EquestrianBlog
Bukás és haladás
2013. október 11., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Végre volt időm felülni a Remire. Felnyergeltem (mutatott egy kis ellenállást, ide-oda mocorgott). Alaposan lefutószáraztam, eléggé leizzadt: a nyaka és a nyeregalátét eleje tiszta csatak volt. Felültem rá, majd elkezdtem vele ügetni a legelőn a kerítés felé. Meg kell jegyeznem, a kutyák egy csomó gödröt kiásták, szóval figyelni kell. Én figyeltem is és pont kikerültünk egy gödröt, ám a következő pillanatban már azt veszem észre, hogy dőlök hátra és próbálom visszahúzni Remi fejét, hogy ne boruljun fel, de a gravitáció győzött: felborultunk. Inkább attól ijedtem meg, nehogy Reminek baja essen, hisz az egész nyaka, meg a lába homokos lett. Meg hogy ne rohanjon el. Inkább leállt legelni. Aztán megfordult a gondolat a fejemben, hogy lenyergelem és hagyom a fenébe, de megtanultam, hogy esés után vissza kell ülni. Ésde jól tettem.
Miután visszaültem, lépésben kimentem a kerítés mellé. Ott elkezdtem ügetni a hosszú fal mentén oda-vissza. Húztam a külső szárat, hiszen be akart menni az anyjához, aztán egyszer csak fogja magát és hirtelen el kezdett egy hirtelen fordulattal arra menni, amerre akartam, hogy menjen. Végül elindultunk lépésben a legelő szélén befelé. A hosszú falon elindítottam ügetése, de éreztem, hogy menni akar, így engedtem neki és először végre beugrott vágtába. Nagyon jó volt, és a sarkamat is lenyomtam a szokásom ellenére. Teljesen kontrollálható volt, ha húztam a szárat, lassult, ha engedtem rajta, akkor ment rendesen. A karám mellett leállítottam lépésbe és úgy mentünk be az udvarba. Pár kor után visszamentünk a legelőre, kiügettem a legelő szélére, majd visszafordultunk és vágta befelé! Most nem.húztam vissza, sőt kicsit ki is emelkedtem a nyeregből, de erre meg lelassult, így inkább visszaültem és gyorsabbra ösztökéltem. Végül leléptettem, lenyergeltem, elvittem kicsit legelni majd elengettem a karámban és a zabot is megkapták.