Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.
Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon.
Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej “nagy”csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.
Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.
10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.
Otthoni tervek. Ugye most folyamatban van a tanya-fejlesztés és valószínűleg még idén kiköltözünk. De jó is lenne. Így akár még este 10-kor is kimehetek kutyázni.
A másik terv pedig a lovaglás volt, ami már megoldódott. Ugyanis fel akartuk a fedeles szezon után hívni a Szilvit, de ő megelőzött minket, ennek köszönhetően holnap hozzá megyek lovagolni.
Aztán eldöntöttem, hogy Lady-t el fogom vinni kiállításokra. És ugye van ez a nemtudom mije. Szorongása? Vagy félelme. Mindegy. Arra azt a terápiát gondoltam ki, hogy elmegyek vele meg az elején Pankkal is a városba, fokozatosan egyre forgalmasabb helyekre. Aztán egy-két kiállításra elmegyünk nézőként. Ő szokja a hangulatot, én meg tapasztalok. Már néhány helyet ki is jelöltünk. Többek között a Szegedit és a Kiskunfélegyházait. De ez majd nyáron lesz sztem.
A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk.
Fuhh. Most szintén bloggal jönnék. Nos hát a címről, annyit, hogy nálunk esett vagy 15 cm hó. Ilyenkor? Nem normális.
És ha már hó, akkor lovaglás. Nemrég volt egy olyan álmom, hogy hóban lovaglok Kristen. És ez holnap két részben is fog teljesülni, ugyanis megyek 10-re Betyározni (ha meg lesz tartva), utána pedig Kristtel leszek. Tök jó lesz. Ráadásul aput rávettem, hogy majd lovagláskor fogja kezébe a fényképezőt. Csak itthon ne hagyjam. Kis egyévesem tökéletesen van, az anyja szintúgy. Am ez lenne a jó hír.
A kutyák rendben vannak, mind az öten. Ugyanis Dorka már fentről néz le ránk. Egyszerűen eltaszította magától a segítő kezeket. Tegnap is kijött a végbele, így biztossá vált az altatás. Nem tudom mit éreztem. Nem voltam a padlón, de azért szomorú voltam. Hétfőn annyira elengedtem, hogy amikor kedden mondták apuék, hogy megmarad és vele voltam meg minden, akkor már nem éreztem azt a vonzalmat mint azelőtt. Akkor úgy tekintettem rá, mint a másik három kölyökre. Ilyen sem volt még velem, nagyon meglepődtem magamon. Bár mondjuk most is érzek némi ürességet. Anyu mondta, hogy rendes volt a doki, mert előbb elaltatta és utána adta be neki a visszafordíthatatlant.
És most van egy-két, vagy három lehetőségem. Első, hogy a kiskant (nálam már Ben) ivartalanítjuk a maga idejében, és ő lesz Dorka helyett, vagy nyáron megismerkedünk az angol setteresekkel és akkor lesz egy szetterem (minden álmom), vagy nem lesz 3. kutyám egyenlőre. Anyut megkérdeztem erről és annyit mondott, hogy gondolkoznia kell rajta. Bár mondjuk az első két lehetőség között én sem tudok dönteni, mert a setter választástól egy kicsit félek, nehogy úgy járjak vele is, mint Ladynél. Egy hónaposan lefoglaltuk, amikor meg mentünk érte, mindegyik kölyök odajött, csak ő nem. És ezt a viselkedést meg is tartotta, egészen tavaly januárig. Azóta már mindenkihez odamegy, bár a parancsnak nem mindig engedelmeskedik, és gyorsan besértődik (mint a múltkor). De amúgy Pankától sokat tanult. Pl., hogy böködje a kezemet, hogy simogassam.
Leszögezem, újabban eléggé mélyponton vagyok valami miatt és ráadásul jött a tegnapi meg a mai dolog.
Tegnap ugyanis megint kijött Dorka végbele. Megint megműtötték. Most két hét múlva megyünk varratot szedni. Ha addig bírja… mert…
Ma kakilni akart, de nem tudott, pedig ott volt a kaki a végén, csak valami olyat evett össze, amit nem bírt. Kipiszkáltuk (amit inkább nem részleteznék). Estére úgy-ahogy átestünk a nehezén, bár csak holnap dől el minden. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyek, mert szükségem van rá.
Délelőtt (miellőtt a Dorka "rosszul" nem lett) gyakoroltam a kutyákkal. Végre jutalomfalattal. Panka totál beizgult, alig bírt koncentrálni, de ahhoz képest ügyes volt. Sztem az a baj, hogy jutifalat nélkül gyakorlok. Aztán miközben Pankát jutalmaztam, Lady odakapott a kezemhez, hogy ő vegye el a jutalmat és kapott egy picit a fejére. Aztán duzzogodt egy kicsit. A nagy élvezet közben abbahagytam Panka tanítását és Ladyvel folytattam. Duzzogása miatt a Gyere ide!-vel kezdtük, aztán a feksziket gyakoroltam vele. A fekszik az most különösen jól ment.
Ma mégsem volt Betyározás, mert az oktató sajnos beteg lett.
Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.
Nem is tudom, hogy kezdjem.
Tegnap voltam kint a tanyán, kocsinál a Panka szokás szerint majd ledöntött lelkesedésével, hogy megjöttem. Aztán az udvarban a kicsik is "megtámadtak". Alig bírtam lépni, nehogy rájuk lépjek. Nagy nehezen bejutok a konyhába, átveszem a kabátot (mert azért mégsem a sulisba kellene kint lenni) és megyek is ki. Eljátszottam a kicsikkel, vagyis inkább simogattam őket, szegény Panka meg Lady irigykedett. Igazság szerint alig várom, hogy a három kicsi gazdát találjon, mert akkor tényleg tudnék Dorkával foglalkozni, pláne Ladyvel. A lovak, mint mindig, most is voltak kint legelni. Jót futottak.
Aztán visszamentem csörögét sütni, és míg pihent a csöröge, néztem ki az ablakon, mi történik az udvarban. Nos, hát a következő kép fogadott: Dorka és a kisebbik fekete orrú egy jó nagy csonttal szenvednek. A kisfiú meg a nagyobbik feketeorrot ugatja meg játékra hívja. Olyan aranyosak.
Nos hát a nyeregvásálási projekt: holnap vagy holnapután megyünk. Aztán máig tele volt a fejem kérdésekkel: a 17" az milyen méret, hova tartozik, hogy fogok jó nyerget vásárolni kipróbálás nélkül. Aztán beütöttem a gugliba a "nyereg méretei" címszavat, ami a lovasok.hu-ra dobott és megkaptam a kérdésekre a választ. 17"-es nyerget készülök venni, bár még nem vagyok 55 kiló, de gondolni kell a jövőre. Aztán anyunak is elmondtam ezt az egészet, ő pedig lebeszélt róla, hogy inkább 16"-ost vegyek, és majd érettségire kapok egy nyerget. (Remi belovaglása után egy évvel) Mondom, hogy inkább odamegyünk és a drága eladó talán lesz olyan profi, hogy rám néz és eldönti. Aztán bőr vagy szintetikus? Az a jó kérdés. Érvek és ellenérvek: bőr, mert 1) az azért mégis szebb és igényesebb, 2) tartósabb; szintetikus, mert 1) könnyű, 2) cserélhető marvas 3) lehet állítani a térdtámaszon. Ennyi elég is, a szintetikus nyert, bár majd a helyzet lehet, hogy változtat rajta. Bár a marvas cserélhetősége miatt azért mégis jobb lenne.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Mi egész nap sütöttünk-főztünk. Pankával gyakoroltunk, és olyan jól megy (kiv. a fekszik de az csak gyakorlás kérdése), hogy akár H1 vagy B1-es vagy mittudomén milyen vizsgára is mehetne. Megyek-megyek, jön mellettem, ülre leül, maradra marad, a fekszikre meg csak leül és néz rám. Én megyek tovább, utána föloldom a parancsot, felzárkózik mellém, megyünk tovább és újra kiadok valami parancsot.
Aztán Ladyvel is gyakoroltam, nála is fekszik-baj van. Bár ez várható volt, mivel nem ment szuperül. Jutalomfalat a Friskies volt mind a kettőnél, mivel luxustápot még nem ettek. És szerintem a továbbiakban is az lesz a jutalomfalat.
A kicsiket többször is meglátogattam, de húzósabb ideig csak kétszer voltam velük, akkor megszoptattam őket (mivel Panka nem igazán hagyja, mert nagy már a foguk a kicsiknek, és a Panka cicije is sebes), utána pedig Friskies Juniort adogattam. Néha az ujjamba került, de annál élvezetesebb azt nézni, ahogy támaszkodnak a lábamra, a zacskót bámulva, mint az Istent. Kaptak két lasztit: egy csörgőset és egy teniszlabdát. Olyan boldogan hurcolják.
Aztán apu kiengedte a lovakat, úgy jó délután, de tegnapelőtt meg egész nap kint voltak. És úgy néz ki, hogy mióta Krist legel, mintha kezdene visszahízni és ez látszik is. No ebből látszik, hogy milyen gyógyír a lovaknak a legelés. Bár emellé kap szénát, meg napi 2× abrakot, szóval nincs rosszul tartva.
Lady kapott egy jó nagy simogatást meg pár Friskiest, Panka szintúgy, a kicsik ugye a labdát, Remi megkapta a kötőféket, Krist meg a mostani sok legelést, ami remélhetőleg sokáig el fog tartani. Én meg kaptam egy lovaglócipőt. Tök jó, barna, Daslö ééés tök jól illik a chapsemhez.
» Nyugi, nekem is van suli, csak ide jöhettem egy picit.
Tegnap úgyszint lovagoltam és bár rövidre terveztem, elég hosszúra nyúlt. Megint a lucerna földön gyakoroltam, megint ügetést. És jól ment. nem igazán akart leállni. Bár ez azért is lehetett, mert hosszabb szárral lovagoltam, mint tegnapelőtt. szépen kanyarodott és pálcát sem használtam, csupán egyszer, de nem esett szét. Azután kimentünk a szomszéd lucernájára leléptetni, de mégis ügettem párat, Remi meg velünk versenyzett. Meg egyszer elénk ment és jelezte Kristnek, hogy meg fogja rúgni (amit én is észrevettem), így hát Krist leállt. De nem is zavart, mert már sokat ügettünk.
Lovaglás előtt kifésültem Ladyt, ez egy alapos fésülés volt és nagyon szép lett. Szétállt a szőre meg minden. Szép lett.
No megyek, mert mennem kell.