EquestrianBlog
Krist és a kistó
2011. január 14., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Harmadszorra írom újra, szval egy kicsit ideges vagyok.
Ma kimentem, megint levittük a kicsiket a kistóra. Eléggé elvoltak. Aztán lovat kergettem. Az is jó volt. Krist visszafelé vágtázott. Aztán Dorkáztam egy kicsit. Utána pedig lóra ültem, csak úgy szőrén. Végül is jó volt, csak Remi állandóan cseszegette az anyját. Meg Istenem, úgy rohan, mintha egésznap nem azt csinálta volna. Alaposan leizzadt. Ja meg először lelovagoltam a kistóhoz. Krist meg úgy kerülgette a vizet, mintha ha belelép leeszik a lábát. Csak addig mert bemenni, hogy éppen csak cuppogott a patája. Következő lecke: gumicsizma fel, és bemenni a vízbe, lovat vezetve. Így talán: ha a gazdi nem fél, akkor én mitől féljek? Persze egy kisebb pocsolyába simán beleáll.

Hanna átkeresztelve
2011. január 11., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Sokféle cím járt az eszemben (Veszélyes lovaglás forevö, Vasárnap lovizás Kristen sötöbö), mégis ez mellett döntöttem.
No szóval: Hannát átkereszteltük Dorkára. Miért is? Anyuéknak nem tetszett a Hanna, én ajánlottam neveket, és ez való vizslának meg tetszetős név is, és ami a fontos, hogy magyar név.
Vasárnap sokminden történt, tegnap nem voltam kint, ma meg csak másfél órára, amíg kiengedtem a kicsiket és Hannát Dorkát babusgattam. ^^
Vasárnap is kiengedtem a kicsiket, lementünk a tóra, de a kisebbik feketeorrú nem jött velünk, ezért Pankával + a három kicsivel mentünk le. Kicsit belegázoltak a vízbe, meg szokták. Aztán mentünk vissza és visszatettem őket pihenni.
Aztán Kristet elkezdtem futószárazni, Remi hülye volt. Állandóan vágtázott meg minden, meg közénk (Krist és közém) jött és a magasra emelt futószár alatt átfutott. Egyik ilyen alkalommal elvitte a futószárat. Én tanulva a múltkori esetből, rögtön elengedtem. Erre Krist elkezdett parázni a futószártól, amit a földön húzott és berohant a bokszába. Ott nagy nehezen összeszedtem a lovat meg a szárat és felültem rá szőrén. Először megkerültük a legelőt, aztán kimentünk a kapunk előtt levő lucerna földre. Két villanyoszlop megkerülése közben egy arra menő autó megijesztette, megugrott egy kicsit. Az nem volt vészes a másodikhoz képest. Aztán a tanya mellett levő erdőbe a Remi befutott, Krist meg ment volna utána és ilyedezett meg minden. Aztán valamitől annyira megilyedt (miután Remi visszajött az erdőből), hogy oldalra ugrott és elkezdett ügetni. Én – nem tudom, hogyan – de rajta maradtam és húztam a szárat mint az álat. Aztán egy pillanatban arra gondoltam, hogy hagyom, had menjen, de akkor berohan és akkor repülök róla. Ezt elvetettem így dupla erővel húztam vissza, majd miután kapun belülre értünk, úgy-ahogy lenyugodott és mentünk be a karámba. Tiszta víz volt, így elengedtem, had legeljen, mert a legelés közbeni séta lejáratja. Így utólag rájöttem, hogy jobban tettem volna, ha egyik oldalra irányítom, így elterelem a figyelmét és a kis kör megtételének kényelmetlensége miatt lelassul.
Utána Dorkát babusgattam. Elaludt az ölemben, olyan aranyos volt.
Holnap jövök kémia előtt és folytatom a karbantartást.

Névkeresés
2011. január 6., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap meglett a beoltás. A kicsiknek más az oltási könyvük, mint ami Ladynek van, mert Ladynek hajtogatós, a kicsiknek meg pl egy útlevél.
Aztán 4-kor kiengedtem a lovakat, 10 perccel etetés előtt, de ez is bőven elég volt, mert annyira be voltak pörögve, hogy húú. Krist az udvar felé ment, Remi pedig elément, felé rugdosott párat, mire Krist megfordult és irány a legelő. Remi meg mintha puskából lőtték ki, úgy futott. Krist meg jól esően lehempergett, aztán Remire sunyított, ha előtte galoppozott el a kicsi. Aztán leálltak és eszegettek.

És találtam mégegy nevet, ami tetszik: Hanna. 🙂 

Ma oltás, holnap oltás
2011. január 4., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap nem voltam, mert egyéb okból 9-ig voltunk a tanyán, és csak utána mentünk haza és nem tudtam tanulni semmire. De megúsztam. Huh.
Kiskutyák megvannak, Panka bolond. Ezt inkább nem részletezném, legyen annyi elég, ha mégegyszer csinálja, anya elviszi, vagy nemtudom. De nagyon mérges rá. És végül is az én hibám. Elég a szomorkodásból.
A mai nap. Ma is voltam kint, de csak mert jött a doki oltani Remit. Bár nem írtam, de karácsony másnapján elszakadt a kötőfék, el kell vinni szíjashoz és nincs kötőfékje. Hát hogy fogjuk meg? Az anyjáé nagy rá, a bikakötelet meg nem ismeri. Jó én simogattam, mellettem volt a doki. Megszagoltatta a kezét, amelyikben nem volt a tű, a másik kezével pedig gyorsan beleszúrta a csikó nyakába. Remi abban a pillanatban fordult hátra, azt hittem beletört szegénybe a tű, de szerencsére nem. Jutalom az abrak volt.
Aztán a doki megnézte a kicsiket is és mondta, hogy milyen szépek, és megnézte az autóban, hogy van-e oltó anyag. Nem volt, így holnap oltjuk őket. Kislányomat (sötétebbik barnaorrú) kiengedtem, és követett. Meg elkezdett a Ladynek nyavicskolni és ő meg nem tudott vele mit kezdeni. Olyan picike Lady mellet, de olyan aranyos, ahogy a hóban vágtázik az a kis barna foltocska. Képeket ígérek.

Kellemes karácsonyt!
2010. december 25., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Boldog karácsonyt mindenkinek! 
Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Mi egész nap sütöttünk-főztünk. Pankával gyakoroltunk, és olyan jól megy (kiv. a fekszik de az csak gyakorlás kérdése), hogy akár H1 vagy B1-es vagy mittudomén milyen vizsgára is mehetne. Megyek-megyek, jön mellettem, ülre leül, maradra marad, a fekszikre meg csak leül és néz rám. Én megyek tovább, utána föloldom a parancsot, felzárkózik mellém, megyünk tovább és újra kiadok valami parancsot.
Aztán Ladyvel is gyakoroltam, nála is fekszik-baj van. Bár ez várható volt, mivel nem ment szuperül. Jutalomfalat a Friskies volt mind a kettőnél, mivel luxustápot még nem ettek. És szerintem a továbbiakban is az lesz a jutalomfalat.
A kicsiket többször is meglátogattam, de húzósabb ideig csak kétszer voltam velük, akkor megszoptattam őket (mivel Panka nem igazán hagyja, mert nagy már a foguk a kicsiknek, és a Panka cicije is sebes), utána pedig Friskies Juniort adogattam. Néha az ujjamba került, de annál élvezetesebb azt nézni, ahogy támaszkodnak a lábamra, a zacskót bámulva, mint az Istent. Kaptak két lasztit: egy csörgőset és egy teniszlabdát. Olyan boldogan hurcolják.
Aztán apu kiengedte a lovakat, úgy jó délután, de tegnapelőtt meg egész nap kint voltak. És úgy néz ki, hogy mióta Krist legel, mintha kezdene visszahízni és ez látszik is. No ebből látszik, hogy milyen gyógyír a lovaknak a legelés. Bár emellé kap szénát, meg napi 2× abrakot, szóval nincs rosszul tartva.
Lady kapott egy jó nagy simogatást meg pár Friskiest, Panka szintúgy, a kicsik ugye a labdát, Remi megkapta a kötőféket, Krist meg a mostani sok legelést, ami remélhetőleg sokáig el fog tartani. Én meg kaptam egy lovaglócipőt. Tök jó, barna, Daslö ééés tök jól illik a chapsemhez.