EquestrianBlog
Az senkit se zavarjon, hogy egy locsolócsővég…
2011. április 28., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Jóreggelt, suli előtt…

Most a kutyákról beszélnék egy kicsit, mert hát róluk már régen volt. Pankával gyakorolgatom a Fordul-t, nem igazán akar menni. Addig már eljutott, hogy ledobja magát a földre, és a lábai az égfelé néznek, de hogy átfordulna, az még nem sikerült. Minden más megy, csak néha a behívással van baj. Kicsit meg kellene erősítenem a "pozíciómat", mert kezd magasról tojni rám. De csak néhány esetben. Pléldául, amikor a területemen kívül bóklászik: ha akkor hívom, már nem jönne vissza.

Ladyvel is tanulunk újat, ezentúl a két lábra állást, amit Hopp!-nak nevezek, de valószínűleg tévesen, mert már van egy Hopp!-unk (akadályugrás). Sztem meg tudja különböztetni. Nála minden rendben van a behívás terén, ha szólok, figyel és fut(na, ha nem Panka mondaná meg mit csináljon).

Na hát Benikém. Én drágalátos kis bohócom. Jött oda hozzám, a szájában egy levágott locsolócsővéggel (slag + az a piros csatlakozó). Eldobom egyszer, fut utána, mint az állat, hívom, kicsit elkallódik, de azért hozza. Megyek jutalomért, hogy azért legyen miért visszahozni. És dobálgatom. Csak párszor, a nagy élvezetben, pedig abbahagytam. Ez volt kedden. Tegnap is a félsötétben egyszer eldobtam: még mindig úgy találja, érdemes visszahozni. Remélem, megmarad ez a jó szokása. Csak ha nem látja, hogy hova dobom, nem hozza vissza.

TegnapTeddy
2011. április 15., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Először gyorsan az otthoniakról: Remit ugye megkörmöltük. Elmesélés szerint nagyon rossz kislány volt, kicsit helyre kellett rakni. A kovács szerint valszeg kerek szerszámtartótól félt, de majd idővel talán megszokja. Megkérdeztük a leválasztásról a kovácsot: drasztikusan. Vagyis hirtelen. Aztán egy ismerősünk egy "nagy lovas" mondta, hogy ő átrakná a másik karámba (a marhák volt karámjába), a karámra villanypásztort és meg is van oldva. Ő így csinálta. Azt mondta, egyszer megütötte egy picit a csikót az áram, többet nem ment a kerítés mellé. Lehet hogy nálunk is ez lesz. Vagy. Felajánlotta, hogy (talán) elvisszük hozzájuk Remit. Anyjától is elszakad és más lovak társaságában lesz.

Hát én nem is tudom. Először inkább a másik karám. Mert így a lehető legtöbbet tudok vele foglalkozni. És erre valószínűleg már húsvét előtt sor kerül, hiszen már minden megvan.

Olvass tovább!

Beni tanul
2011. április 5., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Nos, kezdeném a csütörtökkel, amikor is Teddyn lovagoltam. Most már nem sárlik. Szilvi azzal kezdte, ha ez az óra jól fog menni, akkor csütörtökön megyünk terepre. De én nem leszek itthon. Majd máskor. Felnyergeltem, mentünk ki. Párkör lépés, ügetés, aztán futószáron beugratás. Na az nagyon nem ment. Elvileg Teddy hangra is beugrik, csak velem van baj. Nem tudom felvenni. Pedig úgy csináltam, mint anno Robiéknál. Ja és a tartásomról ne is beszéljünk. Aztán elengedett, még két kör ügetés, csomó lépés és jöttek a lányok. (nevükre nem emlékszem) Bementem Rozit csutakolni, mert őrá is szükség van. Kimentünk, felültek a lányok, egyik futószáron ment, másik kézen vezetve. Eljöttem.

Olvass tovább!

Itthoni élet
2011. március 28., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Kicsit későn, de akkor is megírom azt a blogot. Nem esik nehezemre, csak tegnap lélekben igen xarul voltam. Csak ilyen tinédzseres hangulat-ingadozás.

Pénteken voltam Pankával a városban. Először a város szélén húzott meg minden, aztán lenyugodott, mire beértünk a városba. Akkor már szépen jött mellettem. A zebránál (ami nem volt túl sokszor) leültettem, aztán míg apát vártam, azt gyakoroltam, hogy ha megállok, leüljön mellettem. Ladynél ez már megy, mert a kutyasuliban megtanulta – csak nála ebből kellett kinevelnem. A kiállításos beállás miatt. Ja meg az elején követett minket egy (valószínűleg szuka) kutya. Nem igazán akart minket elhagyni. Paráztam, nem kicsit… 

Úgy döntöttünk, Beni mégis nálunk fog maradni. Egyrészt, nekem nagyon tetszik az a hülye játékossága, úgy pörög, mint egy búgócsiga. Tanítása izgi lesz.

Aztán csütörtökön voltam lovagolni. Szokás szerint Teddy-vel. Fújt a szél. Ügettem-ügettem, aztán bejött a pályára egy mén, erre meg a drága besárlik. Az utolsó negyed órában, amikor lett volna az ugratás. Alig lehetett elmozdítani. Mondta Szilvi, inkább száljak le. Azt is hozzáfűzte, hogy először a szél miatt nem akarta megkockáztatni, hogy ne legyen rossz élményem. Inkább. Jelen pillanatban esik az eső, nem tudom, mi lesz csütörtökön.

Kicsit hamarabb
2011. március 26., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Kb. egy óra múlva indulunk, de ide is leírom, hogy ma nem leszek, mert info versenyre megyek. Egy szöveget kell szerkeszteni. Lehet PS-t, vagy Microsoft Office cuccokat használni. Csak két óra van rá. A főnyeremény pedig egy laptop. Csupán este hatkor érünk haza. Tanyán nincs semmi, kutyák, lovak jól vannak. Tegnap Pankával bementem a városba. Akkor Beni meg fog maradni. Anyum kutyája lesz, de azért az alapokat tanítsam meg neki. Ladyvel majd hétvégén megyek. Csütörtökön voltam lovagolni, nem ugrattam – még. Nembaj. Inkább szépen, fokozatosan, mint gyorsan és rosszul. Hosszabb blog majd holnap vagy még este.

Cél: Remi idegesítése
2011. március 22., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Muhahha. Nos, tegnap egészen jó napom volt. Először Pankát ugrattam a bálákon. Tök durva volt, mert az egyik bála több mint 2 méterre volt a másiktól és átugrotta. Bár amikor már elfáradt, a földre ugorva ugrott fel a másik bálára. Aztán fölmásztam a bálára, Panka pedig belehajtotta a fejét az ölembe. Így voltunk nem tudom, mennyi ideig, aztán elengedtem. Lady is próbált fölugrani, de nem ment.

Aztán behívtam a lovakat a legelőről, bementem a cuccokért, majd Remit kikötöttem, Kristre pedig feltettem a kötőféket. Remi megkötve maradt, Kristet kivezettem, visszatoltam a karámrudat, felkapcsoltam a futószárat (Kristre), Remit pedig elengedtem a karámon belül. Pár kör elejéig léptettem, majd Remi számára eltűntünk, mivel egy madzagot kerestem (hogy felkössem Kristnek a karabínert, mivel leszakadt). A kis virgonc nyihogott, futkározott, majd összetörte magát a karámban. Én csak azért is tovább maradtam elrejtve. Had szokja. Aztán bementünk az udvarba, kértem egy ostort. Majd mentünk vissza. Kristet egy kicsit megfuttattam, annyira azért nem, de próbáltam vágtáztatni – sikertelenül. Tök durva volt. Két kör nagy rohanás után olyan lágyan ügetett. Nem azt a rohanós ügetését mutatta. Szép volt. Aztán leállítottam, mert már enyhén megizzadt és hűlt is az idő. Először kerültünk egyet a legelőn, majd bementünk az udvarra az istálló mögé, hogy Remit idegesítsem. Nyihogott is, nem kicsit. Majd egy kicsi hűlés után visszavittem Kristet a karámba. Remi is tiszta izzadt volt. 

Anyu felvetette azt az ötletet, hogy míg Remit tanítom, addig Kristet elvisszük valahova. Én inkább fordítva tenném, és Remit vinném el valami profibb lovashoz. Hogy tanítsa. Mert én a futószárazást meg az ilyeneket nem merem. Nem akarom elrontani. Viszont Remit is le kellene már választani, egyrészt a kora miatt, másrészt pedig a lovaglás miatt. Most már, hogy ilyen nagy, nem mehetek túrázni, mert ki tudja, mit csinál. Azt hogy meg száron vezessem, anyu nem engedné. Ahw. Majd csak megoldódik.

Most az a tervem, hogy Kristet karámon kívül futózom, aztán eltűnök vele, hogy Remi szokja. Bár tudom, nem a végső megoldás, de talán könnyebb lenne valamivel. Hála, hogy Kristnek nem ez az első csikója.