Ma fontos dolog történt Remi életében: megbélyegezték. De ennek megvan a maga története.

Apu hívott, hogy jön Remi apjának tulajdonosa (továbbiakban Matyi) értem (mivel itthon voltam és nem a tanyán) és visz ki, mert jön a bélyegzős pasi (pasi? inkább bácsi). Jó oké, kimegyünk, bemutatkozok, hogy én vagyok Remi tulajdonosa stb. A férfi megnézte a fedeztetési lapot, ami így volt kitöltve:

– név: Kristály (helyette Gipsys Sweet L.)

– neme: kanca

– színe: fekete (helyette sötétpej)

stb.

Szóval anyum rosszul diktálta be. Megkérdezte, hogy akkor most Kristály svéd ügető. Mondtam neki, hogy nem, hanem Svédországból behozott amerikai ügető és felhívtam a hibákra a férfi figyelmét. De akkor van-e honosítási lapom meg útlevelem. Mondtam neki, hogy nincs, hanem a régi tulajdonosánál van (még).

Felhívta a központot, hogy akkor Kristály meg ez a Gipsys Sweet L. ugyanaz a kanca (mennyit el nem szenvedett a névvel), és hogy egyeztetni kell, meg mondta, hogy szerezzük meg a papírokat, addig nem tudják elfogadni a bélyegzést. Addig is elkérte a központtól Kristály tenyésztési kódját. Majd hirtelen megszólalt, hogy a kanca itt van-e, mert akkor helyben igazolni tudja, hogy tényleg ő Kristály alias Gipsys Sweet L. Hátramentünk a karámhoz, rögtön elképedt, hogy Remit kell bélyegezni, nincs itt valami tévedés, ő nem egy fél éves csikó. Előhoztam neki Kristály, megnézte a fagyasztását, és rendben talált mindent, így elfogadta a bélyegzési szándékot. Aztán megbeszéltük vele, hogy miért ekkora Remi: mert Matyi elfelejtett minket felírni a 2009-es fedeztetési lapra, ezért úgy kalkuláltunk, hogy januárban volt a fedeztetés és novemberben született meg Remi. Papíron. Visszavittem Kristályt, majd odavezettem a kerítéshez Remit. Nagyon kezes volt, egy picit akadékoskodott, gondolom megérezte az izgatottságomat. Bejött Matyi a karámba és az orrfogó vassal megfogta az orrát. Remi abban a pillanatban lesokkolt (gondolhatom, hiszen az a legérzékenyebb része). Kikötöttük a karámhoz, miközben még az orrát fogták. Bal oldalra, a nyakára felül kapott egy BK-t (Bács-Kiskun), alulra egy 10-est (2010); jobb oldalra, felülre pedig egy 135-öst (csikószám). Rögtön elengedtük, majd elpakoltuk a dolgokat, utána még visszamentünk, hogy a férfi jobban megnézhesse, hogy fel tudja jegyezni. Előre mentünk az udvarba, a férfi kitöltötte a csikópapírt (bocsánat, most nem jut eszembe a neve):

– név: Remény

– születési idő: 2010. november 7

– szín: pej,

– jegyek: fejen: megnyúlt csillag, kis orrfolt, lábon: jobb első és jobb hátsó: pártaszélben és sarokvánkosban kesely

(meg persze a többi adat).

Aztán mindent a számba rágott: ezzel válthatjuk ki ha kell (persze, hogy kell) az útlevelet, majd visszaküldi postán a fedeztetési lappal stb. Majd elmentek. Én pedig fél óra múlva visszamentem és lefényképeztem a drágalátos bélyegzéseit.