EquestrianBlog
Boldog Új Évet!
2011. december 31., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Boldog új évet!

Rájöttem, Remi nem szereti a póni sütit: kiköpi a drága. Mindegy, holnap adok még neki és majd meglátjuk, hogy még mindig nem tetszik-e neki. Kristály az eszi. Amúgy ma lefutóztam az "öreget". 🙂

Első "lovaglás"
2011. december 13., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Vasárnap, mikor kimentem a karámba, fekve találtam a drága kisebbiket. Rögtön lefényképeztem (azóta háttér a telefonon), majd odamentem hozzá. Simogattam, majd átmentem a másik oldalára (ahol nincsenek a lábai), ránehezedtem a hátára, nyomkodtam, mit szól hozzá. Csupán a fülét forgatta. Így óvatosan ráültem. Tök nyugis volt, nyugtattam, megdícsértem és leszálltam róla. Tovább nyugtattam, dícsértem, majd még egyszer ráültem, immár kicsit hosszabb ideig (pár másodperc). Leszálltam, simogattam, majd ő is felkelt. Hatalmas élmény, eddig nekem csak beszámoltak róla, de immáron én is beszámolhatok erről.

Kis Takarós
2011. november 14., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap második alkalommal tettem fel a Pc-s takarót. Első alkalommal is jól viselte, igaz hogy tíz percig volt rajta. Úgy csináltam, hogy kikötöttem, rátettem, bekapcsoltam a csatokat, majd elengedtem. Ő pedig futott egyet, menekült a takaró elől, egyenesen a bokszba, majd kijött onnan, megállt a szénásnál és nézte magán azt a kockás valamit.
Másodjára is ugyanez volt, csak éppen nem rohant el. Hanem elkezdte rágcsálni. Itt egy übercuki kép.

Éjszakai látogató
2011. október 12., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Én voltam tegnap. Imádom a teliholdat, mert nem kell lámpát kapcsolni, mégis mindent látok. Hamarabb kész lettem a leckével, és unalmamban lementem Remihez megszeretgetni. Ő szénázott, és mivel nem volt kedvem visszamenni a házba, elkezdtem befonni a sörényét. Fura, de kb. percenként odahajolt hozzám. Aztán megunta, hogy húzom a sörényét, és nem engedte, hogy befonjam. Így hagytam, és visszamentem.

Villanypásztor vissza
2011. szeptember 2., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tudom, még azt sem írtam meg, hogy leszedtük. Mert leszedtük a kecskék számára. Először az áramot, a héten pedig a madzagot, mert őfelsége rájött, hogy már nincs is áram abban a villanypásztorban és elkezdte letöredezni a műanyag vackokat. Így én leszedtem az egészet. Erre tegnap mit látok? Drágaság a sörényét darálja le a felső rúddal, ugyanis kívül valamiért jobb széna van, mint előtte. Olyan mérges lettem rá. Azonnal visszaraktam a villanypásztort, áram és műanyag cucc nélkül (csupán a karámrúdra tekertem), erre meg kibújik alatta a végénél, mert az rosszul volt megkötve. Hogy az isten… Apu jól megkötötte, mégegyszer ránézni már nem tudtam az ablakból, mert besötétedett. Így reggel megnézve, nem volt semmi, csupán az ajtóról szedte le a felső karámrudat. Pedig mennyire örültem, hogy szépen visszanől. Nem baj, ő bánja.