Miután a suliban letudtam a három órát, mentem is egyből a lovardába. Anyu vitt át, ő hozta a gépemet. Fényképezek, fényképezek, egyszer csak azt veszem észre, hogy a felső részen egy egyre fehéredő átmenetes csík van. Pedig az előző fényképezésnél nem volt baja, a kettő között meg a táskában volt. Kezd elegem lenni. Azért remélem júliusban nem fuccsol be. Mindegy, tovább fényképeztem. Mondjuk, ha árnyékba mentem és onnan fényképeztem, akkor kevésbé látszik a csík.
A verseny amolyan ügyességi verseny volt a lovasok és lovak számára. Volt benne ugratás, hordódöntés, sátor, lebegő szalagok alatti átlovaglás, füles labda áthelyezése, bábuverés, karikaszedés, flakonokon keresztüllovaglás, csörömpölés. És végül a célbalövés. A lovakat leginkább az utóbbi rémisztette meg. Csupán egy-két olyan ló volt, aki több türelemmel bírta.

Az egyik eset olyan volt, hogy a rendőr lőtt és annyira megugrott a lova, hogy elszakadt a heveder. Szóltak a lovasnak, hogy mi történt, lenyergeltek, majd felült a lóra szőrén. Mindenki füttyögött meg tapsolt, mindenki nevetett. Eldurrant még egy lövés a rendőrtől, majd megfordította a lovat és galoppozott a célba.