EquestrianBlog
Kicsit rosszkedv, de amúgy minden jól alakul…
2010. november 12., péntek
Olvasási idő: 2 perc

» Rosszkedvem van, mert Dávid esett ki. Pedig sztem Ivett érdemelte volna meg. Múlthét előtti héten meg Bence, másik kedvencem Már csak Reni maradt, és remélem maradni fog is…
Tanyán minden a legnagyobb rendben van, folyik az élet…
Panka = hordó. Elmondások szerint már keresi a helyét a szalmában. Végül is nem sok van vasárnapig. És mintha a feneke is megnőtt volna egy picivel. ma kézzel röntgeneztem. Ahogy rátettem a kezem a hasára, valamelyik pici megmoccant. Jó érzés. Meg nem figyel, ha kérek tőle valamit (bár nem is erőltetem), inkább megy apumhoz simit kunyerálni. Olyan ééédes, hogy ennivaló. Ma kifésültem Lady mellkasát és a fülét mert tele volt ragadós növénnyel, aztán gyakoroltam vele (és Pankával) alapokat. Az ül kitűnő, fekszik is 100% a maradot pedig nem gyakoroltam. Mostmár amúgy ő is jön kunyerálni, meg elkezdett pacsizni. Vagyis ha nem simogatom, elkezd pacsit adni, csak egyszerűen ráteszi a lábamra a mancsát. Biztos Pankától tanulta el…
Lovakat kivittem legelni, letettem a tároló mögé (ahol nagy fű van), egy óra múlva pedig a karám melletti lucernaföldön találtam meg őket. Ha ott jobban esik, hát tessék, de csak módjával, mert a lucerna az lucerna. Remi meg mintha egyre inkább felém akarna kapdosni. Valaki tudja, hogy kellene erről leszoktatni? De csak egyszer kap felém, akkor kap ahova érem (orra, feje, nyaka), aztán készenlétben állok, hogy mégegyszer csinálja-e, de nem. Sztem ez annak az oka, hogy megfogom az orrát és oda nyomom a puszit. Erről le kellene szoknom? Szerintem ja. Amúgy mostmár kiengedett, mivel ha felismer mostmár nyihog.
Ez volt a mai nap. És hát tegnap előtt is voltam tanyán.
Hu. Az előbb még eszemben volt, hogy mit csináltam…de elfelejtettem, bocsi. Megesik… Ja megvan. Lementem Remiékhez. odajött hozzám én meg elkezdtem a kerítésen kívül menni oda-vissza. Ő meg követett. Én meg fényképeztem. Mókás volt, mert amikor a távolodtam a kijárattól, alig akart jönni, de jött, amikor meg mentem a kapu felé, akkor nagy vágta és bakolások közepette zúgott el mellettem a karámban. Már amennyire a hely engedte. És készült egy tök klassz fotó, amelyiken éppen kirúg. Meg van még három édes kép, meg egy, ahol Panka tök szépen pózol a nagy hasával. Képek holnap. És az istállóval kapcs. ban is reggel írok.

Krist elfelejtette
2010. november 7., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

» Sziasztok! Jönnék egy tegnapi bloggal és utána neki állok tanulni.
Tegnap gyarotoltam Ladyvel és Pankával. Csak a szokásosat. Pankának természetesen kiváló, de Lady is ügyes volt. a marad az egyre jobban megy, de néha még mindig nem érti, hogy mit jelent. A fekszik pedig 99%-os. Azt az egy százalékot annak tulajdonítom, hogy bár látom benne a hajlandóságot a kérés megtételéhez, de rá kell segíteni a marja lenyomásával.
Szegény Panka terpeszben megy szinte, szerintem a héten megellik. Ezért nem is annyira ugráltatom (vagyis nem kérek tőle semmit).
Aztán úgy volt, hogy jön a barátnőm lovagolni Kristályon. Futószáron, mivel kezdő, ezért elvittem Kristet levezetni futószáron. Egy másik helyre mentünk, mert ahol eddig futtattam, oda tettek egy csomó műtrágyát. mondhatom, mindha egy kicsit elfelejtette volna a futószárazást. Amikor Remi mellette rohant nagyszázzal hatszázzal, akkor ő is nekiállt rohanni meg rosszalkodni, pedig nem szokása. Két év alatt egyszer sem láttam kirúgni vagy bakolni vagy akármit. Noigen. Az új hely az kisebb volt és nem engedhettem ki teljesen, pedig annyira szerettem volna, ha vágtázna. Mert hát neki egy kicsit nagyobb hely kell a vágtához, mint a  többi lónak.
Futószárazás után elvittem őket sétálni ki a külső kapun kívülre. Remi mint a szélvész, rohant és engedte ki magából a gőzt. Aztán elindultunk visszafelé, Remi beszaladt a műtrágyához, aztán vissza s ha nem állok arréb, százszázalék, hogy Remi elüt. Mondom, neked nincs látásod? Bent pedig elengedtem őket legelni.

Ügyesedik a Lady
2010. november 5., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Ma voltam kint a tanyán, kivittem a lovakat legelni, egy aprót gyakoroltam Ladyvel póráz nélkül. A fekszik 80%-al megy a marad pedig 50%-al és én ennek is örülök, mivel ezt alig gyakoroltuk.
Ma pedig számoltam, hogy Pankának kevesebb, mint két hete van. (a naptár kalkulátor szerint 14-e és 26-a között kellene megszületniük a kicsiknek) Panka meg szintén hordónak néz ki.

Lady
2010. november 3., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap megint gyakoroltam a kutyákkal, ugyanazt mint hétfőn. Azután a lovakat kivittem legelni. Egy óra múlva visszavittem őket és Remi izzadt volt. De nem annyira mint kilovagláskor. Itt nincs valami gáz? aztán a karámban elkezdtem vezetgetni szár nélkül kötőféken, ami azt hiszem hiba volt: föl akart ágaskodni én meg elengedtem és elfutott. És bedurcázott. Ma is szóltam hozzá és alig pillantott rám két másodpercre.
Ladyvel sokat sétáltam pórázzal az udvaron és gyakorolgattunk. Aztán a múltkor említett két padot egymás után raktam nem túl messzire, lehetett az 50-60 cm és azt átugrattam Ladyvel. Nála ez jó azt figyelembe véve, hogy milyen volt szilveszter előttig (ugyanis akkor került ki a tanyára. És ez alatt a 10 hónap alatt foglalkoztam vele komolyabban.

Hosszú blog
2010. november 1., hétfő
Olvasási idő: 6 perc

» Bocsi, hogy nem tudtam tegnap (ma, mert most 23:55 van) jönni. Meg tegnap előtt. De pótolok egy hosszú-hosszú bloggal (a terveim szerint.
Kezdjük a szombattal. ahogy ígértem, lovagoltam is, de képek sajnos nem készültek, mert amikor elindultam, akkor voltak nálunk és teljesen kiment a fejemből. Elindultunk ki szokás szerint a btelep utáni bekötőig. Igen ám, de Remiből már az odafelé ki lehetett csavarni a vizet, úgy le volt izzadva. Mondom, szuper. Mert hát mit csinált. Semmi egyebet, csak rohangált föl le. No, és mégis miért? mert a kis bolond mindig lemaradt, mert vagy a fű érdekelte, vagy az úton menő két ember (akik igen megbámultak minket). A következő történt: Én megyek Kristtel szépen lépésben. Remi kimegy az út és a mi utunk (a btelep kerítése mellett) között levő jelen esetben lucerna földre és rányihog folyton folyvást a két arra járóra. Megyünk-megyünk, hátratekintgetek, hogy hátha talán elindul végre utánunk. Aztán amikor már olyan messze vagyunk tőle, hogy Panka nagyságú (60 cm, azthiszem), ráeszmél, hogy mi hol vagyunk. aztán eszeveszett vágtába jön utánunk, a nagy lendülettől előttünk lefékez. aztán visszafordul és szintén eszeveszett vágtában megkeresi a két személyt az úton, mi megyünk tovább és a jelenet megismétlődik. Ez van úgy kb. 5×. Kiérünk a btelep végére (ahol ugye az a "veszélyes" kanyar van) , Remiről ekkor már csak úgy folydogál az izzadtság-patak. Onnan és a bekötőútig a nagy fű alatt még éppen annyi víz volt, hogy a paták cuppogtak benne. Mondom, csak el ne süppedjünk. Gondoltam, most már nem igazán fogok ügetni, mert a csikó elkezd vágtázni és akkor nem lesz levezetve. megtettünk két-három kört lépésben, de remi néhányszor elkezdett vágtázni, mint egy őrült. Visszafordultam, cuppogunk egy sort, és beletörődtem, hogy nem fogunk mostmár ügetni. Remi mit csinált a hazavezető úton? Hát persze, hogy vágtázott. Előre ment, aztán leállt legelni. Lemaradt, megint előre ment és megint legelés. Közben az utunkon van néhány minivölgy, mert a motorosok néha arra mennek gyakorlatozni. remi a nagy iramban lemegy, aztán fölmegy és a nagy lendülettől kirúg kettőt. gondoltam: dejó, hogy nem ott tartok. Aztán egyszer beértem és ő sem maradt le, hanem a jobb oldalon, a nyereg előtt sétált. Picit rácsíptem a pálcával (amit meg sem érzett), hanem a pálca megcsúszott a "kövér" farán és nekicsapódott Kristály nyakának teljes erőböl. Erre Krist megindult, mint akit a darázs csípett (ez esetben a pálca), alíg birtam visszafogni, mert hát ugye félig hosszúszáron lovaglok (kivéve ügetésnél). bénáztam egy picit a szárakkal, de végül sikerült visszafognom. Ügetésbe szépen bementem, de Remi viszont megijedt a vendégektől és elindult vissza. Mi pedig beindultunk a karámba, nagy nyihogások közepette, amik Kristálytól származtak (még jó, hogy nem tőlem), közepes tempóban lenyergeltem és miután láttam, hogy Remi még mindig nem találta meg a házszámot, feltettem Kristályra a kötőféket és elindultam kifelé a külső kapuhoz. Félúton összetalálkoztunk Remivel és fordultunk is vissza.
Aztán a karámban kergetőztem egy kicsit a bolonddal, ami ugye nem jó, de ha nem várt be, mint általában. Mindegy, végül megfogtam és megállapítottam, hogy még egy kicsit le kell sétáltatnom, mert a kis pajtás még nem száradt meg. Rácsatoltam a vezetőszárat és elindultunk az udvar felé. Ez volt az első útja, amit egyedül velem tett meg. Bár sokszor tekintgetett vissza az anyjára, aki elfoglalta a szokásos helyét a széna előtt. Aztán visszafordultunk, picit megált legelni, mintha nem legelt volna eleget. Aztán bevezettem a karámba, kikötöttem, és elmentem rudat keresni a karám környékén, hogy azért lásson engem (meg én is őt). Végül rábukkantam egy csomó műanyag csőre, abból kettő hosszút odavittem a karámhoz és a karámon belül a legsimább részre letettem a két karámfával együtt. ezeken vezetgettem át levezetés képpen, néha belebotlott, mert rosszul mértem le a rúd távolságot, aztán jól beállítottam és tök ügyesen ment át rajta. Miután eléggé megszáradtnak tartottam, elengedtem és bementem két almáért. Mind a kettő kapott egyet-egyet.
Ma csak lementem hozzájuk, egy kicsit vakargattam őket. Remi meg ha már hallja a hangomat, és megbizonyosodik róla, hogy tényleg én vagyok, nyihog egyet üdvözlésképpen. Ennek annyira tudok örülni, olyan jó érzés.
Térjünk rá a kutyákra. szombaton reggel, amikor kimentünk, mind a három kutya (Panka, Lady, Picur) kint volt a lucerna földön. Elkezdtem bosszankodni, hogy mindig, amikor megyünk ki, ott látjuk őket. Anyu mondta, hogy nézzem meg, mi van ott ami miatt a kutyák mindig ott vannak. Kimentem fényképezőgéppel a kezemben, hátha történik valami érdekes. Mit látok? tele van a lucerna ásással. mondom: a kutyák itt tanulnak meg ásni. Aztán csináltam egy csomó fényképet, ahogy Panka ás. Majd később megkapjátok, mert előtte még aludnom kellene. Aztán velük nem történt semmi különös, hanem a tegnap (vasárnap). Elkezdtem velük gyakorolni, és Lady különösképpen a feksziket parancsara megtette. Még pórázzal sem mindig szokta. Természetesen kapott egy halom dícséretet. Ezt még párszor gyakoroltuk és jól is ment. Aztán Pankát elküldtem, hadd pihenjen, ladyre meg ráraktam a pórázt, hogy ugorjon egy kicsit. Az udvaron éppen volt két alacsony pad, azokat ugrattam, meg megtanítottam Ladynek, hogy a játszótéren levő kisautón kívül másra is fel lehet menni a fel! parancsszóra. Aztán Ladyt engedtem el, s Pankát hívtam, és elég laza, nem megerőltető feladatokat kértem tőle. Először elkezdtem pacsiztatni, aztán azt kértem tőle, hogy csapjon bele a tenyerembe. Ez jól ment, utána lassan végig sétáltattam a padon oda-vissza. Közben Lady is a kedvembe akart járni, ezért elkezdte utánozni a Pankát, vagyis ő is jött a padon. Mondom, ha már ennyire lelkes vagy, akkor póráz nélkül, Pankával ugorjátok át a padokat. És megtette. Pedig általában ki szokta kerülni. Hú, hogy örültem. Fényképező persze nem volt nálam. Délután gyakoroltam még egy kicsit Ladyvel, de nem sokat, mert hamar lankadt a figyelme.
Ezek mostmár ilyen össze-visszaságok lesznek róluk.
Panka gömbölyödik. Már határozottan látszik, hogy lesz pici. Tegnap végig futott az agyamon, hogy lehet, hogy remi inkább westernló lesz, mint díjugrató, bár az nagy veszteség az apjára nézve (kisbéri). Újabban megőrülök a westernért, pedig még nem is lovagoltam abban a stílusban, de anyával már beszéltem róla, hogy majd elmegyünk egy alkalommal. Aztán eldöntöttem, hogy visszamegyek a régi oktatómhoz, ahol már elkezdtem ugratni (nem sokat, csak 1-2 akadály), hogy fejlődjek, mert szeretném a belovaglás után minél hamarabb lovagolni Remit. De ez majd csak jövő tavasszal lesz meg a fedeles szezon után (mivel szokás szerint a fedeles mindig zsúfolt). a kutyák a mai nap folyamán is voltak kint 2-3× a lucernásban. Most több nem jut az eszembe. Később hozom a képeket.

Mi legyen a cím?
2010. október 26., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Vasárnap is voltam kint. A betonozáshoz való kelléket, ami rámpának néz ki – na szóval azokat összeraktam úgy, hogy palánk legyen és azon gyakoroltam a kutyákkal. Ladyvel elkezdtem azt a módszert csinálni, hogy rövidebb pórázt csinálok a pórázából, és csak akkor fogom meg, amikor muszály. Így nagy a szabadsága, de amit kérek, azt muszály megtennie. Pankánál is így szoktattam le a pórázt. Egész ügyes votl a Lady, bár egyszer el akart menni. Pankával azt gyakoroltam, hogy a palánk elé tettem (ugró)akadályokat, azok elé pedig leültettem, maradot kértem tőle, átmentem a palánk mögé (az ő szempontjából) és mondtam, hogy gyere. Átugrotta az akadályokat, fel a palánkra, és jött hozzám.
Nos igen: Panka. egyre többen mondják rá, hogy hízik, szóval kezdek bizakodni, hogy lesz kiskutya. Kiváncsi vagyok, mennyit fog elleni. Remélem nem annyit, mint a múltkor (11), mert csak egyet, vagy talán kettőt hagyunk meg.
Lovak? Esznek.. esznek.. esznek. De tényleg. Vasárnap keveset foglalkoztam velük, mert nem voltam sokat kint a tanulnivaló miatt. Tegnap meg csak ha negyed órát lehettem mert a mára szinte mindenből kellett tanulni. Végül a 4-ből két tantárgyból írtunk.
Mit írtam hétfőn az istállóépítésről (megnézem) ja igen. A betongerendák fent vannak, de "hála" az esőnek nem tudunk haladni, így ezért az ajtók készülnek és a kinézőablakokra az a szitáláselleni keret (az a hullámos). 

Nem gondoltam volna
2010. október 23., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Amúgy különösképpen nem történt semmi. az istállóra holnap tesszük (valószínűleg) a betonoszlopokat, aztán rá a tálcákat, majd megmagasítjuk a falakat és jön a tető. Panka kerekedik: nem sokára lesz kiskutya. Pontosabban november közepén valamikor. Ma gyakoroltunk egy kis agilityt Ladyvel együtt. Mind a kettőjüknek jól ment. aztán kifésültem ladyt, mert tele volt királydinnyével meg minden egyéb ragadós növénnyel. Utána pedig elmentünk túrázni. Anyuék mentek körtét szedni, kérdeztem mehetek-e – kutyával. Mondta igen. Pankát nem kellett kéretni, ő már ugrott is a kocsiba, Ladyt csak oda kellett vezetni és ő is ment be. Lady az út elején egy kicsit elkezdett vinnyogni, nagyon nem szereti az autózást, de kétszer rászóltam és abba is hagyta. Visszafelé, amikor az autóba kellett volna menniük, Ladyvel volt egy kis balhém. Ugyanis amikor a körtéknél kiszálltunk, rögtön elengedtem, tudtam úgy is követ, mert csak minket ismer. na szóval amikor be kellett szállni a kocsiba, panka bement, de lady a maga természetével elfordult és elindult az ellenkező irányba. Én meg elindultam utána, de mérgesen szóltam hozzá, és végül meg tudtam fogni. Rátettem a pórázra és mentünk is be a kocsiba. A visszaúton másfele mentünk, tovább tartott az út, de Lady meg sem nyikkant, csak a kocsiban ingázott oda-vissza. Múlt héten lovagoltam Kristen, amikor írtam. Ma is lovagoltam egy kicsit, de csak szőrén, hogy Remit levezessem. Vágtázott is mint az őrült, majdnem elsodort minket. Aztán délután, azt hiszem, agilityzés után lementem Remihez. Nagyon édes, de látszik rajta hogy csikó. Azt csinálta, hogy mentem a karámba körbe-körbe és megálltam hogy bevárjam. Az egyiknél belém akart csípni. Mondom, most hagyd abba és kapott egy kicsit a nózijára.

Kiállítás
2010. szeptember 28., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

» Nem lovagoltam, se vasárnap, se tegnap és ugye ma sem. Viszont holnap biztos kimegyek, hiszen a kis csibészt le kell mozgatnom.  Most ezt csinálom, szóval egy ideig biztos nem leszek.
» Jut eszembe: jövőhéten kedden lesz az állatok világnapja és ez alkalomból kisállat kiállítást tartunk a suliban és mégis kit viszek el? Persze, hogy mindkét kutyámat. Hogy bírok el velük? Sehogy, Pankát barátnőm fogja pesztrálni, rám meg Lady marad. Azért gondoltam így, mert a félős természetét nézve az is benne van a pakliban, hogy lehet, hogy el fog rohanni, meg minden. Amúgy Panka már volt tavalyelőtt kiállításon (tavaly nem rendeztek) és a Legszófogadóbb kisállat címet kapta meg szavazás alapján. Most abban bízok, hogy Lady meg a legszebb kutya díjat fogja megkapni.

Blog
2010. szeptember 21., kedd
Olvasási idő: 2 perc

» Próbálok visszaemlékezni, mi volt az utóbbi négy napban. Szombaton Kristen lovagoltam, de már nem tudom, hogy merre. Vasárnap pihi volt, Pankával gyakoroltam. Ügyesen ment neki, a játszótéren gyakoroltunk. Tegnap lovagoltam is és Pankáékkal is gyakoroltam. Úgy kezdődött, hogy Lady-t kifésültem, mert végre-valahára nem volt eső és meg is száradt. Nagyon szép lett utána. Egy-két bogáncsot kiszedtem belőle.
Utána elmentem lovagolni. Kimentünk a bekötőhöz, de Remi a szokás szerint meggondolta magát és begaloppozott. Oké, bementem és rákapcsoltam a futószárat. Bal kezembe a feltekert szár és a kantárszár, jobb kezembe pedig fogtam a Remihez vezető szárat. (nemtudom, értitek-e.) Először Krist nem értette, hogy mi van, mert Remi állandóan húzott, de megértette, hogy muszály velünk jönnie. Kimentünk a bekötőhöz. Utána visszamentünk a bejárathoz, de nem mentünk be, hanem elindultunk a tó felé. Mivel ez a szakasz füves és Remi mindig szokott vágtázni, ezért hol lehajolt a kis csibész, hol bevágtázott. De én fogtam és végül tök normálisan ment. Kristály meg mindig vissza akart fordulni. Végül visszafordultunk, kb. az út negyedénél, Remit elengedtem, mert úgyse tudtam volna tartani és full ügetésbe zúztunk vissza. Jó volt. Bent pedig az udvaron (ami füves) lenyergeltem és levettem Kristály kantáráról a zablát, hogy tudjon legelni. Kb. 20 perc múlva bevittem őket a karámba.
Egy kis pihenés az én számomra is és elmentünk a játszótérre gyakorolni. Pankával gyakoroltam az ott használatos szavakat, majd a váron ott marasztaltam és Ladyvel, persze pórázon elkezdtem a hintákat ugratni, hogy szokja. A végén pedig maradot gyakoroltunk és elengedtem őket.

Goooo.
2010. augusztus 30., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

» Tegnap jót gyakoroltunk Pankával és Ladyvel a játszótér körül, bár inkább Pankával gyakoroltam. Elkezdtem neki megtanítani a Hopp-t, amit akkor mondok, ha ugornia kell, mert eddig csak rámutattam az akadályra és ment. A Fel! az már megy. Egyébként azt gyakoroltuk, ha mondom, hogy Marad!, akkor rögtön leül, arrébb megyek és a Fekszik! parancsra a helyén, ahol maradt, lefekszik. Ez sikerült is és örültem annak, hogy a futkározás közben is megcsinálta. Alaposan megdícsértem. Lady meg olyan vicces, mert ha nagyon örül nekem, akkor elkezd körbe-körbe forogni a tengelye körül. Majd hozok egy vidit, ha sikerül.
Tegnap nem lovagoltam Kristen, de felfedeztem valamit. Remi sörénye alatt sötétebb a szőr, mint pl a hasán. Mégegyszer fog vedleni? Remélem nem. Amúgy mostmár követ. Nagyon jó érzés. És azt is megengedi, hogy rátámaszkodjak a hátára. Persze felülni nem fogok rá. Majd egy "kicsit" később.
Ma megyek lovagolni háromra. Szerintem Karibra ülök, hiszen vele indulok a hétvégén levő versenyen. Woo, de jó lesz. Minden gondolatom az, hogy hol kellene az akadályok között vágtázni – hiszen ügyességiben indulok -, mert valószínűleg u.a. a pálya lesz, amin gyakorlunk. Áhh, szétvet az izgalom.