FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Az senkit se zavarjon, hogy egy locsolócsővég…
2011. 04. 28. • Kutyák
Olvasási idő: 2 perc

Jóreggelt, suli előtt…

Most a kutyákról beszélnék egy kicsit, mert hát róluk már régen volt. Pankával gyakorolgatom a Fordul-t, nem igazán akar menni. Addig már eljutott, hogy ledobja magát a földre, és a lábai az égfelé néznek, de hogy átfordulna, az még nem sikerült. Minden más megy, csak néha a behívással van baj. Kicsit meg kellene erősítenem a "pozíciómat", mert kezd magasról tojni rám. De csak néhány esetben. Pléldául, amikor a területemen kívül bóklászik: ha akkor hívom, már nem jönne vissza.

Ladyvel is tanulunk újat, ezentúl a két lábra állást, amit Hopp!-nak nevezek, de valószínűleg tévesen, mert már van egy Hopp!-unk (akadályugrás). Sztem meg tudja különböztetni. Nála minden rendben van a behívás terén, ha szólok, figyel és fut(na, ha nem Panka mondaná meg mit csináljon).

Na hát Benikém. Én drágalátos kis bohócom. Jött oda hozzám, a szájában egy levágott locsolócsővéggel (slag + az a piros csatlakozó). Eldobom egyszer, fut utána, mint az állat, hívom, kicsit elkallódik, de azért hozza. Megyek jutalomért, hogy azért legyen miért visszahozni. És dobálgatom. Csak párszor, a nagy élvezetben, pedig abbahagytam. Ez volt kedden. Tegnap is a félsötétben egyszer eldobtam: még mindig úgy találja, érdemes visszahozni. Remélem, megmarad ez a jó szokása. Csak ha nem látja, hogy hova dobom, nem hozza vissza.