FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Beni
2022. 03. 16. • Beni
Olvasási idő: 6 perc

Megint kevesebbek lettünk egy kutyával.

Második hete próbálom megírni ezt a bejegyzést (ma 04.01-e van), de nem jönnek a szavak. Hirtelen történt az egész.

Beni nálunk született Pankától és igazából nem őt akartuk megtartani az alomból, azonban miután Dorkát el kellett altatni, ő rá esett a választásom. Beni mindig alap volt a tanyán, mindig ott volt a háttérben. Nem mondom, hogy kifejezetten az én kutyám volt, inkább úgy fogalmaznék, hogy a család kutyája volt.

Kapcsolatom nem is igazán volt vele, ugyanis ott volt Panka meg Lady, akik kimondottan az én kutyáim voltak. Lényegében azóta kezdtem el vele foglalkozni, amióta Tarzan megvan, vagy mondhatjuk úgy is, hogy amióta a járvány miatt lényegében itthon vagyok.

Már nem emlékszem, hogy kezdett el velünk terepre járni, viszont visszaolvasás után rájöttem, hogy már egy éves kora óta jön velünk. Azóta is fáradhatatlan társunk volt, sosem volt olyan, hogy elég messze, mindig tudta tartani velünk a tempót és szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor nem jött velünk (akkor is főként azért, mert ha a városban vagy beton mellett lovagoltunk, nyilván nem hívtam magammal).

Kétszer „rabolták” el a kutyát, mindkétszer csavargott és azt hitték, hogy elveszett kutya. Szerencsére mindkét esetben hamar meglett.

Próbáltunk belőle vadászkutyát faragni, de arra kellett rájönnünk, hogy fél a hangos zajoktól, mint a lufi durrogás, a puska dörrenés vagy a tűzijáték hangja.

Nagyon nem volt tanítva, ennek ellenére a Helyedre! és az Ül! jól ment, a Fekszik! már kevésbé ám az utóbbi időben ez és a Marad! is egyre jobban ment.

Az elején még hozta a botot (találtam képeket), de egy idő után már nem érdekelte az apportírozás.

Ha tóra mentünk, még éppen hogy belement a vízbe, nem volt túlzottan vízi kutya.

Az embereket viszont nagyon szerette. Anyuval volt egy reggeli rituáléjuk: melegebb időben anyu kiült a ház elé az udvarra felébredni, ilyenkor Beni odament hozzá és addig böködte, míg anyu meg nem simogatta (anyu nincs túlzottan odáig a kutyákért). Onnan tudtam, hogy a közelemben volt, hogy óvatosan aprókat böködött a kezemen, hogy simogassam meg őt.

Miután Lady elpusztult, nagyon megzuhant, kb. állandóan csak aludt és csak akkor kelt fel, ha jött hozzánk valaki vagy kilovagoltam, szóval elég életunt lett a rá következő fél évben. Úgy gondolom, hogy Tarzan nagyon jót tett neki, mondhatni felrázta Benit. Elkezdett újra játszani és mozogni, azonban ez a mozgás az utóbbi pár hónapban újfent alább hagyott, nagyon sokat pihent a fotelben a gangon.

Sosem volt beengedve a házba, ám most a télen az idős korára és a rövid szőrére való tekintettel -10 foknál azért beengedtem éjszakára. Itt is azért megvolt a rutin, amit kb. két este alatt megtanult: sötétedéskor bejött, rámutattam a helyére (egy kiszuperált puha szőnyeg, ami a padlófűtés által melegen volt tartva), ő ott lefeküdt és aludt. Éjfélkor lefekvés előtt még kiengedtem egyet pisilni és mentünk aludni. Kb. 10 napot aludt bent összesen, de nem volt baleset.

És hogy mi történt ma?

Imi jött ma edzést tartani és 3 körül ment el, de mielőtt elment, egy ügyfelünk jött hozzánk. Én feljöttem a szobába dolgozni. Nem telt bele fél óra, anyu hívott, hogy baj van, menjek le. Közben apu épp felém tartott és mondta a döbbentő hírt: az ügyfél elütötte Benit. Miközben ment az autó, a két kutya a kocsi mellett játszott és Tarzan az autó elé lökte Benit és így ütötték el.

Odaszaladtam hozzá, kint volt a belső kapu előtti fák alatt és mivel egyedül volt hagyva, megpróbált felállni, de nem tudott. Amit kapásból észrevettem, hogy a bal első válla teljesen kiugrott, semmi sem tartotta. Óvatosan leguggoltam mellé és áttapogattam a kutyát, más sérülést így kívülről nem vettem észre. Felhívtam Imit, hogy ez történt, ő pedig azt mondta, hogy majd csak 6 után lesz bent a rendelőben, menjünk akkor.

Mivel nem akartuk magára hagyni a kutyát, így kerestem egy húsos ládát, amibe nagyjából belefért, abba beleraktam a fekhelyéül szolgáló rossz takarót és apuval ketten óvatosan beletettük a kutyát, ám akármilyen óvatosak is voltunk, felénk kapott fájdalmában.

Bevittük az irodába a kutyát, ám mivel pont a bal oldalán feküdt, ezért meg akartam fordítani, de mivel a fejénél álltam (apu a másik oldalon) és valamit rosszul fogtunk meg, a fejemhez kapott, eltalálva a homlokomat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy inkább nem háborgatjuk, nehogy kárt tegyen bennünk.

Én megint feljöttem dolgozni, de nyilvánvalóan nem tudtam sokat koncentrálni.

Ötkor megint lementem az irodába, ekkor már a ládán kívül a földön volt, apu kiborította a ládából, mert verte magát a ládában (nyilvánvalóan kényelmetlen volt neki). Mikor odaértem, még az ajtón kívül hallottam, hogy nyüszített, ám amikor beléptem, akkor elhallgatott. Ott maradtam negyed órát simogatni, majdnem elaludt a kezem alatt, meg sem mukkant. Közben betakartam a takarójával, hogy valamennyire visszamelegedjen, lévén a kőpadlón feküdt.

Negyed óra múlva visszajöttem a szobába, mivel haladnom kellett a munkával és háromnegyed hatkor mentem le újra, indulásra készen. Beleraktam a takarót a ládába, csavartunk a fejére egy törülközőt, én fogtam a fejénél, apu hátul. Nagyon jól ötlet volt a törülköző, mert a kezemhez akart kapni, egész agresszíven viselkedett. Meg akartam simogatni nyugtatásképp, mikor már a ládában volt, de szintén odakapott a kezemhez. Elég ijesztő volt, gondolom kezdett elmúlni a sokk hatása. Ráraktuk a fejére a törülközőt, apu pedig odatolatott az ajtóhoz és egy másik, közben megérkezett ügyféllel berakták a csomagtérbe a kutyát és elindultunk.

Bementünk az állatorvosi rendelőbe, a kutyát viszont kint hagytuk a kocsiban. Egy macskát vizsgáltak, mielőtt mi sorra kerültünk, addig Imivel és egy jó ismerősünkkel beszélgettünk (aki nagyon kiborult a hír hallatán).

A fiúk behozták Benit, a doktornő pedig rögtön rákötött a kutya szájára egy fásliból készített madzagot / kötelet, hogy ne tudjon senkit Beni megharapni, majd ráfektették őt a vizsgálóasztalra (mondanom sem kell, megpróbálta megharapni Imit). A dokinő először is csipesszel összecsippentette a kutya úszóhártyáit, hogy van-e reakciója. Felhívtam a dokinő figyelmét egy furcsaságra, hogy az normális-e: Beni pénisze megvastagodva kilógott, amit ő megvizsgált és nyomásra pisi jött ki, ami nem volt jó jel: belső sérülésre utalt. Imi és egy másik asszisztens átvitték Benit a másik helyiségbe röntgenezni.

Először a kificamodott válláról csináltak egy röntgent, aztán egyet úgy, hogy a hátán feküdt (ekkor hallani lehetett a nyüszítést), ám valami gyanús volt a doktornőnek, miközben a második röntgent vizsgálta, így kért egy olyat is, amin a kutya az oldalán fekszik. Ez a röntgenkép mindent elárult: a medencétől számított második gerinccsigolya ripityára volt törve, ezáltal Beni lebénult a hátsó lábaira. Ehhez még hozzájött a valószínűsített belső sérülés, így sajnos nem volt más választásunk, el kellett őt altatni.

Összedezdtem magam és odaléptem a kutyához a röntgenező helyiségben és csak simogattam őt. Először megkapta az altatóját, és végül a végleges folyadékot. Végig simogattam, amíg csak nem lélegzett. Ekkor kimentem a folyosóra (amiről még rá lehetett látni a kutyára), majd a doktornő foglalta el a helyemet és egy perces vizsgálódás után kijelentette, hogy Beni elaludt.

Fiúk odahozták a ládát és belerakták a kutyát, majd kivitték a kocsihoz. Elköszöntünk a bent levőktől és elindultunk haza.

Másnap reggel temettük el a játszótér mögötti kerítés és a bokrok közé, a többi kutya nyughelye mellé.

Beni

2010.11.16. – 2022.03.16.