Csupa jót tudok mondani Caffról. Igen, megvan a neve, mégsem Szeder lett, mondjuk még mindig a Dagira hallgat a legjobban. Vagy arra se. Ciccre jön, siccre menekül. Ez főként azért jó, mert van egy-két dolog, amit nem kellene csinálnia, de gyorsan veszi a jelet, pláne egy legyintés után. Egyébként lelkesen segít a dohányfűzésnél madzagot keverni, lábat harapdálni, útban lenni. És ha már lápharapdálás. Ha hallja, hogy jövök, akkor sunyin megbújik valami mögött (persze én látom) és amikor mellé érek, orvul rám támad, tíz körömmel karmolva és az összes fogával harapva. Ilyenkor enyhén el szoktam lendíteni lábbal.

Szobatiszta. Valamelyik este bent maradt a konyhában (holott esténként az udvaron éjszakázik), de nem volt baleset. Most már tudatosan szól, ha éhes: odamegy a hűtőhöz és néz ránk boci szemekkel, amíg nem adunk neki kaját. Kaparja a kárpitot, játszik a párnákkal. Az asztalra (még) nem mászik fel. Egy kupakkal tökéletesen el van, vagy fél óráig. Kint a sárga labdát nyúzza, de láttam már beindulva egy szimpla madártolltól, használt zsebkendőtől, celofántól.

Ezekből következtetve, és utalva a címre: vadászik. Először egy békát hozott be az irodába, amit meg is evett és később ki is rókázta. Pár nappal ezelőtt egy egér tetemét találtam a járdán, ma pedig egy gyíkot hajkurászott, amire azt hitte, hogy megölte, pedig a gyík elfutott pár perc után.