EquestrianBlog
5. évforduló
2013. szeptember 21., szombat
Olvasási idő: 3 perc

A napokban döbbentem rá, hogy Krist öt éve van nálunk. Azt mindig is tudtam hogy szeptember óta nálunk lakik, csak a pontos dátumra nem emlékeztem. Aztán a napokban belelapoztam egy kis albumfélébe, amiben ezzel találtam magam szembe: "szeptember 21.-én kapni fogok egy lovat." Na bumm.

Kristtel hihetetlenül szerencsés vagyok, annak ellenére, hogy az elején nem alakult minden jól, bár az is az én hibám. Nem voltam eléggé felnőve a lótartáshoz. Az első két évben szinte alig foglalkoztam vele lovaglás terén, néha lecsutakoltam, kivittem legelni, de semmi több. És emlékszem, volt egy mélypontunk is, amiről csak arra emlékszem, hogy magam mellett vezettem és próbáltam lekapcsolni a vezetőszárat, de húzott és nem bírtam. Aztán valahogy lekapcsoltam és elrohant.

Aztán kaptam egy kölcsön-nyerget, ami jó volt, de hirtelen, karácsony körül elvitték. Ott két hónap kimaradt, ugyanis februárban, névnapom alkalmából megkaptam a nyerget, és onnantól kezdtem igazából vele foglalkozni.

Terepekre jártunk. Először kobakban, meg gerincvédőben, és ahogy egyre jobban kiismertem, úgy hagytam el ezeket a védőfelszereléseket.

Tavaly volt még egy mélypontom Vele, úgy került hozzánk egy időre Móric. A mélypont oka a bukdácsolás volt, ami sajnos Krist velejárója, de ezt így kell elfogadni. Végül rájöttem, hogy nála türelmesebb és bátrabb lovat találni nehéz.

Sok mindent nem ismert az elején. Nem tanították meg neki a futószárazást, és a csizmasegítségekre sem reagált. Most már mind a kettő kitűnően megy: futószáron elengedetten mozog, nem húzza a szárat, nem fordul be. Lovaglás közben pedig ha éppen megérzi a sarkam nyomását, rögtön reagál, és állásból is simán megindul ügetésben.

Kocsiban is szépen megy, bár inkább télen használom, szánkózáshoz, tavaly így is lett meg vele az első balesetem: felborultunk.

Részt vettem vele két szüretin, mind a kettő hatalmas élmény volt. Aztán két versenyen ott lehettünk, mindkettőn szép eredményeket értünk el (egy harmadik és egy első helyezést). Egyszer a vásárba is elmentünk. De ami talán a legfontosabb, hogy Kristállyal rengeteg új ismerőst és barátot szereztem, nem csak a környéken, hanem az egész városban.

Bár kissé hajlott már a háta, főként a 20. életéve miatt, de a nyereg takarásának köszönhetően ezt senki sem így gondolja, és amikor rákérdeznek a korára és elárulom, mindenki azt mondja: tényleg? Igen, nagyon jól bírja, a lábai is fájdalommentesek. Most egy kicsit soványodik, de ezt plusz zabbal ellensúlyozzuk és remélem csak a tél közeledésének tudhatom ezt be és tavasszal megint gömbölyű lesz.

Szeretnék még ennyi időt eltölteni Veled, és még legalább ennyi jó emléket szerezni. Köszönöm ezt az öt évet! Nálad jobb első-lovat keresve is nehéz találni. Annyit írnék még Rólad, hogy az már kész regény lenne, de a fejezetek megvannak a blog bejegyzéseiben.