EquestrianBlog
Bandázás
2014. június 1., vasárnap
Olvasási idő: 5 perc

Csütörtökön eljöttek hozzánk lóháton D. Szabi meg a M. Pisti. Beszélgettünk, egyszer csak felmerült, hogy jönnek hozzánk, mármint Halasra a Kőrösi lovasok, és hogy eléjük akarnak menni P.-ra. Addig-addig, hogy elhívtak, hogy szombaton egykor gyülekező a Sóstón, meg majd előtte felhív a Szabi, hogy mondjon valami közelebbit, mert ők sem tudják még biztosra. Kérdezték, hogy melyik lóval megyek, mondtam, hogy a Kristályon, mert hát a Remi le van sérülve.

Tegnap már reggel lovas cuccban öltözve vártam azt a bizonyos hívást. Hát csak nem futott be, így 11-kor elkértem anyutól a telszámot, de az nem volt kapcsolható. Na, ilyen nincs. Mindegy, hát jobb híján délben elkezdtem Remit nyergelni, hogy akkor majd fél egyre kint leszek a Sóstón. Ha meg nincs ott senki, akkor járok egyet a városban.

Felnyergeltünk apuval, el is indultunk. A vasúti átjárónál találkoztam a volt tánctanárommal, épp egy párt fotózott esküvői ruhában. Remivel is akartak fényképezkedni, csak Remi eléggé tartózkodó volt a fehér ruhától. Elköszöntem, mentünk tovább. Jött a T. Pisti biciklivel, ment ki a tanyára. Megkérdeztem, hogy ő is jön-e, meg hogy mit tud. Még csak akkor ment nyergelni, és majd később indulnak. Eltekert, utána a Fannival meg a barátnőjével, Flenöry (?)-vel találkoztam, akivel anno együtt voltunk a szüretin. Megdicsérték Remit, mondták, hogy totál úgy rágja a zablát, mint Tenkes, Lillának a lova. Erre befutott ő is. Úgyhogy négyen álltunk keresztben az úton, majd útvonal egyeztetés után elindultunk Pisti tanyája felé, mivel Lilla arra tartott, Fanniék meg a Sóstót akarták megkerülni (ahova hívtak is).

Pisti pont vitte be a lovakat. Kikötötte, leápolta őket. Szabi is megjött, hozta a cuccát. Mert úgy tervezték, hogy ő jön a tarkával, Pisti meg a Malibuval. Felnyergelték először a tarkát, hogy Szabi hozzászokjon. Pisti erőlködött, hogy le kéne futószárazni, de Szabi mondta, hogy nem kell. Pisti rákapcsolta a tarkát a futóra, Szabi meg felült rá, de tett valami mozdulatot, mire a csikó elkezdett hátrálni. Remi is megugrott, így már csak azt láttam, hogy Szabi a szénatárolóba esik. Jobb híján Pisti elkezdett futózni, addig Szabi a kezét mosta le, mert megsérült. Mondta a Pisti, hogy menjünk ki a Sóstóra, ne várjunk rájuk, mert még lehet egy óra, mire ők is elindulnak. Egyébként Remi nagyon türelmesen egyhelyben állt és várt.

Mi Lillával elindultunk a tóra. M. Pisti meg a L. Timiék már ott voltak, úgyhogy elindultunk hatan a Sóstó mentén P. felé. Javarészt inkább ügettünk. A sorrend változott, voltunk párszor Lillával elől is, pláne a végénél. Az út ismerős volt, sőt volt, mikor én vezettem a csapatot (mert amikor a Szandiékkal jöttünk P.-ról, onnan ismerős volt a terep). Pisti előre engedett, hogy engedjem a Remit, had menjen. Gyorsabban odaértünk, mint a múltkor éreztem. P. határában kimentünk a bicikli útra, úgy sétáltunk be az egyik út menti kocsmához. Ott kb. másfél órát vártunk a visszaindulásra. Addig megjöttek a Kőrösiek is, meg ittak. Mi Lillával inkább csak álltunk. Néhány alkesz megtalált, elkezdtek papolni, hogy ha nagy lovas vagyok, akkor fel tudom emelni Remi lábát és elkezdte felvenni. Végén mondtam a csávónak, hogy fél a ló tőle és mindig elindítottam a Remit, ha közeledett. Végén már automatikusan menekült a drága. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi, Timiékkel általában elől voltunk. Sokszor meg kellett állni, mert a fiúknak utat kellett engedniük a sok sörnek, amit megittak. Alig haladtunk. Már itt voltunk egészen, az egyik vasúti kereszteződésnél. Mi előre mentünk, de nem követett minket senki, mert megint lemaradtak. Erre jön a Pisti, hogy álljunk már meg, hát nem látjuk, hogy lemaradt a csapat. Negyed óráig biztos vártunk, míg mindenki befutott, pedig előtte tíz perce megint együtt volt a banda. Végül nagy nehezen sikerült elindulni és a vasút mentén folytattuk lépésben az utat, pedig nem egy ló ment volna. A M. papa tanyájánál lefordultunk és átmentünk a vasúton. Az egyik leágazásnál megvártuk egymást. Majd a Timiék átnyargaltak egy (elég gyenge kelésű) repce földön, Lilla követte őket, de akkor már mi se maradjunk le. Remi igen hosszú lépésekkel ugrált, adta neki az iramot (az endomondo szerint mentünk kb. 30 km/h-val). A csapat nagy része megint lemaradt. Mindegy már, mi a tó mentén folytattuk az utunkat és bementünk a parkba. Nem sokára a többiek is megérkeztek, kikötöttük a lovakat, ettünk bablevest. Mi Lillával elindultunk haza. Kb. este hét körül értem be, mindenem sajgott.

Még P.-n felhívta a Szabi Lillát, hogy kint vannak a Tesco-ban, mert valami eltört (?). Úgyhogy végül az (egyik) fő szervező részt sem vett a bandázásban. Az idő nem volt túl jó, de szerencsére megkímélt minket az esőtől.

Remire nagyon büszke vagyok. Egy rossz szavam sincs. Türelmesen végigállta a másfél órát, terepen, ha csak lépésben mentünk – amit köztudottan nem igazán szeret –  nem balhézott, nem rodeózott. A többi lóval nagyon jól kijött és a parkban, mikor kikötöttem, azt az egy órát is kitűnően állta végig.

Ma reggel pedig nem bírtam kikelni az ágyból, ugyanis elég erős izomlázam van belső combra és hátra.