EquestrianBlog
Múlt, jelen, jövő
2012. július 11., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Elvesztek a képek
2012. május 30., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Nagy bánatom van. 2011 április végétől visszafelé elvesztek a képeim. Nem tudni mikor, hogyan. És köztük volt egy csomó kedvenc. Főként azokat siratom. Viszont kapok egy kis vigasztalást, hogy párat feltöltöttem a régi dA-ra, és a piciRemis képek is megmaradtak hál'Istennek. A kár kb 500 kép. Anyu pedig nem kicsit haragszik. Én meg szégyellem magam.

Puli egy napra
2012. május 28., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap reggel megjelent nálunk egy puli. Sajnos be kellett zárni, mert eléggé aggatott, meg hát jöttek a vendégek a házavató bulira. Egész nap be volt zárva ugyanúgy, ahogy a többi kutya is. Ma reggel pedig apu felhívta az ismerősünket, hogy nem tud-e valahol helyet neki. Az ismerős felhívta a lányát, aki a leendő gazdinál volt épp. Az előző kutyájuk öreg volt, és el kellett altatni, hát oda került ez a puli. Eléggé gyerek még, ha kicsit arrább akarom tuszkolni, akkor lefekszik, meg összegömbölyödik. Neveletlen is. Nem tudjuk, honnan került ide, lehet, hogy valaki kidobta.

Vége
2012. május 22., kedd
Olvasási idő: 2 perc

A múlt héten tudatlanul, de végig ott motoszkált a fejemben a lovasweb ügye, vasárnapra pedig már odáig jutottam, hogy nem fog hiányozni. Vagyis, persze, hogy fog hiányozni, de ez ennél összetettebb érzés. Úgy éreztem, és még mindig úgy érzem, hogy el tudom engedni. Szép volt ez a hat év, az oldal segítségével hihetetlenül sokat tanultam a lovakról, és két évvel a nyitás után a megszerzett elméleti tudást átültethettem a gyakorlatba, hiszen megkaptam Kristályt. A cikkírás és a látogatók iránti megfelelés lendülete hónapok múlásával egyre lankadt, viszont a blogolás iránt egyre nagyobb kedvet éreztem, ami még a mai napig tart. A zárással egy szép korszak zárult le, rengeteg új információval és még több tapasztalattal, mind a honlapszerkesztés, mind a design készítés terén, hiszen, ha nincs a csikesz, mindezt nem tudnám. Az utóbbi időben a blogolás értékét kezdtem megtapasztalni, azt az örömöt, hogy a két évvel ezelőtti történteket el tudtam olvasni, és ezzel együtt nosztalgiázni. Anyu azt mondta, miért nem írom inkább naplóba. A válasz a lassúság volt. Nem szeretek naplót vezetni, blogot annál inkább, mert az számomra sokkal gyorsabb és olvashatóbb az évek múltán is (egy picit csúnyán írok). A csikesz összes cikkét lementettem egy xml fájlba, így ha azt megtartom, akkor csak feltöltöm egy wordpressre és mindent újra helyre lehet állítani. Egy szóval köszönöm ezt a hat évet.
Csikesz • LovasWeb ~ 2006-2012

Ismerős?
2012. április 17., kedd
Olvasási idő: < 1 perc