FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Második hagyományőrző tábor – Tapolca-Diszel
2023. 04. 30. • Egyetem
Olvasási idő: 7 perc

Előzetesen le kellett adni két héttel ezelőtt egy jelentkezési lapot a táborra, amely az elérhetőségen túl a lovaglótudásra is kitért.

Múlt héten már beszéltünk a táborról, már vártuk, hogy talán lesz végre egy jó alkalmunk, ahol nem kell a lovak és a körülmények miatt óvatoskodnunk.

Némi győzködés után sikerült rábeszélni anyut, hogy had menjek egyedül kocsival. Nekem eleve nem lett volna bajom, ha el kell vezetnem Tapolcára (ami tőlünk 3+ óra). Viszont volt egy felvetés, hogy elmegyünk családilag, engem elvisznek, aztán majd valahogy hazajövök (kedvenc sofőröm hamarabb kezdte a hétvégét, ő már egy-két nappal korábban a környéken volt már). Azonban ahogy közeledett az indulás napja, annyira eltemetett minket a munka, hogy nem volt téma a közös utazás, így hát gyorsan rá bírtam anyut beszélni az egyedüli odajutásra.

Csütörtökön bepakolást és elköszönést követően 4 körül indultam el Tapolca felé. 2 óra múlva jól esett Veszprémben kiszállni a kocsiból, pontosabban a város szélén lévő bevásárló parkban álltam meg. Körbenéztem a Decathlonban (vettem pár pólót, kefét és nyír keményítőt), a Tescoban (enni- és innivaló a következő napokra) és a KFC-ben (vacsi), majd indultam tovább. Veszprémtől egy nagyon szép szakasz vezetett Tapolcáig, ahova már erős szürkületben, már-már sötétben értem oda.

Amint leállítottam a kocsit Diszelen a Templom közelében, már nem tudtam újraindítani, közben Katit hívtam, hogy merre van, mert a sötétben nem tudtam, hova kell menni. Kati odajött hozzám, szerencsére két házzal arrébb álltam meg. Odavezetett Gy. V. András házához, ahol ő személyesen köszöntött engem a két srácunk társaságában. Pár szó után segítséget kértem a fiúk segítségét. Mint kiderült, az akkumulátor saruja jött le, így miután helyre kalapáltuk, beálltam a kocsival az udvarba.

Kati gyorsan körbe mutatta a házat, megmutatta a szabad szobákat, nagyon szép volt minden. Felpakoltam a szükséges holmikat a kiválasztott szobába, majd lementem a többiekhez, akik éppen vacsoráztak (én nem kértem sem ebédet, sem vacsorát az ott töltött időre, úgy voltam vele, hogy meg tudom oldani máshogy és olcsóbban). Mivel úgy éreztem, hogy kihagytak a beszélgetésből (talán mert én nem ettem), ezért elköszöntem és visszavonultam a szobába, ahol úgy-ahogy voltam el is aludtam (később akartam aludni, de fáztam, betakaróztam és elaludtam ültömben kockulás közben).

04.28. – Péntek

Reggel 7 után keltem, mentem le reggelizni (ez automatikusan járt a szállással), majd annak befejeztével a Feri kocsijában elindultunk Nemesvitára, ahol Petra várt minket a tanyáján. Nem elsőként érkeztünk, így megkerestük a többieket, majd miután mindenki köszöntött mindenkit és nagyjából mindenki megvolt, Petra körbevezetett minket.

Visszaérve a leendő fedeleshez, ahol a munkások éppen valamit csináltak. A körbevezetés alatt megjött még két csoporttársunk, így teljes létszámmal mentünk be a fedelesbe, azon belül is az épített szobába, ahol nem volt épp a legmelegebb és tiszta por volt. Itt kezdte el Petra 9 körül megtartani az Online marketing előadást, amelyen belül szó volt a különböző közösségi média fontosságáról, és hogy melyik esetben melyiket ajánlatos használni. Kb. egy óra fagyoskodást követően kértük Petrát, hogy nem tudnánk-e inkább kint folytatni a beszélgetést, ha már végre süt a nap. Így is volt, kimentünk a napra és beszélgettünk tovább. 11 után elköszöntünk Petrától, kocsiba szálltunk és bementünk Tapolcára.

A Malom-tónál lyukadtunk ki végül, végig sétáltunk a kirakodó mentén és a Tópart Café-ban ittunk kávét, illetve én ettem egy pizzát aznapi első étkezésként. Finom volt. Kb. 1-ig maradtunk a helynél, mert 2 előtt vissza akartunk érni, ugyanis onnantól szólt a szobák elfoglalása, illetve páran ugye ott ebédeltek és ezt tiszteletben tartottuk.

3-kor összegyűltünk az ebédlőben és András elkezdte megtartani az előadását a Lovas turizmus elméletről. Kisebb megszakításokkal végül 7-ig tartott az előadás, illetve néhol átcsaptunk beszélgetésbe is. Jó hangulatú, családias volt.

Az előadás végeztével melegebb ruhában öltöztünk, majd hatan lányok (Cinti, Lilla, Laura, Karina, Mariann és én) kinéztünk egy éttermet a városban és bementünk oda. Végül a Dream Team éttermet választottuk és nagyon is jól döntöttünk. Mindenki nagyon jól lakott, én túl is ettem magam, több év óta először, aminek az éjszaka folyamán meg is láttam a kárát, így nagyon keveset, és nem is jól aludtam. A Malom-tó déli részénél parkoltunk, így az étterem felé gyalogolva kiderült, hogy valamilyen fesztivál van a hétvégén, ezért volt a kirakodó. Vacsorát követően a kocsikhoz sétálva éppen a Kincsemet vetítették, így megálltunk pár percre, hogy a padok mögött állva mi is belenézzünk a már jól ismert filmbe, néhány jelenetet követően elindultunk a szállásunkra.

04.29. – Szombat

Reggel 8-kor bőséges reggelivel kezdtük a napot (én nem ettem semmit), majd 9-től folytattuk a Lovas turizmus elméletet, ahol az előző nap abbahagytuk. Félidőben András felesége jóvoltából megnézhettünk egy solymász bemutatót, majd visszatértünk az előadáshoz.

Fél egy körül mindenki keresett magának valamilyen ebédet, én a megmaradt KFC-met ettem meg, de nem is kívántam túl sokat az esti bevacsorázás miatt.

2-re összeszedtük a lovas cuccainkat és néhány autóba összeülve átmentünk Gyulakeszire a Gyula Vezér Lovasbirodalmához, ahol megtartottuk a gyakorlatunkat, ami inkább egy tereplovaglás volt.

A bemutatkozást követően kétfelé bontottuk a csapatot, én a másodikba kerültem Cinti, Lilla, Laura, Bogi, és Karina társaságában. A lovász lányok irányításával segítettünk az első csapatnak felnyergelni. Miután mindenki elkészült, a többiek bevitték a lovakat az istálló melletti pályára, majd egy lépés-ügetésben elvégzett jelképes tudásszint felmérőt követően a lovarda által biztosított vezetővel elindultak a lovardából. Nagyjából két-két órás terepre volt mindkét csapat beosztva. Miután már csak mi maradtunk a lovardában András megmutatott pár hasznos gyakorlati tudnivalót a nyergekről, a farok felkötésével kapcsolatban stb. Egy óra alatt túl voltunk a gyakorlati bemutatón.

Már a többiek indulásakor beborult az ég, és a következő egy órában meg is érkezett az eső. Mivel ezt követően nem tisztult ki az ég, és az előrejelzés is mutatott némi csapadékot a következő órákra, ezért a bemutatót követően Lillával és Laurával bementünk Tapolcára a Tescoba, hogy vegyünk valami esőkabát-szerűt (én mondjuk inkább ennivaló miatt csatlakoztam a lányokhoz). Mivel a Tescoban nem találtuk, amit kerestünk, ezért bementünk a városba, először a dm-be, végül a Pepco-ban találtunk egyszer használatos esőponchot.

Nem sokkal az után, hogy visszatértünk a lovardába, a túrázók is visszaértek, lelkesen, boldog mosollyal az arcukon.

Megejtettük a lovak beosztását, rám végül az andalúzt osztották. Az első csapat segítségével mi is felültünk a lovakra és elindultunk kifelé. Az előző napi esők miatt egy sáros földesúton haladtunk el a lovarda mögött, majd a fák alatt kétszer átkeltünk egy patakon, ami számunkra (számomra) azért nagy élmény volt. Nagyokat vágtáztunk (hosszabbakat, mint amit én szoktam Remivel), a lovak nagyon jók voltak. Eddig a főút lovarda felőli részén voltunk, egy hosszú vágtát követően átmentünk a túloldalra. Itt már volt egy tempósabb vágtánk, és egy másik vágtaszakasz, de ezen kívül szinte már csak léptünk. Eddig szerencsére elkerült minket az eső, de ez kb. addig tartott, amíg egy mezőn és erdőn áthaladva elkezdtünk felkaptatni a Csobánci hegyre, ami lélegzetelállító volt. Egy ideig tűrtük az esőt, azonban kb. felfelé tartva a háromnegyed résznél megálltunk, hogy akinél volt fel tudja húzni (szenvedni) az esőköpenyt (ami nem volt könnyű, mert az eddig esett esőtől mindenhova odatapadt). Tovább kaptatva nem sokára felértünk egy kilátópontra, ahonnan ráláttunk a Balaton egy kis szegletére. Gyönyörű volt.

Közös és egyénis fényképezkedést követően elindultunk lefelé a hegyről. Fél óra múlva vissza is értünk a lovardába, éppen amikor egy szivárvány tűnt fel mögöttünk. Visszavittük a lovakat a helyükre és lenyergeltük őket, majd elköszöntünk a lovardabeliektől és visszamentünk a szállásunkra, András házához.

Odaérve már csak pihentünk és lefeküdtünk aludni.

04.30. – Vasárnap

Reggel szokásosan 8-kor kezdtük a reggelt az ebédlőben, reggelivel. Egy órával később belevágtunk a Huszár hagyományok előadásába.

Az előadást követően lepakoltunk a kocsikba, rendeztük a fizetnivalókat, illetve bevásároltunk András könyveiből, majd elköszöntünk a szállásadónktól és feleségétől, majd az előzetes megbeszélések alapján bementünk a városba (ezúttal már mindenki a saját kocsijával, ugyanis innen már közvetetten hazafelé mentünk), hogy megebédeljünk. A bevált Tópart Café-ba ültünk be. Laurával elfeleztem egy pizzát, illetve megittam egy bodzás limonádét. Fizetést követően újfent kocsiba ültünk és átautóztunk Szentbékkálára.

Szentbékkálán megkerestük a Káli Lovaspóló Klub helyét, ahol is Dvoracsek György mesélt a lovaspólóról, szabályokról, versenyekről és a helyzetéről Magyarországon. Sima beszélgetés volt, a sport bemutatását követően megnéztük a lovakat.

Kb. két óra volt a bemutató, fél 5 körül végeztünk is, elköszöntünk egymástól és mindenki elindult hazafelé. Én már nem álltam meg sehol hazafelé, így éppen sötétre értem be az udvarra.

Egy nagyon jó hétvégén vagyunk túl, amit (szerintem) mindenki élvezett, én legalábbis biztosan. Balaton északi része gyönyörű, máskor is elmennék ide. A lovaglás, pláne hogy lehetőségünk volt a Balatonra rálátni lóhátról… Szerintem bátran kijelenthetem, hogy sosem gondoltuk volna. Andrásnál a szállás és az előadás szintén nagyszerű volt. Kellett ez a hétvége, azt hiszem, mindnyájan feltöltődtünk.