FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Álom vált valóra
2011. 09. 22. • Kristály
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudom, ki jár az oldalra olyan személy, aki 2009-ben is olvasott. Mivel nem találtam meg az akkori bejegyzésemet, így röviden leírom (emlékezetből), mit is volt akkor. Azt hiszem, két éve voltam a sóstón csak Pankával túrázni. És hátul mentem, ahol szoktak "profik" lovagolni. És az úton megláttam egy patkónyomot, és azt gondoltam magamban, hogy erre csak a profik mehetnek. És arra gondoltam, hogy dejó lenne erre menni. Amúgy azon a napon készült a Túra Pankával c. videó.

Én pedig tegnap arra jártam Kristállyal és ott lovagoltam.
A dolog úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy hosszabb túrára menni, de nem tudtam, hogy merre, így hát elindultam. A kutyák (csak Panka és Beni) megtanulták, hogy velem jöhetnek, ha akarnak, így hát velem jöttek. Elmentünk a btelep háta mögött, a kutyák meg nagyban vadásztak. Elértünk a vasútig, ott majdnem leszálltam, mert őnagysága nem akart átmenni, de nagy nógatásra vgól átment. Szerencsére nem jöttek autók. Lementünk hátra, elmentünk arra, amerre a "profik" mennek. Találkoztunk két idős hölggyel, szóltam nekik, hogy a kutyák nem bántanak. 🙂 Majd mentünk tovább. A kilátós dombot kikerültük, majd bementünk a parkba. Két másik idős hölggyel találkoztunk, akik napoztak az utolsó meleg napfényben. Kristályt próbáltam bevinni a tóba, de háton eléggé nem volt ínyére, így leszáltam. Csak a patájáig volt hajlandó bemenni vezetve. Amúgy nagyon lekötötték a kacsák. >< Visszavittem a füves részre, majd felszáltam, és hagytam legelni, míg beszélgettem a nénikkel. Közben a kutyák elvoltak: buzgón vadásztak.
Visszaindultunk, minden oké volt, be is értünk. A vasútnál már nem kellett annyira biztatni, ment magától. Amúgy egy darabig másik úton mentem vissza.