Még a nyár végén történt, hogy délután kivittem Kristet legelni az udvarra. Közben eltelt az etetési idő, be kellett volna vinni a lovat, ha besötétedik 1) vagy bemegy magától és utánazárjuk a karámajtót, 2) vagy bevezetjük. Eltelt a vacsora idő, a Krist sehol, én pedig azt hittem, hogy bent van a helyén zárt karámajtókkal. Alszok, egyszer csak hangos fül csattogásra ébredtem. Hajnali fél három volt. Panka valahogy bejutott az ajtón és bejött a szobámba, ott pedig lerázta magát. Gyorsan leszidtam és kiengedtem. A kültéri villanyt felkapcsolva pedig látom, hogy a terasz előtt ott legel Krist. Gyorsan felhúztam egy pulcsit, és bevezettem a karámba. A zabot már megette, szóval járt benn, csak senki sem csukta utána az ajtót.