FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Így dőlt össze 7 év lovaglása
2021. 11. 25. • Remény
Olvasási idő: 4 perc

Anyuékhoz jött új ügyfél, egy lovas ember. Anyu mesélt neki a próbálkozásainkról, hogy legyen Reménytől csikónk, ő pedig adott még egy tippet, amivel majd tavasszal megpróbálkozunk. Azonban amikor először járt nálunk, mesterszakos elfoglaltságok miatt sajnos nem tudtam jelen lenni, de anyu megígérte, hogy mindenképp szól, ha én itthon leszek és Imre is jön.

Ma végre tudtam vele találkozni, meséltem én is neki Remiről, hogy én hogyan éltem meg a próbálkozásokat, aztán anyu invitálására kimentünk megnézni a lovakat. Én pedig tovább meséltem a lovaglási problémákról: rohan, csak jobbkezes vágta, megállás nehézkes, idegességében tátog, és csattogtatja a fogait, magyarul mindazok, amik belovagláskor és azóta is a tudásom hiányosságát mutatja meg. Azt eddig is tudtam, hogy technikailag csak ülök a lovon és nem lovagolok és ez most nagyon kibukott. A hibák pedig azért is erősödtek fel, mert azzal, hogy a lovas suliban is lovagolok, referenciát kaptam arról, hogy hogyan kéne “működnie” egy jól belovagolt lónak. Na meg az utóbbi időben elég sokat veszekedtem a lóval, és nem az ő hibájából: az elmúlt másfél hónapban nem ültem rá, szintén egyetemi elfoglaltságok miatt (szakdolgozat, brr!), ezért tele volt, valószínűleg én sem úgy nyúltam hozzá, ahogy kellett volna stb.

Visszatérve a mai napra. Miután elsoroltam a problémáimat, mondta, hogy akkor üljek fel rá, megnézzük mi a helyzet. Eléggé meglepődtem, teljesen váratlanul ért.

Szerencsére passzos nadrág volt éppen rajtam, így előkotortam a nyergesben egy zoknit (szerencsére volt tartalékban egy térdzokni), felhúztam a cipőt és chapset. Aztán a beszélgetés alapján azzal kezdtük a dolgot, hogy kicseréltük a zablás kantáron a feszítőzablát a kétszertört réz olívzablára, majd fogtam a felszerelést és lepucolás után felnyergeltem a lovat és heveder húzás után felszálltam rá a fellépőről.

Olvass tovább!
Orrvérzés
2021. 11. 11. • Lujzi
Olvasási idő: < 1 perc

Ma mikor hoztam be a lovakat a legelőről, akkor vettem észre, hogy vérzik Lujzi orra, jobb oldalról. Apu engedte ki őket és mondta, hogy már akkor is vérzett, mikor kiengedte őket. Nagyon megijedtem, mert pont ilyen tünetekkel járó súlyos betegségekről tanultunk a suliban… Miután Reményt beengedtem a karámba, a kicsit bevittem az udvarra és letöröltem az orrát, hogy lássam, hogy mennyire vérzik. Nem volt vészes, így visszavittem őt is a karámba. Gyorsan felhívtam V. dokit, hogy ez van, mire ő megnyugtatott, hogy mivel nem kétoldali az orrvérzés, ezért megnyugodhatunk, valószínűleg beverte valahova Lujzi a fejét, vagy elpattant egy pici ér. Két óra múlva ránéztem a lovakra, de nem lett újra véres az orra.

Nem hivatalos első felülés
2021. 10. 23. • Lujzi
Olvasási idő: 2 perc

Nem így terveztem, de nagyon jó volt.

Az elmúlt fél évben elkezdtem vele földön a felülést felkészítő mozdulatokat, dolgokat szoktatni.

Elsőként elkezdtem mellette ugrálni, először hosszabb száron, hogy el tudjon mellőlem lépni, de ahogy kezdte egyre inkább állni, úgy tartottam magam mellett egyre közelebb. Végül már úgy ugráltam mindkét oldalán, hogy a hátára téve a kezem kicsit ránehezedtem.

Következő alkalommal is ugráltam, ekkor már jobban ment és nem akart annyira elmenekülni. Itt is folytattam a nehezedést, illetve felülről átkaroltam a hátát.

Az előző két foglalkozáson elővettem a fellépőt. Először azt kellett megszoknia, hogy van ez a tárgy, majd azt, hogy mellé kell állnia, végül azt, hogy fellépek rá, és fölé magasodok, illetve rátenyerelek.

Persze egyik alkalom sem volt több 15-20 percnél.

Ma azzal kezdtem, hogy kerestem egy üres pet palackot és azzal zörögtem. Meg sem kottyant. Végigsimogattam a palackkal, sőt direkt ropogtattam is. Semmi, meg sem rezzent. Emeltem a tétet és elkezdtem körülötte feldobálni a palackot és hagytam, hogy a földre essen. Nyugisan legelt tovább. Nagyon büszke voltam rá, de ez igazából Kata érdeme.

Most is elővettem a fellépőt, odaállítottam mellé, félig felfeküdtem rá, simogattam közben. Semmit nem csinált, csak visszanézett rám, hogy minden rendben van-e. Apu épp arra járt és megmutattam neki, hogy milyen nyugis Lujzi.

Hirtelen ötlettől vezérelve odahívtam magunkhoz aput és megkértem rá, hogy fogja meg úgy a ló kötőfékét, hogy ha nem csinál semmit, akkor ne feszüljön, ne legyen nyomása. Először ráhasaltam a lóra, majd óvatosan áttettem a lábamat és lassan felegyenesedtem. Nem csinált semmit. Nem ültem rajta többet, mint 2 perc, természetesen nem akartam túlzásba vinni.

Miközben ültem rajta, tett pár lépést előre. Nagyon kényelmes, ringató mozgása van, amit már előzőleg, a földről is feltételeztem. Lentről nézve is imádom a mozgását, de rajta ülve még szerelmesebb lettem, még nehezebb kivárni, hogy elkezdjem őt lovagolni.

Irány a tó!
2021. 08. 02. • Lujzi
Olvasási idő: 6 perc

Két-három héttel ezelőtt fogtam Lujzit és kimentünk a bekötőre, csak hogy gyakoroljuk a kézen sétálást és az elválást a másik lótól. Visszafelé azonban még nem volt kedvem visszamenni, így tovább mentünk a sarokig (eddig már kétszer voltunk erre sétálva és sokszor lovagolva). Itt sem volt még kedvem visszafordulni, úgyhogy miután Lujzi legelt kicsit, mentünk tovább.

A következő ilyen visszafordulós pont kb. az odafelé szakasz közepén volt, de itt sem fordultunk vissza, mentünk tovább. Mivel ez a pont kb. az egynegyedét jelentette a minimális körnek, így úgy határoztam, hogy innentől már nem fordulok vissza, mégiscsak lesétáljuk a távolságot.

Eleve kicsit aggódtam, mert a hirtelen ötlet miatt nem vittem magammal pálcát, hogy koordináljam a lovat, ha hülye, de csak az elején mutatta be a trükkjét: tőlem elfelé akart visszafelé fordulni, de egy visszarántással megértettem vele, hogy nem ő dirigál és megyünk tovább. Ettől eltekintve azonban nem volt semmi baj, a kutyáktól sem ijedt meg, pedig körülöttünk csörtettek. Alapvetően elvolt, legelt (a végén a kinti legelőn hagytam enni), de tökre kezelhető volt, sőt egy bizonyos pont után túltette magát azon, hogy vissza akarjon fordulni.

Ezen a sikeresnek mondható sétán felbuzdulva találtam ki, hogy egy olyan napon, mikor nem lesz durván meleg, kisétálok a nagylánnyal a közeli tóra (2+ km), hogy tapasztaljon forgalmat, a vasúti síneket és pláne a tavat (Remi esetéből tanulva ugye).

Már napközben láttam, hogy ha időben végzek a munkával, akkor ma alkalmas lesz megejteni ezt a túrát. Direkt a nyári mesh lovaglónadrágot húztam fel, meg egy edzőcipőt, összeszedtem Lujzit és elindultunk kifelé.

Olvass tovább!
Elszállt esély
2021. 06. 30. • Remény
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap, miután este bevittük a lovakat a körkarámból a karámukba és mindkét ló a helyére került, akkor, ahogy az lenni szokott, Remény ráállt a földre szórt szénájára és megtörtént a szokás szerinti pisilés, azonban ez a művelet nem volt a megszokott, hiszen mintha máshogy állt volna és látványosan villogtatott, illetve nem erőteljesen pisilt, mint máskor, hanem “csak” csorgatott.

Felcsillant a remény, hogy akkor most!

Írtam Mártinak, hogy mik a jelek, ő megerősített abban, hogy ez valóban a sárlás tünetei.

Minden eshetőségre felkészülve elkezdtem elérhető fedező méneket keresni a neten, Príma még mindig megvolt, mint lehetőség, de találtam más ígéretes mént is.

Másnap nekem fel kellet mennem Pestre, így sajnos nem voltam ott a vizsgálatkor, apu segített Mártinak.

Azonban rossz hírt kellett közölnie: az ultrahang szerint továbbra is 2 cm a tüszője, így el kell fogadnunk, hogy Remény valóban meddő.

Majd a közeljövőben (2-3 éven belül) ki szeretnék próbálni még egy lehetőséget, mégpedig hogy huzamosabb időre össze engedni egy ménnel, hogy “tegyék a dolgukat”, amikor ennek ideje van. Ehhez viszont előbb egy utána kell járni, van-e erre lehetőség.

Majd meglátjuk.

Felkészülés
2021. 06. 08. • LovardaRemény
Olvasási idő: 4 perc

Május 6. – Cocco

Coccot nyergeltem, megint többen voltunk. Igazából a szokásos lovaglás volt, sok patanyomfigurával, na meg korrigálással. A vágta egy kicsit jobban ment, mint előző alkalommal, de még mindig nem stabil, illetve sokat kellett rám szólni, hogy ne dőljek előre. Edzés után ez alkalommal is a következő lovassal cseréltünk helyet.

Május 23. – Cocco

Egyetemi teendőim miatt több, mint két hét kihagyás után tudtam csak újra menni. Mivel késésben voltam, ezért igyekeztem gyorsan felszerelni Cocco-t, így kb. negyed óra múlva már lovon is voltam. Ezúttal egyedül voltam a pályán. Pár kör bemelegítés után azzal kezdtük az órát, hogy tudom-e a programot. Csak az elejét tudtam, ezért a megadott módon lovagoltam a program részeit, kihegyezve az utolsó, kritikus felére. Végül vágtáztam egyet mindkét kézre, folyamatos korrigálásokkal, majd leléptettem a lovat. A leléptetés 10. percétől ácsorgás lett, hiszen leálltam beszélgetni egy anyukával, akinek a lányával, hát… több, mint 10 éve együtt lovagoltam Robinál. Mivel jött a következő lovas, így nem kellett őt bevinnem lenyergelni, hanem kb. 10 perc beszélgetés után helyet cseréltünk, majd tovább beszélgettem, ezúttal pályán kívül. Sztorizgattunk a “régi szép időkről”.

Olvass tovább!