EquestrianBlog
Újra lovardában
2020. szeptember 22., kedd
Olvasási idő: 4 perc

Egy ideje zavart már, hogy lovaglás közben “csak” ülök Remény hátán és technikailag kb. nem tudok lovagolni. Ez főként az Amerikában töltött idő alatt merült fel bennem, miután “érintettként” bepillantást nyerhettem a díjlovaglás világába, aminek a hangulata rögtön megtetszett. Mivel itthon (mind az országban, mind a városban, ahol lakom) főként a díjugratás megy, ezért eddig nem volt közelebbi tapasztalatom ezzel a lovas szakággal.

Mivel én itthon tartom a lova(i)mat és az jellemző, hogy edző nélkül, egyedül lovagoltam/lovagolom a ő(ke)t és főként terepre járunk a kezdetektől fogva, ezért aztán édesmindegy volt, hogy technikailag “hogyan” lovagolok (vagyis melyik lábra ugrik be a ló, adja-e a fejét stb.). Én ezzel évekig ki is voltam békülve.

A fentiekhez némiképp hozzájön az is, hogy hiába jártam kb. 5-6 évet lovardába, sehol sem tanultam többet a nagyon alapoknál, nem tudom mit jelent a félfelvétel, nem tudom kiülni a tanügetést és ami a legfontosabb, sosem tudtam normálisan beugratni a lovat vágtába, mindig elrohant és ledobott a szerencsétlen próbálkozásaim miatt, és mindez ahhoz vezetett, hogy a végén már féltem a vágtától (ami Remi lovaglásával úgy-ahogy megszűnt).

Olvass tovább!
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A “rövid” idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a háztól, ahol éltek.

Olvass tovább!
Két napos edzőtábor
2016. február 7., vasárnap

Olvasási idő: 3 perc

Szerdai esésem után sürgősen próbáltam tegnap reggelre meggyógyulni, de pénteken még úgy nézett ki, hogy se oldalra, se hátra és felfelé is csak nehezen tudtam kinyújtani a karom. Mindezek ellenére sem hagytam volna ki az edzést, mondván, ha nem javul, akkor legfeljebb majd felnyergel helyettem valaki. De szerencsére javult a vállam.

Tegnap reggel némi késéssel, háromnegyed nyolcra értem be, de nem késtem, ugyanis a többiek még csak az akadályokat rendezték a fedelesben. Miután segítettem nekik és készen voltunk, elmentünk nyergelni. A beosztás szerint az első osztályban lovagoltam. Zs. segített felnyergelni Dominót (vittem a saját nyergemet), és ahogy kész lett mindenki a kisistállóban, átmentünk a fedelesbe, ahol rögtön fel is ültünk a lóra. Lépésben melegítettünk, közben még jött két „idegen” lovas hozzánk.

Olvass tovább!

Újra lovardában
2016. február 3., szerda

Olvasási idő: 4 perc

Mikor megláttam facebookon, hogy újra lesz Pali bácsinak nyílt edzése, tudtam, hogy menni fogok. Múlt hét hétfőn fel is hívtam Robit, hogy akkor jelentkezek én is. Kérdezte, hogy saját lóval-e. A válaszom pedig a nem volt, mindkét ló esetében két indokkal. Kristnél azért nem, mert egyrészt idős, pihen, vemhes, másrészt mert tudásilag kinőttem őt. Reminél pedig, mert nem ismeri a fedelest, a földi munkát és nem akartam egy kezdő lóval kínlódni a két nap alatt. És pláne azért nem, mert tanulni akartam, ami sajnos egyik lovam esetében sem lehetséges.

Így hát „kértem” lovat a hétvégére. Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn vagy kedden menjek be és akkor megbeszéljük a továbbiakat.

Olvass tovább!

Utolsó lovizás
2014. november 25., kedd

Olvasási idő: < 1 percEzúttal Cirire ültem, Luca pedig Kibora. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, patanyomfigurákat csináltunk, aztán eljött a vágta ideje. Ildi leállított, és mondta, hogy Cirit nagyon könnyű beugratni, nem kell “semmit” csinálnom. És így is volt. Teljes lovardában vágtáztunk. Én meg hagytam Cirinek, had menjen, mondjuk Ildi többször is ránk szólt, hogy lassítsunk, de annyira jó érzés volt, meg hiányzott is a vágta, hogy nem igen fogtam vissza a lovat. Vágtázás után levezetésképp ügettünk egy keveset, majd hosszú száron léptünk.

Legközelebb februárban tudok menni, ugyanis az elkövetkező két hét (ami teli lesz dogával) után csupán februárban lesz csak tanítás.