EquestrianBlog
És velünk mi van?
2012. február 3., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.
Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvass tovább!

Gondolatok
2011. szeptember 11., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Anyut megkérdeztem, hogy ha lenne hely, akkor egy ló + lovasa jöhetne-e hozzánk bértartásba, hogy együtt lovagoljunk. Igent mondott. Végül is minden adott: terep, boksz (majd karácsonyra kész lesz az istálló), karám, legelő, pálya (remélem jövő nyárra, nyelvvizsga után). És ennek örülök, mert így legalább már nem egyedül fogok lovagolni. Hogy a dolog mikor lesz komolyabban véve, jó kérdés.

Régóta szeretnénk Kristálynak venni egy kocsit. Amolyan terep kocsit. A hagyományosat tönkre tenné. Úgy tép mint álat, és ezért kell valami komolyabb. Mondjuk az istálló elé meg is építettük a színt a kocsinak, csak halogatdik az ügy. Egyszer lesz, az biztos.

A nyerges még nincs kész. Pedig mondom, hogy csináljuk, csak van más ezer dolog. 

Idén nem tudom, hogy lesz a lovaglás. Az órarendem nagyon nehéz mennyiségileg, és még máshova is el kell járnom. Pl. kémia, német, meg úszni is szeretnék legalább heti 1×. 

Benit el kellene vinni dokihoz ivartalanítani, Ladyt pedig egyik ismerősünkhöz kozmetikázni.

Most ezek jutottak az eszembe.

Kutyás túra
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Vasárnap úgy döntöttem, hogy teszek egy rövidebb túrát a kutyákkal. Kristályt felnyergeltem, nem futtattam le, elindultunk. A kutyákra egy kicsit, várni kellett, mert míg felszálltam, elmentek. Lady nem jött velünk. A legrövidebb útvonalat választottam, vagyis azt, amerre le kell fordulni a gyümölcsös sarkánál. A kutyák élvezték, néha le-lemaradtak, de okosak voltak, nagyjából mindig hallgattak rám. Ügettem párszor, visszafelé is. Beni egy alkalommal hatalmasat futott. A bekötőnél megint hevedert lazítottam és szépen lazán be slattyogtam. A kutyák pedig mind kidőltek.

Sóstón
2011. július 15., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Minden nap voltunk a Sóstón fürödni (kiv. ma), az utóbbi két alkalommal kutyát is vittünk. Szerdán Ladyt, csütörtökön pedig Benit.
Ladyt fojtópórázzal vittem (hát a hámot nem használom vele, nyakörve meg nincs). Először kételkedett, de aztán szépen bejött a vízbe. Csak úgy csapkodta, meg két lábon állt a vízben úszás közben. Többször is kimentünk a partra, lerázta magát, aztán mentünk vissza a vízbe. Majd mi is kimentünk, felmentünk Zsófival a kilátóba, majd visszamentünk és apára bíztam, míg mi Zsófival mégegyszer bementünk úszni. Addig Lady úgy-ahogy megszáradt, mi is száradtunk, majd mentünk haza. Végig nyugodt volt, szépen ment pórázon és a vízben is normális volt, bár sokszor ki akart menni.

Olvass tovább!

Lovasok
2011. július 15., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt.