FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Sóstón
2011. 07. 15. • BeniLady
Olvasási idő: 3 perc

Minden nap voltunk a Sóstón fürödni (kiv. ma), az utóbbi két alkalommal kutyát is vittünk. Szerdán Ladyt, csütörtökön pedig Benit.
Ladyt fojtópórázzal vittem (hát a hámot nem használom vele, nyakörve meg nincs). Először kételkedett, de aztán szépen bejött a vízbe. Csak úgy csapkodta, meg két lábon állt a vízben úszás közben. Többször is kimentünk a partra, lerázta magát, aztán mentünk vissza a vízbe. Majd mi is kimentünk, felmentünk Zsófival a kilátóba, majd visszamentünk és apára bíztam, míg mi Zsófival mégegyszer bementünk úszni. Addig Lady úgy-ahogy megszáradt, mi is száradtunk, majd mentünk haza. Végig nyugodt volt, szépen ment pórázon és a vízben is normális volt, bár sokszor ki akart menni.

Csütörtöki, Benis fürdés is jó volt, csak volt egy kis bökkenő. Kimentünk (én, apu, Zsófi és Z.) a sóstóra, rögtön be is mentünk, vittük Benit is. Meg is jelent egy csávó (apu ismerte), vadásznak és nagy vizslakedvelőnek mondta magát, de megjegyzem: egy kicsit be is volt rúgva. Ott cseszegette szegény Benit, meg tesztelgette, hogy ő igenis tisztavérű magyar vizsla (holott ugye Panka az anyja), hiába mondtam neki, hogy csak háromnegyed részben. Majd egy kicsit eltűnt a csávó, én meg Benivel beúsztam a bolyáig. Majd vissza, kivittem száradni (megint apára bíztam), újra bementem úszni. Aztán kimentem, mert már fáztam a vízben, a csávó ott beszélgetett apuval. Odaültem, száradtam, vigyáztam Benire, erre elkezdi a csávó, hogy engedjem el a kutyát. Mondom nem. De de, úgyis visszajön. Én meg beszóltam neki, mert már annyira idegesített, hogy ott babrált a karabínernél, hogy elengedje a Benit.

– Kedvesem, hidd el nekem, vissza fog jönni, engedd el. – mondja, nagyon meg akar győzni, közben meg a póráz végén babrál.
– Legyen szíves, nem fogom elengedni, elhiszem magának, hogy vissza fog jönni, de nem engedem el, hiába próbál meggyőzni. – mondom neki a szemébe és kicsit eltaszigálom onnan a kezét.
– Angyalom (anyád – gondoltam akkor), hidd el, nem fog elmenni, most csatold le, úgysem fog elmenni. – dögönyözi a Benit.
– NEM! – már majdnem kiabáltam. Erre jött Z.

Annyira felmérgesített az okoskodásával és hogy engedjem el a kutyát. Lehet, hogy visszajön, de előtte biztosan végignyal minden arcot, amit nem hiszem, hogy díjaznak. Naigen. Jött Z., elvitte magával, sörözött egy kicsit (mármint Z.), majd mi is indultunk ki, akkor találkoztunk és mondta, hogy Beni bezsebelt pár simogatást.

Most mindkét kutya szebben csillog, Lady is tisztább lett, Beni szintúgy. Pankát egyelőre nem viszem, mert hát vemhes. Ja igen, Benin hám volt.