EquestrianBlog
Hosszabb túra
2012. augusztus 12., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Ma délután felnyergeltem, és találomra elindultam. Megint más lovasok nyomait követtem, de egy idő után letértek erre, ezért továbbmentem, és végül ott jutottam ki, ahol egyszer a Robiékkal túráztunk. Végül elindultam a szomszéd falu felé, de egy kanyarnál elindultam vissza. A vasút előtt is elfordultam visszafelé. Sokat ügettünk, Kristály nagyon ment volna, alig bírtam visszatartani. 10,25 km-t mentünk, amit viszonylag gyorsan, másfél óra alatt megtettük. A végén a legutolsó szakaszon, amikor hevedert lazítottam, Kristály olyat bukott, hogy szinte térdre esett, én meg majdnem leestem. Így eldöntöttem, hogy amikor hevedert állítok, inkább megállítom, mert rájöttem, ha előre dőlök – főleg a túra végén -, simán elveszti az egyensúlyát.

Egy kis idomítás
2012. augusztus 3., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Miután kedden lovagoltam egy rosszul esőt, ezért úgy gondoltam, hogy komolyabbra fogom a dolgot, mert ez így nem mehet és elhatároztam, hogy bekeményítek. Szerdán délelőtt lekaszálták a lucernáson a lucernát, így azon lehetett lovagolni. Ezt kihasználva egy kicsit lovagoltam Kristályon: egyeztettük egymással a dolgainkat. Ebben egy picit segített a pálca is. Nem szeretem használni nála, mert tudom, hogy nem kell, csak hát máshogy nem igazán akarja megérteni. Egy picit még küzdöttünk, végül egy óra után kifárasztottuk egymást, így lenyergeltem. Mit ne mondjak, a végére egész engedelmes lett. Kapott egy nap pihenőt, hogy leülepedjenek a dolgok, ma újra tartottam egy kis idomítást. Sokkal jobb volt, nagyon aranyos volt végig. Sokszor megállítottam és vártam, hogy álljon egy darabig, mert nem úgy van ám az, hogy két másodperc múlva elindul. Aranyosan várt, míg nem jeleztem. Vége felé kicsit kimentem vele terepre, nem messze csak az út túloldalán levő szomszédig. Visszafelé pedig találkoztunk három lovassal, köztük a lányt ismertem (L. Timi). 

Elfáradtam
2012. augusztus 1., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Nem a jó értelemben. Érzelemként fáradtam el. Kristálytól. Elegem van, hogy minden kis apróságért megáll és néz; folyton rugdosni kell, mert odafelé nem hajlandó menni; hazafelé meg rohan, hogy alig lehet visszahúzni; amikor meg a térképet nézem meg a telefonon (odafelé), akkor meg nem hajlandó megállni. Kész, elfáradtam a nyüstölésbe. Tegnap sokat harcoltunk a terepen egymással. És ez nem jó. De közben meg olyan aranyos, hogy megáll a nyerges előtt, hogy lenyergeljem, és majd bejön a nyergesbe, de azért az ajtóban megáll. Mindegy. Most egy ideig nem fogok rajta lovagolni, mert érzem, rossz lesz.

Dilemma
2012. július 31., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Nos, megint nagy dilemmába ütköztem, amit szégyellek megírni, de mivel ez napló, amit mindent le akarok és le kell írni – az én felfogásom szerint -, hát megteszem. Nos, arról volna szó, kérem szépen, hogy ma reggel találtam egy megfelelő pacit, ami nekem minden szempontból megfelel és olcsó. Amit róla tudni kell: kisbéri, '98.05.05 (egy nappal az enyém után), angol-western, sárga, kanca, forgalombiztos, gyerekbarát. És 'olcó, ez nadon olcó' (idézet a magyar vándorból). Mindössze 170-be kerül. De ha tovább gondoljuk, akkor valami baja lehet, mert hát kicsit lent van az ára. Csak hogy ez a ló meglegyen, ahhoz előbb el kellene adni Kristet. Ez meg már megint egy nehéz eset, ugyanis a szívem legmélyén nem tudom megtenni. Viszont a fejlődésemhez muszály lenne. Anyuék benne lennének. Én is benne lennék. … Csak nincs szívem hozzá, bár ha egy páran támogatnának és helyeselnék a döntésemet, akkor talán megtenném. Csak hát támogatás hiányában ez egyenlőre elmarad.
Update: délután felhívtuk a nőt, a lovat eladták. Most csendesen keresgetek egy másik pacit. Lehet, találtam is csak, ha végig gondoljuk, akkor télre nem érdemes annyira, mert nem nagyon fogok lóra ülni.

Kettesben
2012. július 28., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Nos, megjöttem a westerntáborból, de az élménybeszámoló előtt a tábor előtti lovaglásokról szeretnék írni. Múlthét csütörtökön, miután voltam Szilvinél, délután elmentünk az unokatesómért, Zsófiért (tavaly már írtam róla). Egészen vasárnapig, a táborban való megérkezésemig nálunk volt, ugyanis Solt nem messze van Soltszentimrétől, és egyszerre mentünk – én táborba, ő haza. De ne siessünk ennyire előre.
Csütörtökön éppen kezdett sötétedni, amikor hazaértünk, így csak simán szőrén felült egy kis futószárazásra. Pénteken futószárazás volt, mindenféle gyakorlattal, majd a végén ellovagolt egyedül a szomszédban levő sertéstelep bejáratáig és vissza. Szombaton is futószárazás volt, ment egyedül is körön, majd a végén megtette az alap utat (körtésnél jobbra, és a következő kanyarnál is, és jött haza). Később kivittük futószárazni Kristet, Zsófi is futtatta. Letettünk három rudat, járóiskola céljából. Olyan szépen ment felette a ló. Vasárnap reggel jöttek ismerőseink, két lóval az előre megbeszéltek szerint. Tibi leült anyuval beszélgetni, én pedig felültem a lovára, Matyira. Zsófi pedig Kristályon volt. Timi volt a vezetőnk, lovával Tündével. Jó hosszú túra volt, vágtáztam párat, majd először átmentem lovagolva a főúton. Később, kb. a félúton cseréltünk Zsófival: ő ült Matyira, én pedig Kristre. Az ő tanyájukhoz mentünk, majd fordultunk vissza, hazafelé pedig más úton mentünk. Összesen 10,3 km volt a megtett táv. Végül gyorsan lenyergeltünk, Timiék elmentek haza, mi még gyorsan összepakoltuk a maradék holminkat és indultunk a magunk helyére.