FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Akkor jó a hó, amikor ideje van
2011. 02. 25. • BeniDorkaKristályLadyPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Fuhh. Most szintén bloggal jönnék. Nos hát a címről, annyit, hogy nálunk esett vagy 15 cm hó. Ilyenkor? Nem normális. 

És ha már hó, akkor lovaglás. Nemrég volt egy olyan álmom, hogy hóban lovaglok Kristen. És ez holnap két részben is fog teljesülni, ugyanis megyek 10-re Betyározni (ha meg lesz tartva), utána pedig Kristtel leszek. Tök jó lesz. Ráadásul aput rávettem, hogy majd lovagláskor fogja kezébe a fényképezőt. Csak itthon ne hagyjam. Kis egyévesem tökéletesen van, az anyja szintúgy. Am ez lenne a jó hír.

A kutyák rendben vannak, mind az öten. Ugyanis Dorka már fentről néz le ránk. Egyszerűen eltaszította magától a segítő kezeket. Tegnap is kijött a végbele, így biztossá vált az altatás. Nem tudom mit éreztem. Nem voltam a padlón, de azért szomorú voltam. Hétfőn annyira elengedtem, hogy amikor kedden mondták apuék, hogy megmarad és vele voltam meg minden, akkor már nem éreztem azt a vonzalmat mint azelőtt. Akkor úgy tekintettem rá, mint a másik három kölyökre. Ilyen sem volt még velem, nagyon meglepődtem magamon. Bár mondjuk most is érzek némi ürességet. Anyu mondta, hogy rendes volt a doki, mert előbb elaltatta és utána adta be neki a visszafordíthatatlant.

És most van egy-két, vagy három lehetőségem. Első, hogy a kiskant (nálam már Ben) ivartalanítjuk a maga idejében, és ő lesz Dorka helyett, vagy nyáron megismerkedünk az angol setteresekkel és akkor lesz egy szetterem (minden álmom), vagy nem lesz 3. kutyám egyenlőre. Anyut megkérdeztem erről és annyit mondott, hogy gondolkoznia kell rajta. Bár mondjuk az első két lehetőség között én sem tudok dönteni, mert a setter választástól egy kicsit félek, nehogy úgy járjak vele is, mint Ladynél. Egy hónaposan lefoglaltuk, amikor meg mentünk érte, mindegyik kölyök odajött, csak ő nem. És ezt a viselkedést meg is tartotta, egészen tavaly januárig. Azóta már mindenkihez odamegy, bár a parancsnak nem mindig engedelmeskedik, és gyorsan besértődik (mint a múltkor). De amúgy Pankától sokat tanult. Pl., hogy böködje a kezemet, hogy simogassam.

Dorka
2011. 02. 22. • DorkaPankaRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Sziasztok! Jönnék a jó hírrel, bár nem siettetek el semmit. Valószínűleg nem lesz altatás. Ugyanis tegnap tévedésbe estünk. Kiderült, hogy Panka kiszedte a fenekéből a varratokat és kitágult a végbélnyílás. A doki mégegyszer összevarta és kikötötte, hogy Pankát ne nagyon tartsuk a közelébe. Ez egy kicsit macera lesz, mert akkor Panknak egész nap a kennelben kell lennie.
Ma egy éves Remi. Vagyis Remény. Elméletben. Papírforma szerint 4 hónapos lenne március elején. Hogy is? Hát úgy, hogy 2009-ben elfelejtette Vagány (Remi apja) gazdája leadni a fedeztetési lapot. Így, hogy beleférjen az évbe, vagyis 2010-be, azt írtuk, hogy januárban volt a fedeztetés és december elején született meg. Végülis 6-7 éves korában nemigazán látszik meg ez a csúszás. Én kis Reményem. Nagyon szép, sötét pej, de igenis látszik rajta, hogy pej, nemúgy, mint az anyján, aki szinte fekete, csak ha süt a nap, akkor látszik, hogy fekete és sötétpejként van "elkönyvelve". Ez alkalomból visszakeresem a feltöltött képeket, és beteszem ide is.

Tegnap három hónapos, jövőhéten egyéves
2011. 02. 17. • KutyákLovak
Olvasási idő: 2 perc

Hát megjöttem. A héten délutánonként vagy valahol voltam, vagy a tanyán. Ma is csak azért jöttem hamarabb haza, mert elegem van ebből az időből. Mármint a kintiből. És csodák-csodájára esett a hó.  Inkább tavaszt kéne hírdetni. Ráadásul 7-e óta nem lovagoltam Kristen. És egyre inkább azt emlegetem, hogy kéne, de ha ettől a vacak időtől elmegy a kedvem. Inkább behúzódok a házba.
Tegnap vittem a lovaknak almát. Azért nem répát, mert Remi nem szereti. Az almát meg ugye már "ráerőszakoltam". Majd tavasszal a répát is. Még jó, hogy füvet eszik. Aztán Dorkáztam sokat, rátettem a hámot. Póráz nélkül, egyenlőre. Aztán a kiskan nélkül (mivel nem jött elő a hívószóra – fütyülésre) elindultunk a kutyákkal egy kisebb túrára. Nem messzire. A nagy fűben a kicsik játszottak, a nagyok, vagyis Lady meg Panka pedig körbe-körbe futkároztak, valamikor pedig hajtották a nagy semmit. Aztán egy kicsit megálltunk, had játszanak, aztán fordultam vissza. Visszafelé pedig megtanítottam Pankának a Lábhozt, hogy póráz nélkül mellettem jöjjön.
A címből pedig: a kicsik tegnap töltötték be a három hónapot, Remi pedig kedden lesz egy éves. Vén szamár. Inkább gyönyörű ló. Még két év és jön a legjobban várt rész. Bár azthiszem, belovagláskor szegényt sajnálni fogom. De még leválasztva sincs. Lekéne, mert így már nem merek kimenni vele terepre.
Szombaton viszont a hét fénypontja lesz: lovaglás Betyáron. Alig várom. Persze izgulok, hogy milyen idő lesz. Remélem jó.

Betyár
2011. 02. 13. • LovardaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap voltam 10-re lovagolni. Egyedül voltam kint. Én meg az oktató. Két ló van csupán: egy póni (nem is olyan kicsi), amely vemhes (áprilisban érkezik a csikó), és Betyár, a mén (vagy herélt – nem néztem pontosan).
Leszögezem, jól indult a nap: reggel szétment a chapsem, meg olyan szél fújt, hogy azt hittem elmarad a lovi.
Nos tovább. Kimentünk a pályára, futószárral, első óra alkalmából. Először bemelegítette a lovat, hogy azért mégsem alattam… Durva volt, mert lassúvágtázott a ló, aztán egy pontra nézett és beindult. És a következő körnél is és utána is. Aztán felültem. Lépés. Közben Vili bá’ mondta az elméletit. Helyes ülés, félfelvételek, segítségek stb. Ügetés. Nagyon lassú volt, mármint az ügetése Betyárnak. Ezért hát sokszor tanügettem. Nagyon betanult ló volt, mert szinte semmit sem csináltam, a szóra váltott jármódot. Csomó ügetés után elengedett szabadon. És pont jött egy állati széllökés és Betyár megindult. Nagy nehezen visszamentem, mivel elég kemény szája van, meg én is béna voltam. Utána visszacsatolt futóra. És felsorolta, mit kell tenni ilyen esetekben. Persze nagy részét tudtam, de azért jó volt átismételni. És bevallom, pont az ellenkezőjét csináltam, mint kellett volna: kikönnyítettem és előredőltem. Ehelyett pedig bele kellett volna ülni a nyeregbe és hátra kellett volna dőlni. És szárat húzni fokozatosan.
Kis lépés, utána vááágta. Jó volt. Eléggé maga alá szedi a lábait. Óra végén pedig torna volt. Jó óra volt, élveztem. Jövőhéten ugyanígy.

Ma ami lényeges volt abban az egy órában, amit kint töltöttem, az az, hogy Remivel megismertettem a répát. De nem megy az ismerkedés. Mit csinál? Elveszi tőlem a répát, hátul rág egyet-kettőt, aztán elől roppint egyet, aztán répás foggal pipál és kiköpi. Többször is. Majd később “ráerőszakolom” Mint az alma esetében volt: megfogom a kötőfékét, elveszi az almát és ott tartom a szájánál a kezemet, hogy ha kiköpi, azért mégis a kezembe landoljon.

Új lovarda?
2011. 02. 07. • BeniDorkaKristályLadyMásPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.

Mai lóhajtás is megvolt…
2011. 01. 29. • DorkaLovak
Olvasási idő: 2 perc

… tehát fagyoskodhattam.
Mai napom rendben telt, voltunk ugye a kínaiban, vettünk két klasz pulcsit, aztán elmentünk cukrászdába fagyit enni. Hiányzott már. Aztán mentünk ki.
Dorkáztam egy kicsit, aztán kutyatáppal a kezemben leültem és próbáltam Ül!-re tanítani őket. Bár nem vártam el sokat. Leginkább pitiztek, Dorkám végig ült, ő végig kapott. Aztán felraktam rá Panka sárga hámját. Mivel nagy volt, (még a legkisebb méreten is) ezért összébb húztam és megcsomóztam. Hamar megszokta. Aztán ráraktam a pórázt. Szegény egy picit megszeppent. De a végére, bár nem szabályosan, de úgy ahogy jött mellettem. Ennek azért örülök, hogy két és fél hónaposan már itt tarthatunk.
Bementem mosogatni, és egyszer mit látok a karámra néző ablakból? A két ló dübörög ki az udvarból. Na mondom, jajj. Aztán kesőbb hívtak, hogy segítsek behajtani. Ez is megtörtént. Csurom vizesen érkezett meg mind a kettő, szóval fogtam a kötőféket meg a vezetőszárat és elkezdtem Kristet járatni, hogy lehűljön. Ezzel el voltam fél óráig. Egy kicsivel szárazabb lett, de még nem annyira, így hagytam, had egyen.
Később elmondták, hogy Z. ment ki a lovakhoz, hogy behajtsa őket. Ők kimentek a külső kerítésen kívülre, a kövesútra (két autó megállt), onnan fordultak vissza, aztán el hátra a egészen a szomszédig, onnan vissza, de azért a tanyát mégegyszer megkerülték, hogy meglegyen. 🙂 Imádom őket, de egyben idegesít, mert ha nem állnak meg az autók… Igazából ez azért van, mert hamar engedjük ki őket és vacsi előtt elkezdenek unatkozni, és nekiindulnak bóklászni.