Ha szeptember, akkor Kaposvári Állattenyésztési Napok. Már évek óta járunk, de ezúttal különleges oka is volt, hogy elmenjünk.
Pénteken korán indultunk, hogy elérjük a takarmányozási szimpóziumot, ami anyuéknak volt fontos, és meghallgattunk két előadást, majd bementünk a kiállítás területére körbenézni. Miután mindent körbenéztünk, átmentünk Igalra a szállásunkhoz, kipakolás után anyuék elmentek a strandra, én pedig aludtam egy nagyot.
A szombat reggel nem telt el probléma nélkül, ugyanis az éjszaka folyamán lemerült az autó akkumulátora, mert bedugva maradt a hűtőláda. Miután a probléma elhárult, a környéken kirándultunk, majd három óra után ismét az egyetem és a lovarda felé tartottunk.
Még négy óra előtt értünk be a kiállítás területére, még egyszer körbejártuk a kirakodókat, majd beültünk a fedelesben, ahol éppen a „Lovagolj, hajts, és vezess!” nevezetű program ment. Utána pedig Kassai Lajost nézhettük meg, aki a tanítványaival együtt tartott egy durván fél órás bemutatót, mely alatt hol lóhátról, hol földről nyilaztak bábukra és korongokra. Kassai bemutatója után kiküldték a közönséget, hogy kis idő múlva csak az érvényes karszalaggal rendelkezőket engedjék be Monty előadására.
5 után kicsivel Monty elkezdett bemutatkozni, bemutatta a lovakat, akikkel a két óra alatt foglalkozni fog (mindent, amit mondott, természetesen fordítottak).
Először egy fjord pónival foglalkozott, akit első alkalommal szoktatott nyereg alá és aki az első alkalommal tapasztalta meg a lovast a hátán.
A második ló félt a pocsolyától, amit ez alkalommal kék fóliával imitáltak. Monty erre az esetre azt mondta, hogy a legtöbb foglalkozása inkább kedvtelés, de ez most egy kicsit munka is volt, ugyanis a ló elég makacsul ragaszkodott az igazához és csak azért sem akart rálépni a fóliára. Persze sok türelemmel sikerült meggyőzni a lovat, hogy nem harap a fólia.
Harmadikként egy ugrólovat hoztak be, aki félt a földön levő rúdtól, de ha akadályon van a rúd, azt minden gond nélkül átugrotta. Természetesen a foglalkozás végére ezt sikerült a lóban feloldani.
Mindhárom esetben először megmutatta a problémát (a ló nem ment át a „vízen”, ill. a rúdon), ezután végrehajtotta a lovon a Join-up-ot, majd a fjordnál fokozatosan hozzászoktatta a nyereghez és a lovashoz a lovat, a másik két lónál pedig türelemmel meggyőzte a lovat, hogy az adott probléma csak a ló fejében létezik.
Mondanom sem kell, mindenki síri csöndben nézte, mi történik a körkarámon belül és egyöntetűen nevetett fel, amikor Monty valami vicceset mondott, vagy amikor valamelyik ló valamilyen vicces mozdulatot tett.
Miután elvezették a harmadik lovat is, oda lehetett menni Montyhoz fényképezkedni és autogramot kérni tőle.
A két órás előadás után visszamentünk a szállodába vacsorázni.
Ma reggel összepakolás után megreggeliztünk, majd átmentünk a strandra, 11 óra után pedig elindultunk hazafelé.