EquestrianBlog
Kicsit hamarabb
2011. március 26., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Kb. egy óra múlva indulunk, de ide is leírom, hogy ma nem leszek, mert info versenyre megyek. Egy szöveget kell szerkeszteni. Lehet PS-t, vagy Microsoft Office cuccokat használni. Csak két óra van rá. A főnyeremény pedig egy laptop. Csupán este hatkor érünk haza. Tanyán nincs semmi, kutyák, lovak jól vannak. Tegnap Pankával bementem a városba. Akkor Beni meg fog maradni. Anyum kutyája lesz, de azért az alapokat tanítsam meg neki. Ladyvel majd hétvégén megyek. Csütörtökön voltam lovagolni, nem ugrattam – még. Nembaj. Inkább szépen, fokozatosan, mint gyorsan és rosszul. Hosszabb blog majd holnap vagy még este.

Cél: Remi idegesítése
2011. március 22., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Muhahha. Nos, tegnap egészen jó napom volt. Először Pankát ugrattam a bálákon. Tök durva volt, mert az egyik bála több mint 2 méterre volt a másiktól és átugrotta. Bár amikor már elfáradt, a földre ugorva ugrott fel a másik bálára. Aztán fölmásztam a bálára, Panka pedig belehajtotta a fejét az ölembe. Így voltunk nem tudom, mennyi ideig, aztán elengedtem. Lady is próbált fölugrani, de nem ment.

Aztán behívtam a lovakat a legelőről, bementem a cuccokért, majd Remit kikötöttem, Kristre pedig feltettem a kötőféket. Remi megkötve maradt, Kristet kivezettem, visszatoltam a karámrudat, felkapcsoltam a futószárat (Kristre), Remit pedig elengedtem a karámon belül. Pár kör elejéig léptettem, majd Remi számára eltűntünk, mivel egy madzagot kerestem (hogy felkössem Kristnek a karabínert, mivel leszakadt). A kis virgonc nyihogott, futkározott, majd összetörte magát a karámban. Én csak azért is tovább maradtam elrejtve. Had szokja. Aztán bementünk az udvarba, kértem egy ostort. Majd mentünk vissza. Kristet egy kicsit megfuttattam, annyira azért nem, de próbáltam vágtáztatni – sikertelenül. Tök durva volt. Két kör nagy rohanás után olyan lágyan ügetett. Nem azt a rohanós ügetését mutatta. Szép volt. Aztán leállítottam, mert már enyhén megizzadt és hűlt is az idő. Először kerültünk egyet a legelőn, majd bementünk az udvarra az istálló mögé, hogy Remit idegesítsem. Nyihogott is, nem kicsit. Majd egy kicsi hűlés után visszavittem Kristet a karámba. Remi is tiszta izzadt volt. 

Anyu felvetette azt az ötletet, hogy míg Remit tanítom, addig Kristet elvisszük valahova. Én inkább fordítva tenném, és Remit vinném el valami profibb lovashoz. Hogy tanítsa. Mert én a futószárazást meg az ilyeneket nem merem. Nem akarom elrontani. Viszont Remit is le kellene már választani, egyrészt a kora miatt, másrészt pedig a lovaglás miatt. Most már, hogy ilyen nagy, nem mehetek túrázni, mert ki tudja, mit csinál. Azt hogy meg száron vezessem, anyu nem engedné. Ahw. Majd csak megoldódik.

Most az a tervem, hogy Kristet karámon kívül futózom, aztán eltűnök vele, hogy Remi szokja. Bár tudom, nem a végső megoldás, de talán könnyebb lenne valamivel. Hála, hogy Kristnek nem ez az első csikója.

Elmúlt napok
2011. március 20., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Pénteken voltam lovagolni Teddyvel. Az a lovaglás felért egy kínzással, természetesen jó értelemben. Miért is? Múlt alkalommal Szilvi megígérte, hogy a mostani órán sokat fogunk tanügetni, mivel nem puha a derekam és pattogok a nyeregben. Szilvihez jött valaki, akivel fontos megbeszélni valója volt, így Márkóra bízott azzal, hogy (először) futószáron tanügessek. Először kengyellel volt, az könyebben ment, aztán kengyel nélkül, na az volt a kínzás. Combom dolgozott is rendesen, és ami a poén, hogy három kör után már teljesen szétestem. Vagyis lábak hátul voltak, a törzsem előlre dőlt és ilyenek… Aztán elengedett a Márkó nagykörre (szabadon), ott is végig tanügetés volt. Kengyellel és nélküle egyaránt. Végül az utolsó tíz percre megérkezett Szilvi is, és rögtön azzal fogadott minket, vagyis Márkót, hogy "Mit csináltál szegény Dórival!" Még megnézte a tanügetésemet, és leléptettem Teddyt, majd még ott maradtam egy órára. És amit majdnem elfelejtettem, jövő órán ugratok. Csak egy kicsit, de nem gondoltam volna, hogy már a negyedik órán. Azt hittem, többet gyakorlunk. De hát haladni kell. Remélem jól megy majd minden. Aztán megvitattuk Márkóval, hogy a talicska csak egy játékszer, egy junior méretű valami, hanem a futószerű nagy talicska, az a talicska.

Még megnéztem egy férfi lovaglását. Egy gyönyörű pejen lovagolt, tiszta precízen volt minden. Nem ugrattak, csupán vágtáztak. De nagyon gyönyörűen.

Pénteken lovaglás után még Pankáztam egy kicsit. Az alapok tökéletesen mennek, mostmár szinte azonnal ott marad a Maradnál. A fekszik és az ül is megy jelre, a fordul pedig már addig megy, hogy a lábai az ég felé kalimpálnak. Aztán egy mozdulattal, rábírom a folytatásra, és kapja a jutalmat. A végére Lady is odajött, pont amikor Pankával játékkal fejeztem be az "órát". Nálunk ez a játék úgy néz ki, hogy fektetve marasztalom, majd elkezdek az udvar felé ugrani, hogy minél tovább feszüljön, majd elrikkantom magam és ő is nekilódul, én csak pár lépésig futok, visszahívom, majd újra az egészet. Ezt kb. négyszer-ötször megcsinálom, majd elmehet.

Lady is szépen lefeküdt, nagy részben ott is maradt, majd körülöttem futkározott. Teljesen fel lett dobódva. És terelgetni próbált. Vagyis mellettem futott rohant el, néha oda-oda kapva. Ennek örülök.

Tegnap viszont nem mentem Betyározni, mert esett az eső. És azthiszem most is esik, szóval jövő hétre csúszik a város-túra Ladyvel.

Én is élek…
2011. március 17., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Blogganat most nem lesz, mert nem történt semmi. Tényleg. Najó, Pankát tegnap is meg mais tanítottam, tul.képpen csak ismételtünk. Aztán ma gyakoroltam Ladyvel szabadon(!) az agilityt. Eddig mindig kikerülte, de most finom falatokkal és sok dícsérettel rábírtam.

Am az eső esik, nem folyton, de azért eléggé lehangoló. Remélem, holnap nem fog, mert ugye megyek Teddyzni. .

Lovazás ezerrel
2011. március 12., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.

Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon.

Olvass tovább!