba, Ladyt csak oda kellett vezetni és ő is ment be. Lady az út elején egy kicsit elkezdett vinnyogni, nagyon nem szereti az autózást, de kétszer rászóltam és abba is hagyta. Visszafelé, amikor az autóba kellett volna menniük, Ladyvel volt egy kis balhém. Ugyanis amikor a körtéknél kiszálltunk, rögtön elengedtem, tudtam úgy is követ, mert csak minket ismer. na szóval amikor be kellett szállni a kocsiba, panka bement, de lady a maga természetével elfordult és elindult az ellenkező irányba. Én meg elindultam utána, de mérgesen szóltam hozzá, és végül meg tudtam fogni. Rátettem a pórázra és mentünk is be a kocsiba. A visszaúton másfele mentünk, tovább tartott az út, de Lady meg sem nyikkant, csak a kocsiban ingázott oda-vissza. Múlt héten lovagoltam Kristen, amikor írtam. Ma is lovagoltam egy kicsit, de csak szőrén, hogy Remit levezessem. Vágtázott is mint az őrült, majdnem elsodort minket. Aztán délután, azt hiszem, agilityzés után lementem Remihez. Nagyon édes, de látszik rajta hogy csikó. Azt csinálta, hogy mentem a karámba körbe-körbe és megálltam hogy bevárjam. Az egyiknél belém akart csípni. Mondom, most hagyd abba és kapott egy kicsit a nózijára.

Minden összejött
Írta: dorka Mikor? 10.14. Kategória? Építés, Lovak, Panka

» Hú de régen voltam és ezt szörnyen sajnálom, csak egyszerűen minden összejött. És ááá… Annyi minden van a fejembe, hogy mit mondanék.
1. Kedden elkezdtük a falakat pakolni és már ma tök jól halad. Ma bevittem Kristet (és Remi is bement) az istállóba, hogy megnézzük, hogy milyen magasra kell rakni a falat és az ablakot. Az ablak majd kb. 110 cm magasan lesznek, a falak meg nem tudom. csak azt tudom, hogy a téglával, amit építünk az 10 vagy 11 sor. És tök jól néz ki az egész.
2. Pankával most nem a játszótéren, hanem a falakon gyakoroltam. Semmi extra, csak hogy menjen a falon. Az 4 sarok már föl van építve a 10. sorig, és oda felkértem Pankát. Vagyis azt kértem tőle, hogy menjen oda fel. Erről készült is egy videó. Már kettővel tartozok, csak sosem kerülök hosszabb időre a laptophoz.
3. Ma voltam lovagolni Kristen. Elmentem a szomszéd tanyája mellett, aztán visszafordultam és elindultunk a tó felé. A btelep mellett vezető úton Remi már tök izzadt volt. Nem tudom mit csinált, de eléggé meglepődtem. Kimentünk oda a bekötőhöz, ahova múltkor, sőt egy kicsit túl is mentem. Találkoztunk Nikivel (lovardába jár), Remi utána ment és üdvözölte. Szegény Niki egy kicsit megijedt.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés