EquestrianBlog
Haladunk-haladunk. Ki a paprikaföldig.
2010. október 4., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Ma voltam kint lovizni, kimentünk a paprikaföldig. Úgy volt, hogy először nem tudtam eldönteni, hogy kimenjek-e vagy sem. Aztán meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy kimegyek. Az ihlet alatt gyorsan felnyergeltem, hogy mire megszűnik, már lovon legyek. A tóra rávezető úton már el is szált az ihlet, ugyanis annyira fújt a szél, hogy a hajamtól nem láttam semmit. De azért Kristet továbbnoszogattam. Ja azt elfelejtettem, hogy Pankát visszaparancsoltam a kapuban, és hát nem igen engedelmeskedett: félúton megláttam, hogy jön. Neki köszönhettem, hogy Remi most normálisan jött. Ügettünk-léptünk, aztán elértük a baromfitelep végét, ahol ugye nagy kanyar van és sajnos nem látom be (a múltkor is ezért fordultam vissza), így elég gyorsan kell haladni. Átmentünk a földútra, ki a paprikaföldig, ahol apumék a paprikát szedték, végig a paprikaföld mentén – itt megjegyzem, hogy amíg a földön voltunk, majd szétment a kezem, mert Krist nagyon akart menni – majd vissza egy másik földesúton, a szomszéd tanya mellett, és az a földesút is a kanyarhoz vezet, de erről az oldalról már belátom. Visszafele szintén szétment a kezem, de azért jót ügettünk, aztán beértünk és gyorsan lenyergeltem, mert elkezdett esni az eső. Panka visszafelé is követett, tök normális volt, amikor hívtam, akkor jött. Miután lenyergeltem, bementem almáért: Krist persze, hogy falta, Remi meg csak megkóstolta. Nem tudja még mi a jó.
Tegnap (vagy tegnapelőtt délután) gyakoroltam Pankával és felvettem videóra a bemelegítő pályát. Majd a hétvégén, ha laptophoz jutok (mivel ott van a videoszerkesztő), felteszem a youtubera. Ma viszont készítettem egy pár képet (Panka a szalmabálán, Remmmihről az új szőrével, és Remmih szopik)
Az építés ott tart, hogy megvan az alap, ki van ásva (de kicsi! aztán majd nagy lesz ). Holnap hozzák a sódert és lerakjuk az alapokat.
Holnap kisállatkiállítás, és CSAK Pankát viszem, mert Ladyt nem lesz időm kifésülni, és az is lehet, hogy a fejlődésében ez rossz pont lesz.

Blog
2010. szeptember 21., kedd
Olvasási idő: 2 perc

» Próbálok visszaemlékezni, mi volt az utóbbi négy napban. Szombaton Kristen lovagoltam, de már nem tudom, hogy merre. Vasárnap pihi volt, Pankával gyakoroltam. Ügyesen ment neki, a játszótéren gyakoroltunk. Tegnap lovagoltam is és Pankáékkal is gyakoroltam. Úgy kezdődött, hogy Lady-t kifésültem, mert végre-valahára nem volt eső és meg is száradt. Nagyon szép lett utána. Egy-két bogáncsot kiszedtem belőle.
Utána elmentem lovagolni. Kimentünk a bekötőhöz, de Remi a szokás szerint meggondolta magát és begaloppozott. Oké, bementem és rákapcsoltam a futószárat. Bal kezembe a feltekert szár és a kantárszár, jobb kezembe pedig fogtam a Remihez vezető szárat. (nemtudom, értitek-e.) Először Krist nem értette, hogy mi van, mert Remi állandóan húzott, de megértette, hogy muszály velünk jönnie. Kimentünk a bekötőhöz. Utána visszamentünk a bejárathoz, de nem mentünk be, hanem elindultunk a tó felé. Mivel ez a szakasz füves és Remi mindig szokott vágtázni, ezért hol lehajolt a kis csibész, hol bevágtázott. De én fogtam és végül tök normálisan ment. Kristály meg mindig vissza akart fordulni. Végül visszafordultunk, kb. az út negyedénél, Remit elengedtem, mert úgyse tudtam volna tartani és full ügetésbe zúztunk vissza. Jó volt. Bent pedig az udvaron (ami füves) lenyergeltem és levettem Kristály kantáráról a zablát, hogy tudjon legelni. Kb. 20 perc múlva bevittem őket a karámba.
Egy kis pihenés az én számomra is és elmentünk a játszótérre gyakorolni. Pankával gyakoroltam az ott használatos szavakat, majd a váron ott marasztaltam és Ladyvel, persze pórázon elkezdtem a hintákat ugratni, hogy szokja. A végén pedig maradot gyakoroltunk és elengedtem őket.

Holnap mesélek
2010. szeptember 16., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

» Gyorsan beugrottam alvás előtt, mert anyu nincs itt. Mindegy. Ma sok minden történt: Kristállyal lovagoltam és Pankkal kapcsolatban van egy jó hírem. Plusz holnap is lovagolok Kristen és megyek a lovardába is, szóval lesz miről írnom.

Rájöttem valamire
2010. szeptember 15., szerda
Olvasási idő: 2 perc
» No császtok. Először is, ma nem megyek lovagolni, majd pénteken, ha minden jól megy. Tegnap lovagoltam Kristen, szóval meg volt a mai lovaglásom. És van mégegy dolog.
Tegnap mielőtt kimentem a tanyára, hazajöttem, mert hát haza kellett… , …igen, és a szomszéd előtt levő fenyőfán ott nyervogott egy kb. fél éves kismacska. A szomszéd lány el akarta zargatni a macskát, a kicsi végül engem követett. Hoztam neki kaját meg vizet. Fél óra után elkezdtem kint a macskával az ölemben megcsinálni a matekot, a végén ott tartott, hogy amikor becsuktam a füzetet (ami az ölemben volt), akkor összegömbölyödött és elaludt rajta. Így talált meg minket apu, aki éppen hazajött. Aztán azt mondta, hogy ha itt marad estig, amíg meg nem jövünk, akkor elvisszük a papához (mert a tanyára nem mehet a kutyák miatt). Ez volt 5-kor. Miután megjöttünk (9-kor) hallom, hogy a pincébe ott nyervog a macska. És hogy megörült, amikor az ölembe vettem. Aztán szépen kitessékeltem a házból, mert ugye tanulni kellett mennem, és addig nyervogott szegény cicus az ajtó előtt, hogy apu nem bírta tovább és elvitte a papához. Úgyhogy most ott van. Amúgy egy szürke cirmos, kislány macska.
No és most következzen a lovaglás. Először úgy terveztem, hogy Remit felveszem szárra, de anyu sikeresen lebeszélt, mert leránthat. Kimentünk a szomszéd kerítése elé (ahol a múltkor is voltunk), ügettünk egy párat, aztán kicsit közelebb mentem a bekötőhöz és Remi meggondolta magát és megint bement. De mérges voltam. Mi is bementünk Kristállyal, de még nem volt kedvem abba hagyni a lovaglást, így kimentem a frissen kaszált, karám melletti legelőre. Ügettem párat, de a vége volt a legjobb, mert a hosszú falon (ha nevezhetjük így is) full ügetésben értem be a karám mellé. Már csak azt kellene elérni, hogy beugorjon vágátba. Ja, igen és arra jöttem rá, hogy csakis arra tudok menni, amerre Remi megy, mert Kristály másfelé nem hajlandó menni. Nem sokáig, ugyanis tervben van már a leválasztás.
Remire mérges vagyok
2010. szeptember 13., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap kilovagoltam Kristállyal, hogy Remi lemozgassa magát. Ez a része sikerült is, az elején minden jól ment. A szomszéddal, aki amúgy birkákat tart, megbeszéltük, hogy ha nyitva van a kapuja, bemehetek a nagy legelőre lovagolni, mert ott tiszta egyenes a terep. Át is mentünk, de hajtották ki a birkákat, így arrébb mentem. Remi iszonyat éreklődően nézte, még rájuk is nyihogott. Jó, hát új neki. Miután elhajtották a barikat, bementünk a birtokra, de inkább nem mentem messzire, mert tiszta sár volt minden és nem akartam kockáztatni. Kimentünk, ügettem egy csomót, aztán Remi kiment az útra, a bicajosok meg jöttek. Meg is kellett állniuk, mert nem akart Remi lemenni az útról. Ekkor már egy kicsit kihúzta a gyufát.Aztán bementem a bekötőre, Remi meg beljebb ment, szinte a belső kerítésig, amíg én a bekötőn voltam. Kristály alig bírt magával és én vele, mert nagyon be akart menni. Aztán visszamentünk a szomszéd kerítése elé lovagolni, jött két bicajos csaj, Remi rájuk nyihogott, én meg majd meghaltam a visszafolytott röhögéstől, mert majd bexartak. Aztán megint viszamentünk a de most a külső kapuig, Remi meg eljátszotta az előző szitut(bement a belső kerítésig), én is bementem, aztán ki. De Remi megint visszament, és a …kivolt már vele, mert Kristtel egyáltalán nem bírtam, pedig elakartam volna menni másfelé is ügetni. Komolyan azt gondoltam már hogy, legközelebb benthagyom a karámba. De akkor meg Krist lesz tiszta ideg (és a csikó is). Ez volt fél óra. Komolyan kész voltam. Végén föladtam, mert már elegem volt mindkettőből, így lenyergeltem Kristet.
Utána átmentünk Robihoz, elszámolni, de az elmaradt. Viszont megbeszéltük, hogy vagy szerdán, vagy pénteken megyek lovagolni, de ha anya megengedi, akkor mind a 2×.(Szerdán azért is mert kell, pénteken meg azért, mert ha el is fáradok, akkor is hétvége van már). Holnapután megyek a lovardába, az viszont biztos. Amúgy igazából attól függ, hogy mikor megyek, hogy mikor lesz a kémiaszakkör.