No, ugye kedden délután megjött Zsófi, aznap nem is lovagolt Kristályon, hanem szerdán délután elkísértük a lovasokat, de arról már írtam, így azt bemásolom ide:

A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszálltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt.

Ez volt szerdán. Csütörtökön délelőtt mentünk Robihoz lovagolni, már hozták ki a lovakat, amikor odaértünk. Chantallra és Pónira volt még hely, én inkább Chantallra ültem, tudván, hogy Póni okosabb ló és nem hülye. Bemelegítés – lépés, ügetés – után szabadon csinálhattuk a gyakorlatokat, amik le voltak téve. Majd újra behívott minket, nagyokat a Robi és vágta mindkét kézre. Utána Robi elmondta a pályát: start – kereszt – ferdekapu – ugrásokat megkerülve kulcs – ugrásokat megkerülve bójafolyósó – labirintus – szlalom – ugrásokat megkerülve bójafolyósó első két bója párosa – cél. A „kicsik” lépésben, ügetésben csinálták, mi addig a lovakat járattuk, aztán mi vágtával csináltuk végig a pályát. Chantall tök könnyen beugrott vágtába, sokszor nekem kellett visszahúzni. Aztán leléptettük a lovakat, majd bementünk, lenyergeltünk, Robi lefürdette őket, majd láttunk egy Táltos-hempergést a porban, majd mentünk haza.
Délben aludtam egy jót, majd késő délután újra fölnyergeltük Kristályt, de nem terepre mentünk, hanem Zsófit fogtam futószárra, had gyakorolja az ügetést. Szépen ment, a végére már szabadon ügetett a futószáras helyen, mert máshol nem volt hely. Elég későn végeztünk, de jó volt.
Pénteken kétszer is lovagoltunk. Délelőtt szabadon ment, járóiskolát is belevettük, majd kimentünk egy kisebb terepre, ahol már egyedül ügetett. Krist normális volt, nem rohant. Nyergelés után kint hagytuk legelni.
Délután fél négykor kezdtünk el nyergelni, de gyorsabban felnyergeltünk, mint gondoltam, így megtettünk egy háromnegyed órás terepet, Zsófi Kristállyal, én pedig bicajjal. Elmentünk egészen addig, ahonnan a Panka télen behúzott a szánkóval, sőt egy kicsit tovább is, ami homokos és dombos is volt, engem eléggé lefárasztott. Ezen a terepen még többet ügetett Zsófi, itt már Kristály  húzott egy picit. A bevezető úton Krist mellett bicajoztam, amikor egyszer csak Zsófi alatt elbukik, de olyannyira, hogy a térdét felhorzsolta. Zsófi rögtön leugrott róla, én meg eldobtam a bicajt és megnéztem, mi volt. Csak két kis seb a bal térdén. Szerencsére. Zsófi visszaült, egy picit még gyakoroltunk a futós helyen, hogy bemutassa anyukájának, mit tud, aztán bementünk. De sokat bukdácsolt. Aztán apu emlékeztetett, hogy volt régebben egy sérülése, aminek ez a „maradványa” (ha elfárad, bukik). Lenyergeltünk, aztán bent hagytuk az udvarban legelni. Aztán Zsófi is elment.