Pénteken elég korán elindultunk, olyan 4 körül. Tök gyorsan be is értünk, olyan fél óra alatt. Bent elmentem az istállók felé, majd egy srác megmutatta, hogy melyik lesz Krist boksza. Ám nem nyergeltem le, hanem meg akartam kerülni a pályát, ezzel is frászt hozva a Robira.  Ugyanis én jobbra indultam el, ahol is a benkes pálya (egyik) bejárata van. Mert ő azt hitte, hogy rá akarok menni a frissen szántott pályára.  Én meg mondtam neki, hogy csak kerülni akarok egyet. A füves pályánál találkoztam a Vilivel. Elemeiről kérdezgetett. Továbbmenve visszaértem a bejárathoz, de inkább a fák között szlalomoztam. Vártam, míg a többiek is bemennek a pályára. Aztán bementünk. Kristtel szokás szerint gyakoroltam: ügettem, léptem, kicsit gyorsabban ügettem a hosszú falon, stb.
Közben apu is megjött, és a kerítéshez támaszkodva figyelt. Odajött az egyik ismerősünk, aki mondta, hogy szépen ülök, de azért tartsam be a lovarda szabályait. Vegyek rövidebb szárat, csináljak félfelvételeket, engedtessem tarkóra, csináljak köröket, hajlítgassam.
A végére eléggé elfáradtam, de Krist legalább szépen meghajlította a nyakát.
Végül leléptettem, aztán bementünk. Megetettem, bepakoltam és mentünk haza.
Ma pedig csak délután gyakoroltam egy kicsit. Azokat, amiket pénteken is. Ma is ügyes volt. Futottunk gyorsan is meg lassan is. És szinte mindig reagált az első jelre.