FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Utóbbi idők
2011. 08. 25. • BeniKristályLadyPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudtam milyen címet adni. Róluk.. hülyén hangzik.

Nos itt mindenkiről szó lesz. Újabban megint elkezdtem kutyát tanítani. Mindháromnál gyakoroltam, amit tudnak (Panka: ül, fekszik, marad, fordul, pacsi; Lady: ül, marad, hop (hátsó lábaira áll); Beni: ül, fekszik). Pankával elkezdtem gyakorolni azt, hogy ha a jobb lábamat emelem egy kicsit magasabbra, akkor a jobb mancsát ráteszi, ha pedig a balt emelem fel, akkor a bal mancsát teszi rá. Kezdi kapizsgálni, de még sok hiányzik. Néha tettem ki neki akadályokat, kérés nélkül, mutatásra megy minden.

Hát… Remire mostmár rá lehet tenni a kötőféket. Az a baj, hogy csak én foglalkozok vele, és csak hozzám van szokva. De más meg nem jönne ki, esetleg Zsófi, ha itt van, de az kevés. Más úgy nincsen.

Tegnap lefürdettem a lovakat. Remi jól tűrte, látszott, hogy jól esik neki ebben a nagy melegben. Még attól sem ijedt meg, najó egy kicsit, hogy húzom előtte a slagot. Miután elengedtem, minimum ötször meghempergett. Kis koszoska. Aztán Kristályt is lefürdettem, bevittem az udvarra legelni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellső két lábával áll a garázs betonján (jelenleg takarmányos, magasabban van kb. két lépcsőnyivel a betin) és a zabot+tápot+kukoricát zabálja, amit a galamboknak hagytunk. Elvittem lefuttatni a futós helyre, majd a végén a kötőfék és a futószár segítségével kantárt csináltam és szőrén bementem vele. 

Nem tudom, írtam-e már, de ma jön a kovács. Ha minden jól megy.

Kötőfék nélkül
2011. 07. 17. • FotóblogRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap délelőtt valahogy ledobta magáról a kötőféket és így látva rájöttem, hogy Remi egy gyönyörű ló. A kötőfék pedig belerondít az összhatásba. Gyorsan le is fényképeztem. Ma pedig vissza tudtam rá rakni, nem volt semmi probléma, ami szerintem jó, pláne az utóbbi esetre nézve (úgy kellett lefogni stb.). De nem akarom elkiabálni.

Lovasok
2011. 07. 15. • BeniKristályLadyPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Az itthoniak
2011. 07. 10. • BeniKristályLadyPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Nem emelném ki egyik állatomat sem és írok róluk külön cikket, hanem bekezdéseket adok nekik. Kezdjük a legfiatalabbal.

Beni: már az anyját is túlnőtte nagyságban. Lassan el kell vinni ivartalanítani, de az anyjára még várni kell (hogy miért, nála leírom). Valamelyik nap megtaláltam a piros csörgős labdámat, amivel kiskoromban én játszottam, és odaadtam neki dobálgatni. Mit ne mondjak, most ez a favorit. Ügyesen ül már, nem ugrál rögtön a jutalomfalatra. A fekszik olyan Benis. Úgy tanítom, mint Ladynek anno (lehúzom a földre a jutalmat, mire lefekszik) és nem szépen hasal, hanem a mellső lábaival csakúgy csapkodja a földet. De én így szeretem.

Remi: szerintem megint átesett egy növekedési szakaszon: hosszabbak a lábai, kicsit kecsesebb, nyaka is megnyúlt egy picit. Ha egymás mellé állítanánk az anyjával, biztos ugyanakkorák vagy +- 1-5 cm. Remélem nagyobb lesz, mint Kristály. De úgy szeretem ahogy van. Pénteken tök nyugisan leápoltam. Még csak ki sem kötöttem, elvolt a szalmázással. A farkát is hagyta kifésülni (korábban mindig mozgoolódott). A sebei gyógyulnak, már kiszáradtak és nem igazán néz ki az eredetinek. (135 az eredeti, most 758 látszik, vagy valami hasonló) Ha leálltam, mert legyet kellett ütni a lábamon, mindig odajött és nézett. Imádom.

Lady: csak annyit tudok vele kapcsolatban, hogy kellene nekem egy kis szabadidő, hogy ki tudjam végre fésülni, mert elöl a fehér rész tele van bogánccsal. Tegnap megpróbáltam lefürdetni (a többi már megvolt), nem szereti a vizet, nagyon húzza a pórázt és folytja magát. Sajnos.

Panka: újra vemhes. Ha megellett, a Benivel együtt elvisszük ivartalanítani, mert a buzi szomszéd nem tudja becsukni a hülye kutyáját, pedig már mindenki panaszkodik rá. Tüzelésre egy szemvillanál alatt itt tud teremni a kutya, mi próbáljuk légpuskával kergetni, de semmi. Ő most leginkább pihen és napozik vagy hűsöl.

Kristály: Tegnap lemostam, tusfürdővel is átdörgöltem. Szép lett utána, mindenki dícsérte. Utána kitettem az udvarba legelni, hogy száradjon. Meg fél órára befontam a farkát, csak nem lett szép, mert nem tudtam kifésülni. Mielőtt lefürdettem, észrevettem hogy a hátán, meg a farán tele van fehér folttal. Izzadás lehet? Végülis megvan az esélye, mert sajnos nincs árnyék a karámban csak délután.

Bónusz óra; ügyesedik
2011. 06. 23. • LovardaRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Ma is mentem lovagolni, kicsit (nagyon) késtem is, így csak keveset tudtam Teddyn lenni. Felnyergeltem, kapott új kantárat. Kint egy teljes lovardában lépés, majd egy kör ügetés, átváltás, háromnegyed kör, átváltás, majd nagykörön ügetés és vágtába beugratás mindkét kézre. Ezután Szilvi bement Rozit felnyergelni, ő új nyerget és kantárt kapott. Lovat cseréltünk és a lányok is begördültek. Először a nagyobbik jött, őt futószáron ügettettem, meg közben gyakorlatokat csinált. Aztán cseréltek, ő is futózott, ügetett. Addig a nagyobbik vágtázott Teddyn. A nyerges előtt lenyergeltünk, Szilvi elvitte Teddyt lemosni, mert rendesen megizzadt, majd én is bevittem a Rozit a helyére, összeszedtük a kantárt és jöttem haza, vagyis a tanyára.

Miután körbenéztem, fogtam a két szárat (bikakötél és vezetőszár), megnyitottam félig a csapot, aztán kikötöttem Remit, majd a bal oldalát lefürdettem. Tök jól tűrte, nem húzta magát. Utána óvatosan elhúztam előtte a slagot, ami hiba volt, de ezt is szokni kell. Másik oldalát is lefürdettem, vagyis a nyakát, lábait és a hasa alját, majd óvatosan letettem a slagot, levezettem róla a vizet, majd elengedtem. Rögtön meghempergett a drága.

Remi és a fürdetés
2011. 06. 23. • Remény

Olvasási idő: 2 perc

Tegnap 4 körül fogtam a bikakötelet és a vezetőszárat és odavittem a karámhoz. A slagot szétszereltem és odavittem. Remit kikötöttem. A vezetőszárat a felső rúdra, a bikakötelet pedig a középsőre. Apu óvatosan megnyitotta a slagot, én kicsit vártam még, had nézegesse, majd közelebb vittem hozzá. Aztán felemeltem, hogy a csobogást is szokja, majd a jobb első lábát éppenhogy lemostam. Amint a bőréig jutott a víz, rögtön elkezdte húzni a szárat, de a bikakötél meg a nyakára gyakorolt nyomást. Ide oda ficánkolt, én tetőtől talpig tiszta sár lettem. De még nem fejezhettük be. Oda mutattam az orrához, rá is irányítottam, amit élvezett, szórakozott vele. Míg pipált, gyorsan lemostam a négy lábát, meg a hasa alját és a szügyét, majd megint a szájához emeltem és elzárattam (apuval) a vizet. Elengedtem, ő rögtön meg is hempergett. Sajnos a B-jét felszaggatta, de amúgy is kezd sebesedni a sütése.

Estefelé még lementem és Aloe Vera-s sprickolóval lefújtam a sebeit. 

Úgy gondolom, amíg meleg lesz, a lehető legtöbbször kellene lemosni, had szokja. Még egy ideig tartjuk a szintet, vagyis csak a hasa alját mosom, de majd fokozatosan egyre felljebb. Érdekes, ő nem utálja, ha az fejére, orrára irányítom a gyenge folyású vizet. Kristály sunyít, ha ezt teszem.