EquestrianBlog
Egy év Tarzannal
2021. február 16., kedd
Olvasási idő: 5 perc

Mivel december 16-ról, Tarzan első szülinapjáról lecsúsztam, ezért legalább a hozzánk kerülésének a fordulónapjára szerettem volna egy összefoglalót írni róla, ha már a szülinapja óta eltelt már kicsivel több, mint két hónap. Nyilván írhattam volna szülinapra is és visszadátumozom, de annyi minden történt azóta, hogy nem akartam azokat is kihagyni.

Szóval Tarzan. Nagyon sokat fejlődött és sokkal nyugodtabb lett. Kétség nélkül imádjuk őt. Nem lehetek elég hálás érte.

Sok kalandunk volt együtt az elmúlt több, mint fél évben. Egyrészt ott vannak a vadász edzések és a vadászatok. Nyáron sokszor kivittem a kutyákat a közeli tóhoz. Novemberben kimentünk a határba. Rendszeresen velünk jön mindkét kutya lovagláskor.

A vásárban vett bőr nyakörvét a bilétával az egyik levétel alkalmával olyan jól eltettem, hogy azóta sem találtam meg, így majd kell csináltatni egy új bilétát, hogy a vadásznyakörvén is legyen egy.

Néhány fun fact:

  • Mindig a nyomomban van, bármerre is megyek a tanyában.
  • Mindig van valami a szájában: két szétrágott focilabda, (mostmár szétszedett) kesztyű, amit elcsórt, tüzifa, gumikornis, kidobásra ítélt cipőm (ami szintén elég nyúzott már).
  • Nincs már meg (pontosan biztos megvan valahol a tanyában, de nagyon régen nem láttam már) a kötele, a csipogós piros labdája, a tömör piros labda és a kötél-labdája.
  • Már nem jellemző rá, hogy rombolna vagy tovább pakolna, ezt olyan 10-11 hónapos kora körül abba hagyta.
  • A lovak után szalad, amikor kiengedem őket.
Olvass tovább!
Tarzan fél éves
2020. június 15., hétfő
Olvasási idő: 9 perc

4 hónaposan (márc. 16 – ápr. 15.)

Amint kicsit melegebb lett, elvittük Tarzant egy sekélyebb vízhez (ahol korábban már vadásztunk), hogy szokja a tocsogást. Vittem magunkkal labdát és juti falatot is, de nem annyira élvezte a vizezést (lehet hideg volt még neki), de így is eltocsogtunk fél órát. Odafelé velünk utazott az utastérben, de hazafelé – mivel tiszta víz volt – kitettük őt a csomagtérbe, viszont ez nagyon nem tetszett neki. Azóta fél a kocsiban levéstől, de ezen dolgozunk.

Hogy szocializáljam, egyik hétvégén kocsiba raktam a kutyákat és kimentünk az egyik kedvenc helyemre túrázni és fényképezni. Tarzan végig Beni után futott, de engem is figyelemmel követett és ha hívtam, legtöbbször velem tartott. Odafelé és visszafelé is behányt a kocsiba.

Másik hétvégén vettünk egy adag lufit, hogy Tarzant lufi-teszteljük, imitálva ezzel a puskalövést. Kb. 5-6 lufit durrogtattunk el. A procedúra az volt, hogy én fogtam a kutya egyik kedvenc labdáját, kiáltottam egy Lövés!-t, mire apu kidurrantotta a lufit, én pedig ezzel egy időben eldobtam a kutyának a labdát, hogy visszahozza. Tarzant először meglepte a durranás hangja, de a többi durrantáskor már nem nagyon érdekelte, csak hozta a labdát. Beni persze már az első alkalommal beszaladt az irodába.

Olvass tovább!
Tarzan első hónapja
2020. március 15., vasárnap
Olvasási idő: 5 perc

03.01. Második hete van nálunk és egyszerűen belopta magát a szívünkbe. Az előző róla szóló bejegyzést ott hagytam abba, hogy az első estéjét a vadászházban töltötte, majd a másodikat és a harmadikat is, de a harmadik estén reggelre széttolta a ládákat, úgyhogy értelmetlen lett volna tovább ott tartani éjszakára, így hát átkerült az istállóba (aminek a macskák – akik ott reggeliznek – nemigen örültek). Már az első pár napban kitűnően kiismerte magát, követi aput mindenhova (még ahova nem is szabadna, mint a tyúkudvar és a konyha), sok időt tölt az irodában, ahol is apuék ellenőrzés alatt tudják tartani, hogy ne üsse el senki. A bent töltött idő alatt mindent megrágott, amit talált, így a kábeleket és a fontos papírokat gyorsan fel kellett pakolni. Az ügyfelek lábát és simogató kezeit sem kíméli éles fogacskáival, bár erről igyekszem hétvégente leszoktatni. Borzas szőre miatt mindenki kuvasznak nézi.

Olvass tovább!
Tavaszi vasárnapi idill
2020. március 15., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Kimegyek a lovakhoz, hogy megnézzem őket, mert egyikőjüket sem láttam a konyhából belátható részen, sem a karámban, sem a beállóban. Mindketten fekszenek a beálló előtt. Napoznak, pihennek. Körülöttük galambok kisebb csapata hol felrepül, hol a földön csipeget. Odaülök Remény lábaihoz, nekidőlök a hasának és nyugtatólag simogatom. A nap kellemesen, álmosítóan melegít. Néha odahajol hozzám, megszagolja kinyúló kezemet, lábaimat. Így vagyunk egy ideig, míg meg nem unja és felkel. Én is felállok és átmegyek Kristályhoz. Mellé ülök és nekidőlök, ahogy előzőleg Reminek. Simogatom, pihenek, figyelem a lélegzetvételeit. Közben Remi a hátunk mögül a hajamat és az ujjaimat piszkálja. Néha megcirógatom az orrát, megpuszilom őt. Melegszem, pihenek, élvezem a pillanatot. Krist picit megrezzen, mert Tarzan megtalált minket. Odahívom magamhoz és az ölembe húzom, hátha lenyugszik (esélytelen). Felváltva simogatom a lovat és a kutyát. Pár perccel később Beni is jön, de ő nem foglalkozik velünk, szalad tovább. Kiabálásomra apu is kijön, Remi felé tart a hátunk mögül. Apu előkészíti a telefont a fényképezéshez, de Kristály pont most unja meg a helyzetet, így végül ő is föláll mögöttem és ezzel megtörik a varázslat.

Azért egy képet sikerült lőni.

Hát hello, Tarzan!
2020. február 16., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

A megbeszéltek szerint reggel elindultunk a kutyáért, ám ekkor még nem volt biztosra eldöntve, hogy kant vagy szukát hozunk-e haza.

Meg is érkeztünk és Sz. kihozta a két kant, akik közül lehetett választani, így rögtön el lett döntve, hogy még egy kan kutyánk lesz. Az egyik kutyusnak kicsit rövidebb szőre volt és picikét kisebb a másiknál, a másik pedig jó húsban levő kis borzaska volt. Mind a kettő egyformán odajött hozzánk, simogattuk őket, próbáltuk eldönteni, hogy melyik legyen. Aztán apu elkezdett tapsolni, mintegy imitálva a hirtelen zajokat, mint a puskalövés és borzaska egy kicsivel jobban vizsgázott, mint a másik, úgyhogy ez alapján őt választottuk. A kutyussal együtt kaptunk kicsi tápot és fagyasztott husit, meg persze az oltási könyvét. Én az ölemben fogtam, így indultunk haza.

Olvass tovább!