EquestrianBlog
A vadászvizsga
2020. július 15., szerda
Olvasási idő: 4 perc

Múlt héten elkezdtem a tesztkönyvben filcekkel kihúzni a kérdéseket és a helyes válaszokat (1040 kérdés), de komolyabban csak csütörtökön, az utolsó gyakorlás után kezdtem el foglalkozni az elmélettel. Először a (kihúzott) tesztet olvastam át, majd neki estem a tételeknek (50 tétel, mindegyik tétel 5 kérdést tartalmaz). Vasárnap még csak a tételek kétharmadánál jártam, de az idényekhez és a képekhez még hozzá sem nyúltam.

Hétfőn elmentünk Csongrádra a lővizsgára (vittük apu puskáját). 8-kor kezdődött a vizsga, a vizsgabizottság tartott egy rövid eligazítást, majd mentünk a 2-es pályára, hogy lőtudásunkról számot adjunk. 5-ös csapatokban vizsgáztunk A. előtt. Először szét kellett szedni, majd összerakni a puskákat, majd mentünk a nagytorony alá, hogy onnan lőjünk 6-ot és legalább egy találatunk legyen (hivatalosan 15 lövésből meg kell lennie a hat találatnak, három lőállásból úgy, hogy háromszor egy korong és egy dublé –> 3×3+3×2 korong). Itt a hat korong úgy nézett ki, hogy két kistorony (szemből), két nagytorony (felülről), majd egy nagytoronyra kistorony dublé). Aki végzett, mehetett át a másik pályára, hogy ott golyós puskával lőjön.

Olvass tovább!
Így szippantott be a vadászat
2020. július 13., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon megírjam-e, de végül úgy döntöttem, hogy majd évek múlva nosztalgikus lesz visszaolvasni.

Szóval úgy kezdődött az egész, hogy a tavalyi vadászati szezonban a fiúk elkezdtek csipkelődni, hogy mikor csinálom már meg a vadászvizsgát, tervezem-e egyáltalán. Ez az ugratás akkor csúcsosodott ki, mikor a mellettem levők dupla távolságot hagytak ki maguk között, mert úgy számoltak, hogy nálam is van puska, így hát az összes fácán énfölöttem repült ki a körből. Én persze mindvégig ellenkeztem, azt hajtogattam, hogy én nem tervezem megcsinálni.

Aztán eljött a február, nekem meg kipattant a fejemből, hogy mi lenne ha meglepetésből megcsinálnám és majd novemberben, az első társas vadászatkor meglepném vele a fiúkat.

A neten keresgélve belefutottam egy szimpatikus és viszonylag közel oktató tanfolyamba, amely márciusi indulást ígért, így hát rögtön be is adtam a jelentkezésemet. Eljött március, semmi hír. Felhívtam őket és átírattam magam Szegedre, hátha ott nagyobb eséllyel indul a tanítás. Aztán beütött a pandémia. Nem kaptam hírt egészen április végéig, amikor is egy emailben tájékoztattak, hogy online fog indulni a tanfolyam heti háromszor délután 5-től háromnegyed 9-ig.

Olvass tovább!
Esetem a lovaglócsizmával
2019. október 8., kedd

Olvasási idő: 2 perc

Egy ideje kezdett bennem érlelődni, hogy szeretnék egy lovaglócsizmát, de az árak mindig elrettentettek. Aztán egy projekt miatt csak úgy mellékesen ráfeküdtem a témára, lemértem a lábszáram hosszát meg a vádlimat. Mivel nem vagyok bántóan magas, ezért a vádlim sem túl hosszú, kb. 36 cm. A netes kutatás és számolatlan csizma paramétereinek átnézése után realizálódott, hogy rám 37-es láb mellett nem igazán van méret, hiszen minden csizmahossz 45 cmnél kezdődött. Másnap felhívtam a nagyobb lovas boltokat (horze, klp, aranypatkó Szeged, decathlon), de vagy azt mondták, hogy nincs, vagy hogy csináltassak. Egyedül a horzéban találtam egy 41 cm hosszúságú csizmát. A külföldi és főként amerikai oldalakon és fórumokon is csak egy csizmát találtam, ami úgy nagyjából jó lett volna, de a paraméterek megfeleltek a horzéban találttal, úgyhogy mindegy is volt.

Nap telt nap után, én pedig tobzódtam, hogy valóban szükségem van-e rá, hiszen 10+ éve megvagyok a cipő + chaps kombóval. Aztán a következő pillanatban meg az volt bennem, hogy ha már ilyen régóta lovagolok, akkor megérdemlem azt a csizmát és ad egyfajta igényességet a lovagláshoz. Meg hát anyu is győzködött, hogy csináltassak egyet.

Az említett projekt gyors közeledtével viszont nem voltam biztos a csináltatásban (meg ahhoz le kellett volna menni Szegedre), így pénteken felmentem Dunakeszire a horzéba felpróbálni a csizmát. Bár képen annyira nem tetszett, ott élőben első látásra szerelem volt még annak ellenére is, hogy kiszorította a vádlimból az összes vért. De azért csak elhoztam.

Itthon még aznap felültem Remire, hogy megnézzem, milyen. Nos, szoros és fájdalmas.

Péntek óta kétszer lovagoltam benne, egyébként jó és fura módon könnyebb benne lovagolni, de egyelőre a bal lábam még mindig zsibbad.

 

A vásárolt csizma a Sovereign High Rider a Mountain Horse-tól, akik egyébként egy svéd márka.

Márkó
2013. szeptember 3., kedd

Olvasási idő: < 1 perc

Nagy megrendüléssel olvasom a közösségi oldalon a "Nyugodj békében!"-ket. Hatalmas bennem a kérdőjel: mi történt?

Márkóval az ismeretségünk Szilvi által kezdődött: Szilvi nem ért rá, és egy óra erejéig ő volt az edzőm (bővebben itt). Máskor is jól szórakoztunk (itt). Meg van egy kedvenc mondásom tőle: "A kis fémtalicska az nem talicska: a nagy lócitrom hordó (többször műanyag), na az a talicska!" És ezen veszekedtünk.

Aztán már csak a közösségin követtem, hogy mi van vele. Ma meg megdöbbenve látom a kiírásokat.

Nyugodj békében, Márkó!

Ápolás
2013. augusztus 15., csütörtök

Olvasási idő: < 1 perc

Már az összes cuccomat "átnyálaztam", ergo már reggel kihordtam a padra mindet: nyerget, kantárt, nyeregalátétet. Szétszedtem, vizes szivaccsal áttörölgettem őket, majd nyeregszappannal két soron átkentem őket (a nyerget ugye nem, azt elég volt csak lemosni). Aztán a ház mögé leterítettem a nyeregalátétet és körömkefével átsúroltam. Hát máskor nem kéne, mert a szélén kezd feljönni a varrásnál. Ez után jöttek az ápolószeres doboz és az összes benne levő cucc. Hát igen, eltartott egész nap. Meg hát nagyon nem is szoktam takarítani, csak félévente talán egyszer.