EquestrianBlog
Belovaglás II.
2013. május 1., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Nem fogom mindig írni, hanem frissítgetem, mert szerintem az elkövetkezendő napokban minden nap lesz foglalkozás.

Szerda

Délelőtt kijött a Vili, kihordtuk a cuccot. Én átvittem Kristet a másik karámba, ő pedig felkantározta a Remit. Én megfogtam a kislányt, Vili pedig leápolta. Nyergelés után egész rövidre csomózta a szárat, hogy Remi támaszkodjon a zablának. Pár kör futószáras rohanás (ügetés) után kiengedte a szárat és felült rá. Kiengedtem őket a lucernásra. Remi ügyesen együttműködött, bár szájával próbált egy kicsit ellenállni. Néhányszor felcsapta a fejét, meg picit ijedezett. Lépés-ügetés-vágta után Vili megállította a túlsó oldalon, leszállt majd felült rá. Remi meg se moccant. Visszajöttek, bent lenyergeltük, majd visszahoztam Kristet, a kislány pedig hempergett egyet.

Csütörtök

Ma délután jött ki a Vili. Remcsi ma nem igazán volt együttműködő, kezdve azzal, hogy megfogni sem engedte magát. Végül Vili csak meggyőzte, így gyorsan felkerült rá a kantár. A nyergelés az már kitűnően megy (és remélem, hogy így is fog maradni). Egy kis futószárazás után (most nem lett rövidre csomózva a szár), rá is került a lovas. Pár kör lépés karámban, aztán mehettek is ki a legelőre. Ma már egy kicsit kimutatta a foga fehérjét: megugrott, fejét dobálta, de szerencsére semmi bakolás (ami az én gyengém). Bemelegítés után (lépés-ügetés) csináltak egy pár vágtából megállást. Ahhoz képest, hogy első alkalom volt, Remi nagyon szépen megállt. Mentek még pár kör vágtát, aztán jöttek is vissza. De nem egyenest a karámba, hanem először be az udvarba. Egy kis pálcasegítséggel bent is voltak. Végül visszamentek a karámba, Vili leszállt, majd mondta, hogy üljek fel Remire. Óvatosan felszálltam, megtettünk egy-két kört (Vili vezetett), majd leszálltam és lenyergeltünk. Fura Remi járása, inkább Póniéhoz hasonlít, vagy Szofiéhoz. Hát igen, mindkettő kicsi, ugyanúgy ahogy Remi is (az előbbi nagyobb póni, az utóbbi pedig fjord póni). Mondta Vili, hogy Remi kb. 5 cm-t fog még nőni.

Lovaglás után anyuval beszélgettek még, Vili pedig mondta, hogy hétfőn megy vissza Németországba és valószínűleg nekem kell tovább lovagolnom, de úgy, hogy mindig van mellettünk valaki és úgy ahogy ő csinálja (először futó, majd pár kör lépésben a karámban, majd ki és ott lehet dolgozni). Illetve nagyon megdicsérte: hihetetlen gyorsan tanul. Ezen kívül egy kis hibát is felmutatott: bal kézre kitűnően vágtázik/dolgozik, jobb kézre kevésbé. Ezt amúgy futószárazás közben már felfedeztem.