EquestrianBlog
Elmaradások
2012. október 5., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Huu, nagyon elmaradtam az írásokkal. Igazából nem volt hozzá kedvem, de lassan össze kell szedni az emlékeket és elkezdeni írni. Mert elfelejtődik. Röviden annyi, hogy befejeződött a lókeresés, nálunk van Móric, egy ideig. Voltam versenyen, méghozzá Kristályon (is). Illetve lehet, hogy lovarda váltás következik majd be. Az eseményeket az adott napra írom, így majd vissza kell keresni.

Helyzet
2012. szeptember 3., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Nem írtam sokáig, mert van egy dolog, ami miatt nem akarok írni, majd később leírom az egészet egybe, mert nem akarok minden egyes rezdülésről egy újabb posztot. Majd ha meglesz az eredmény.
Ezen kívül történt pár apróság.
Panka megellett, tizenegy kicsi lett, fekete, zsemle, és két kapucsínó. Sajnos már nem élnek.
Illetve huszonötödikén levágtam a lovak sörényét olyan tizenöt-húsz centisre. Egyrészt már megnőtt, másrészt Kristnek már kezdett filcesedni. Így, rövidebb sörénnyel fiatalabban néznek ki.

Jövőhéten western
2012. július 14., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Ezt nem lehet kibírni mosolygás nélkül. Ugyanis jövőhét vasárnap megyek westerntáborba. Tegnap visszahívtak a szervezők, hogy van hely, már csak utalni kell az összeg első felét és onnantól már semmi sem állíthat meg. Huu, mióta akarok már western stílusban lovagolni. Kiváncsi vagyok, mi lesz majd a véleményem erről az ágról. Izgulok.

Email elküldve
2012. július 12., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap este megírtuk ma reggel elküldtük a táborba jelentkező emailt. Ugyanis szeretnék részt venni az El Bronco-n rendeződő westerntáborba, mert ki szeretném próbálni a westernt is. Remélem lesz, hely és el tudok menni. Most pedig az igenlő (vagy elutasító) válaszra várok.

Múlt, jelen, jövő
2012. július 11., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Elvesztek a képek
2012. május 30., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Nagy bánatom van. 2011 április végétől visszafelé elvesztek a képeim. Nem tudni mikor, hogyan. És köztük volt egy csomó kedvenc. Főként azokat siratom. Viszont kapok egy kis vigasztalást, hogy párat feltöltöttem a régi dA-ra, és a piciRemis képek is megmaradtak hál'Istennek. A kár kb 500 kép. Anyu pedig nem kicsit haragszik. Én meg szégyellem magam.