EquestrianBlog
Meg ahogy én azt elképzeltem
2018. január 31., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Reggel felébredtem és mivel az ágyam az ablakkal szemben van, az első pillantásom rögtön a havas fákra esett. Meglepődtem, hiszen az előző napi "meleg" (kb. 10 °C) után igazán nem gondoltam arra, hogy az éjszaka lesz olyan hideg, hogy csapadékként hó essen.
Rögtön ki is keltem az ágyból, hogy kinézzek az udvarra. Közben már kiterveltem, hogy a tegnapi nagysikerű gyakorlás után szintén kimegyek a "pályára" gyakorolni Remivel, de ezúttal megkérem aput, hogy csináljon rólunk havas-lovas-vágtás-szárnyalós… szóval olyan képet, amire régóta vágyom. Csak hát volt két bökkenő: apuék bementek a városba bevásárolni, ami ki tudja, még mennyi ideig tartott el (nem is jöttek, csak egy óra múlva). A másik dolog, ami ellehetetlenítette, hogy képeket csináljunk, az az volt, hogy idő közben a havat felváltotta az eső. 
Morgolódtam is miatta, de nem adom fel és remélem, még idén lesz alkalom ilyen képeket csinálni.

Edzések itthon
2018. január 31., szerda
Olvasási idő: 3 perc

Amióta lovam van, néhány alkalom kivételével terepre járunk, mert a lovardán kívül más lehetőség nincs nagyon arra, hogy gyakoroljunk. Oké, itt a körkarám, de az hosszú távon baromi unalmas és kicsi, oda csak bevezetőre vagy szabadon ugratni szoktam vinni a Remit.
Az a néhány alkalom pedig kimerült azokban az alkalmakban, amikor a kaszált tarlón lovagoltam vele, de az sem volt túl szerencsés, mivel közel volt a karámhoz, így nem tudtam vele zavartalanul foglalkozni, ugyanis mindig, amikor az anyja felé tartottunk, kevésbé figyelt rám, így hanyagoltuk is a dolgot.

November elején megkértem aput, hogy fényképezzen le Remivel, mert már régen készült rólunk kép. Ki is mentünk a kinti kaszálóra, a "medence" részre, hogy ott lovagoljak Remivel, míg apu csinál rólunk pár képet.

Olvass tovább!

Múlt, jelen, jövő
2012. július 11., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Saját net és laptop
2012. március 22., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Végre a saját szobámból, és nem az irodából gépezhetek.
Hétfőn megkaptam a laptopot, mára pedig a net állt helyre (volt egy kis gubanc). Szóval lassacskán, de visszaáll a frissítés. Csak hát a jó idő is csalogat.   Szerintem a hétvégén végbe mennek, amit leírtam előző bejegyzésemben.
És egy szomorú hír, ami engem nagyon elkeserít:

Nem lesz lovasverseny május 1-én

Idén elmarad a halasiak egyik kedvenc programja, a május elsejei lovasverseny. A bemelegítő pálya állapota és a pénzhiány miatt maradnak el a lovasnapok. …

Gondolatok
2011. szeptember 11., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Anyut megkérdeztem, hogy ha lenne hely, akkor egy ló + lovasa jöhetne-e hozzánk bértartásba, hogy együtt lovagoljunk. Igent mondott. Végül is minden adott: terep, boksz (majd karácsonyra kész lesz az istálló), karám, legelő, pálya (remélem jövő nyárra, nyelvvizsga után). És ennek örülök, mert így legalább már nem egyedül fogok lovagolni. Hogy a dolog mikor lesz komolyabban véve, jó kérdés.

Régóta szeretnénk Kristálynak venni egy kocsit. Amolyan terep kocsit. A hagyományosat tönkre tenné. Úgy tép mint álat, és ezért kell valami komolyabb. Mondjuk az istálló elé meg is építettük a színt a kocsinak, csak halogatdik az ügy. Egyszer lesz, az biztos.

A nyerges még nincs kész. Pedig mondom, hogy csináljuk, csak van más ezer dolog. 

Idén nem tudom, hogy lesz a lovaglás. Az órarendem nagyon nehéz mennyiségileg, és még máshova is el kell járnom. Pl. kémia, német, meg úszni is szeretnék legalább heti 1×. 

Benit el kellene vinni dokihoz ivartalanítani, Ladyt pedig egyik ismerősünkhöz kozmetikázni.

Most ezek jutottak az eszembe.

Újabb kihívás
2011. június 22., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Épp frissítettem, amikor anyu hívott, hogy hívták Szekszárdról. Öten (nő, lánya, + lány barátai) lóháton mennek Ópusztaszerre, és nállunk szálnának meg egy éjszaka erejéig. Jó, így ebben nincs semmi különös, csak… anyu engem bízott meg, szervezzem meg az egészet. A következőt kellene:

– lovaknak helyet biztosítani (ami ne legyen villanypásztor)

– kaja

– szállás

 

A első részt már kitaláltam: szerzünk villanypásztor oszlopot és Krist karámja mellé felállítjuk, belenyúlva a lucernásba kerítünk egy kis részt. Ide tennénk be Remit, az öt ló pedig a nagy karámba menne. De gondoltam arra is, hogy a régi futószáras helyre tesszük a karámot, oda viszont Kristály kerülne, Remi átkerülne a Kristály karámjába, és így mennének a nagykarámba. De anyu még arra is gondolt, hogy Remit összerakjuk egy éjszakára a Kristállyal, bár én ezt az ötletet nem helyeslem. Szerintem az első lesz (bár félő, hogy Remi bezabál a lucernával)

A második rész, vagy nyárson sütés lesz, vagy makaróni.

A harmadik a legnehezebb, ugyanis a szobában, ahol mi aludnánk, nekik kicsi, így a fenti épületbe kell elszállásolni őket (ahol majd mi fogunk lakni), csak a szobák éppen tele vannak bútorokkal illetve cserépkályha építés folyik. De mindenképpen fent helyezzük el őket. Lecke feladva, 12-én jönnek.

Elegem van
2011. március 15., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Mennyire vártam már ezt a kibaszott mai napot, hogy végre haladok Ladyvel, erre mi van? Persze hogy tanulnom kell itthon. Elegem van. Anyu tegnap berágott, hogy nem érdekel a nyelvvizsga, mindig csak a ló és a kutya körül jár az eszem. És igaza is van, miatta nem fogok változtatni semmin. Szerinte úgy kellene gondolkoznom, hogy ló, nyelvvizsga, kutya, nyelvvizsga, ló, nyelvvizsga… Na persze. Várhatja. Vagy igazodik hozzám, vagy nem foglalkozik velem. Egyáltalán nem érdekel a suli (najó, amennyire kell, annyira igen pl. házi + tanulás), azon kívül se több se kevesebb.

És mi lesz Ladyvel. Nos, azt nem tudom, de a héten még le szeretném tudni. Szerintem holnap vagy csütörtökön. Aztán pénteken lovaglás, szombaton szintén, de talán még szombat délután is esedékes lehet. De valamikor még Kristre is fel kellene ülnöm, hiszen azért vettük a nyerget.

Mindegy. Ma megkérdeztem anyutól, hogy kaphatnék-e egy görkorit (most hirtelen nagyon népszerű lett), azt elmegyek kutyát sétáltatni. Először Pankával, majd ha Lady is ok lesz, akkor pedig vele is. Már megint ők, de nem érdekel.

Tervek
2011. március 3., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Otthoni tervek. Ugye most folyamatban van a tanya-fejlesztés és valószínűleg még idén kiköltözünk. De jó is lenne. Így akár még este 10-kor is kimehetek kutyázni.

A másik terv pedig a lovaglás volt, ami már megoldódott. Ugyanis fel akartuk a fedeles szezon után hívni a Szilvit, de ő megelőzött minket, ennek köszönhetően holnap hozzá megyek lovagolni.

Aztán eldöntöttem, hogy Lady-t el fogom vinni kiállításokra. És ugye van ez a nemtudom mije. Szorongása? Vagy félelme. Mindegy. Arra azt a terápiát gondoltam ki, hogy elmegyek vele meg az elején Pankkal is a városba, fokozatosan egyre forgalmasabb helyekre. Aztán egy-két kiállításra elmegyünk nézőként. Ő szokja a hangulatot, én meg tapasztalok. Már néhány helyet ki is jelöltünk. Többek között a Szegedit és a Kiskunfélegyházait. De ez majd nyáron lesz sztem. 

Amiket az előzőbe nem akartam beírni
2011. február 22., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Reggel beszélgettünk (akkor még biztos volt az altatás), hogy talán lehet egy angol setterem. Ugyanis nyáron, ahol nyaraltunk, ott a szomszédnak van két settere és csak azokkal foglalkozik. Ilyen kennel szerű, azthiszem. És mondta az ismerősöm, ha tudta volna, hogy imádom a settereket, akkor összismertet velük. Hát ez nyárra fog esni, bár most hogy Dorka, legnagyobb örömömre mellettem van, egyenlőre úgy gondolom, ez a dolog még csúszhat egy-két évet. De legalább tudom, hogy van egy forrásunk. De az biztos, vagyis remélem, hogy nyáron összeismerkedhetek velük.

Új lovarda?
2011. február 7., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.