EquestrianBlog
Nem lesz csikónk
2020. június 24., szerda
Olvasási idő: 4 perc

Mikor a következő hétfőn ráírtam M.-ra sajnos azt a hírt kaptam tőle, hogy a hétvégén megrúgta egy ló, így nem tudta felhívni a dokit. Így hát a kezembe vettem a dolgot, kértem A.-tól egy telefonszámot, amin érdeklődni tudok a mén felől. Meg is kaptam P. D. számát és megerősített minket abban, hogy a ló elérhető, viszont amelyik héten versenye van, nem ad spermát.

Szerdán felhívott M. aki közben beszélt Zordon dokijával és ő is ugyanezeket az infokat mondta, e mellett felkészített arra, hogy kell egy B tervnek is lenni arra az esetre, ha Remény úgy sárlik, hogy Zordon a versenye miatt mégsem lenne elérhető. Ez a B terv pedig Príma lesz. Megbeszéltük még azt is, hogy csütörtökön amellett, hogy felhívja Prímához tartozó kapcsolatot, kijön megnézni, hogy hogy áll Remény ciklusa és ettől függően megbeszéljük, hogy mi a további teendő (marad a ló, vagy átmegyek vele T.-ra).

A csütörtök végül péntek reggelre csúszott át.

Péntek délelőtt meg is jött M. Apu (mint erős ember) megfogta Remit, M. pedig rakott rá egy pipát, aztán helyre toltuk a módosított karámajtóhoz (a felső rudat betettük legalulra, hogy ne tudjon esetleg kirúgni a ló. Apu fogta Remény fejét, én a mellső lábát emeltem fel, M. pedig kívülről ultrahangozott. Megállapítása szerint Remi épp köztes állapotban van, mintha nem akarna sem előre sem hátra haladni, így közös megegyezéssel kapott egy hormoninjekciót.

Olvass tovább!
Előkészületek
2020. június 7., vasárnap
Olvasási idő: 3 perc

Annak ellenére, hogy sokan kérdezték tőlünk, hogy tervezünk-e csikót, és tavaly direkt megegyeztünk családilag, hogy idén fedeztetünk, ebben az évben is viszonylag későn, májusban “ébredtünk” fel a témát illetően.

Mindenek előtt, mielőtt nekiállnánk Reményt “zaklatni” a témával kapcsolatban, meg akartuk nézni, hogy milyen lehetőségeink vannak fedezőmének terén és ha lehet akkor beszélni a ménekhez tartozó tulajjal /állatorvossal / akárkivel, hogy nincs akadálya annak, hogy spermát adjon a ló vagy hogy fedeztetésre fogadja Reményt.

Sajnos a tavalyi lehetőség, El Corlensky idén már nem fedez, így másik fedezőmént voltunk kénytelenek keresni.

Elsősorban kisbérit szerettem volna apának, találtam is egyet a “közelben”, ő Széplak Vezér, akit Bugacon állítottak fel. Miután beszéltem az ottani illetékessel, június első szerdáján el is mentünk megnézni Vezért. Ahogy a fajta honlapján is írták, ő egy rámás, magas (nekem túl magas) sárga mén. A gond ott kezdődött, hogy át kéne vinni a Reményt a ménhez, ugyanis kizárólag természetes úton fedez, vagyis nem ad spermát. Nyilván kicsit túlreagálom, de a futóval kapcsolatos probléma még mindig fennáll és nem éppen fedeztetés előtt akarom ezt megoldani. Végül abban maradtunk, hogy felhívjuk, ha döntésre jutunk.

A másik lehetőség a Mezőhegyesi Ménesbirtokon felállított lovak közül került elő, mégpedig a 2017-es születésű, szürke magyar sportló Nestor-M, aki az idei ménvizsga győztese volt. Viszont ismerősünk, A. ott fedeztette a kancáit és sajnos neki nem volt pozitív tapasztalata a lóval fedeztetési szempontból.

Ám amikor A. nálunk volt, súgott újabb két lovat. Egyik közülük Zordon, a másik pedig Príma.

Olvass tovább!
Tavaszi vasárnapi idill
2020. március 15., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Kimegyek a lovakhoz, hogy megnézzem őket, mert egyikőjüket sem láttam a konyhából belátható részen, sem a karámban, sem a beállóban. Mindketten fekszenek a beálló előtt. Napoznak, pihennek. Körülöttük galambok kisebb csapata hol felrepül, hol a földön csipeget. Odaülök Remény lábaihoz, nekidőlök a hasának és nyugtatólag simogatom. A nap kellemesen, álmosítóan melegít. Néha odahajol hozzám, megszagolja kinyúló kezemet, lábaimat. Így vagyunk egy ideig, míg meg nem unja és felkel. Én is felállok és átmegyek Kristályhoz. Mellé ülök és nekidőlök, ahogy előzőleg Reminek. Simogatom, pihenek, figyelem a lélegzetvételeit. Közben Remi a hátunk mögül a hajamat és az ujjaimat piszkálja. Néha megcirógatom az orrát, megpuszilom őt. Melegszem, pihenek, élvezem a pillanatot. Krist picit megrezzen, mert Tarzan megtalált minket. Odahívom magamhoz és az ölembe húzom, hátha lenyugszik (esélytelen). Felváltva simogatom a lovat és a kutyát. Pár perccel később Beni is jön, de ő nem foglalkozik velünk, szalad tovább. Kiabálásomra apu is kijön, Remi felé tart a hátunk mögül. Apu előkészíti a telefont a fényképezéshez, de Kristály pont most unja meg a helyzetet, így végül ő is föláll mögöttem és ezzel megtörik a varázslat.

Azért egy képet sikerült lőni.

Fotós projekt
2019. október 25., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Mindig irigykedve néztem instán a lovasokról a tökéletesen elkapott lovagolós képeket és én is nagyon szerettem volna egy ilyen sorozatot Remivel. Azonban azt tudtam, hogy apu által készített képek nem azok, amikre vágytam, így a közösségi oldalon keresgélve találtam meg Tündit, akivel mint utóbb kiderült, nem először találkoztunk.

Az időpontot illetően meg is egyeztünk a múlt hét szerda délutánjában. Mivel 6-kor megy le a nap, ezért 4-re beszéltük meg, hogy kijön hozzánk. Kedden kifésültem a Remi sörényét és a farkát, hogy azzal ne kelljen bajlódni. El is érkezett a szerda, kicsit borongós, néhol napsütős és kellemesen meleg. Már a hetekkel ezelőtt kitalált ruhákban voltam (bézs színű garbó, kék nadrág) kivasalt hajjal, sminkkel, mikor befutott. Azonban Remény még sehogy sem állt, így amíg Tündi apuékkal beszélgetett, addig én gyorsan leápoltam a lovat és visszafutottam Tündiért, hogy készen vagyok. 

Először a földön készült képeket akartam elkészíteni, hiszen a lovaglástól én is és a ló is rendszerint leizzadunk. 

Olvass tovább!
Vágta gyakorlása
2019. október 21., hétfő

Olvasási idő: 2 perc

Apu szólt, hogy jött Vili bá, így gyorsan magamra kaptam egy lovaglónadrágot és a csizmát. Gyorsan vázoltam neki a problémát, majd siettem letakarítani és felnyergelni Remit. Épp végeztem, mikor odajött hozzánk. Még gyorsan beszaladtam a nyergesbe a kobakért és a fellépőért, majd kimentünk a lucernára. Először elkezdtem Remivel kicsit nagyobb körben lovagolni ügetésben, majd pár kör után Vili bá átvette az irányítást és kiadta a feladatokat: átmenetek, hátra arc, tanügetés stb. Aztán bal kézre vágta. Nem ment. Újra és újra próbáltuk, már nem is figyeltem, hogy jó lábra ugrik-e be, csak csináltam, ami Vili bá mondott. Amikor azt mondta, hogy ügetés, akkor nem volt jó és akkor újra beugratás vágtába. Kicsit vágtáztunk jobb lábra is, az természetesen nagyon jól ment. Aztán megint visszatértük bal kézre. Remi a végére a fülétől a lábszáráig tiszta izzadtság volt, én nem különben. Végül arra jutottunk, hogy Remi menekül a zabla és a lovaglás ellen és én is ezt érzem, hiszen amikor simán kiengedem a legelőre, akkor milyen laza, amikor meg felülök rá, akkor rohanás.

Fun fact: Vili bá a vágtára a 'beugratás' szót használja, az ügetésnél pedig az 'üget'-et, mint mi futószárazáskor. Ebből következik, hogy amikor azt mondta, hogy üget, akkor Remi automatikusan visszaváltott ügetésre vágtából. Én ezen totál meglepődtem és nagyon is büszke voltam rá, sose gondoltam volna, hogy így hallgatna az utasításra.
Az utolsó vágta után Vili bá sietett haza, így azzal váltunk el, hogy – mivel visszamegyek Pestre dolgozni, ezért – hétvégente találkozunk, illetve hogy valószínűleg legközelebb ő is fel fog ülni rá.
Miután elment, kimentünk hosszú száron lesétálni a kinti rétre, de továbbgondolva elmentünk becsukni a hátsó kaput (ami hátról sikerült is), majd elindultunk vissza a bekötőn.