EquestrianBlog
Bajnok avató
2014. október 19., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Ma rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.

Készülés
2014. október 16., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Ma bemelegítés közben Ildi összerakta a díjlovagló pálya kicsinyített mását. Először én kerültem sorra, és azt beszéltük meg, hogy először megpróbáljuk az extra haladó, vagyis a vágtás számot. Kibo nagyon lassú volt, vágtába egyáltalán nem ugrott be, úgyhogy elölről kezdtük, viszont a haladó számmal, az ügetőssel folytattuk. Ez viszonylag jól ment, de arra kell majd vasárnap figyelni, hogy ne vágjam le a sarkokat és hogy felállítsam az ökleimet. Utánam Luca jött, nekem addig Ildi meghagyta, hogy átmeneteket csináljak lépés és ügetés között. Én viszont továbbmentem és vágtás átmeneteket is kértem Kibo-tól, sőt még lépésből is beugrott vágtába, úgyhogy nagyon megdicsértem őt. Luca után mégegyszer megcsináltam az ügetős pályát majdnem fejből. A végén kétszer másfél kör és egy-egy kör lépés volt.
Lenyergeléskor kérdezte Dóri, hogy van-e fehér nadrágom. Mondtam, hogy fekete van, de eszembe jutott, hogy azt is otthon hagytam, úgyhogy meg kellett várnom egy bácsit, aki hozott egy pont rám való fehér nacit. És ezzel együtt le is késtem az utolsó buszt, úgyhogy hazavitettem magam.

Fejlődés
2014. október 14., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Rohantam ki, hiszen nem fél ötre, hanem négyre beszéltük meg a lovaglást. Sikeresen el is értem a buszt, gyorsan kigyalogoltam, és kérdezés nélkül nyergeltem Kibot.
Lucával voltam ismételten. Léptünk, ügettünk, csináltuk a feladatokat. Heveder húzás után Ildi kiadta, hogy csináljunk vágta beugratásokat, de ne vágtázzunk fél körnél többet. Így tettünk meg több kört mindkét kézre, majd levezetésként egy-egy kör ügetés, majd két-két kör lépés után vissza is mentünk.
Ügetés közben több feladatot is csináltunk, mint átlóváltás, kígyóvonal, és kiskör. Amit még megemlítenék, az az, hogy Ildi mondta, hogy térdből lefelé nyomjam le a lábam vágta közben. Ezt körök megtétele közben sikerült is összekötnöm az említett végtaggal, így mostmár nem annyira húzom fel, sőt volt, amikor egy teljes kört megtettem anélkül, hogy belecsúszott volna a lábam a kengyelbe. Úgy gondolom, hogy ez azért haladás, mégha csak egy kicsi is.

Ez nem az én napom
2014. szeptember 30., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Ma is voltam a lovardában. Ismételten Kibo-t kaptam. El is kezdtem takarítani, ami hülyeség volt, hiszen még volt fél óra a kezdésig és a lányok sem voltak még sehol. Minden mindegy alapon felraktam Kibo hátára a nyeregalátétet és a zselét és bementem a nyeregért meg a hevederért, de mire visszamentem, mindkettő a földön landolt és hát sáros lett. Közben megjött Luca is lovagolni (Anna viszont nem jött), ő nekiállt nyergelni. Én meg megkérdeztem a Dórit, hogy akkor mi legyen. Ő mondta hogy keféljem le a sarat az izzasztóról és rakjam úgy Kibo hátára. Na ilyet se hallottam még. Ráraktam Kibora, fölé a nyerget és meghúztam a hevedert. Ott tébláboltam, mikor mondta Dóri, hogy rakjak rá fáslit. Nos, én még lóra nem raktam fáslit, úgyhogy megkértem az egyik lányt, hogy segítsen. Ő feltekerte Kibora a fáslit, addigra Luca is kész lett, úgyhogy indulhattunk is.
Felszálltunk a lóra és kimentünk a pályára. Ezúttal nem Dóri tartotta az órát, mert ő egy kislányt futószárazott, hanem Ildi. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, majd Ildi behívta Lucát a belül kialakított díjlovagló pályára, engem meg olyan feladatokkal bízott meg, hogy a hosszú falon gyorsabban ügessek, a rövid falon lassabban, vagy a rövid falon gyorsabban, míg a hosszabban csináljak egy lépés-ügetés átmenetet. Ezeket egyénileg megtoldottam egy kis tanügetéssel. Közben Luca is végzett a díjlovagló négyszögben, úgyhogy az oktató behívott minket a négyszögön belülre, nagykörre. Ott kivettük a kengyelből a lábunkat és tanügetés, majd vágta. Többé kevésbé jól ment, viszont nagyon fárasztó az, hogy folyton oda kell szorítani a lábamat. A végén még mentünk egy-egy kört ügetésben és két-két kört lépésben hosszú száron, mindkét kézre.
Bementünk, én gyorsan lenyergeltem és siettem, hiszen tíz percem volt arra, hogy kiérjek a buszra.

Alakítani kell a vágtán
2014. szeptember 23., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Rohantam haza, hiszen fél órám volt arra, hogy hazaérjek, átöltözzek és megvegyem a jegyet a buszra. Azt hiszem rekordot döntöttem, hisz húszra mindezekkel készen voltam. Legalább tudom, hogy annyira mégsem kell kapkodni.

Kiértem, és reménykedtem, hogy Kibo-t csak “bemutatkozóra” kaptam és egy másik lovat fognak most adni. De nem így történt, úgyhogy kényelmes tempóban felnyergeltem a szürkét, hiszen a lányok még sehol sem voltak.
Aztán ők is megérkeztek, segítettem Lucának nyergelni, és indulhattunk is.

Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, a lovardai alakzatokból is csináltunk párat: kiskör, átlóváltás, kígyóvonal. Aztán jött az egykörös vágta. Annának meggyűlt a baja a haflingival, de a végére már átvette a vezetést felette. Nekem is nagyjából jó ment a vágta, de amikor felálltam a nyeregben, nem volt kényelmes, mert Kibo nem előre vágtázik, hanem felfelé (ezt így jobban nem tudom elmondani).

Végezetül leléptettük a lovakat, majd lenyergeltünk. Mivel lekéstem az 5-ös buszt, ezért beszélgettem a Dórival, mondta, lehet, majd futószárra fog, hogy javítsunk a vágtán. Aztán annyit beszélgettünk, hogy a hatos buszt is lekéstem, így megkértem Luca anyukáját, hogy ha lehet, vigyen be.