Nagy várakozások előzték meg az indulást, ugyanis ez az első verseny, ami messzebb van a lovardától, hosszabb ideig tart és amelyen először vesz részt W. Jn. évek óta visszajár ide, olyan ez a hely neki, mint a második otthona. A helyzet nehézségét inkább a hat-hét órás út adta a babával, hogy mennyire fogja bírni.

Szóval szerdán indultunk fél 12 körül és csak mentünk és mentünk… Ahogy Jn. mesélte mindenkinek: 1 baby, 2 cars, 3 dogs, 4 horses and 4 humans. A felosztás az volt, hogy én voltam Jn.-el, W.-el és C.-vel (aussie) a nagy kocsiban, mögöttünk a négy ló. Utánunk másik kocsiban A. és C., na meg a két kutya: L. (aussie) és S. (goldi). Meg egy rakat cucc.

Szerencsére a baba kb. egész végig aludt, úgyhogy csak egyetlen megállónk volt csak: Betlehemben, PA, egy outdoor plaza mellett álltunk meg ebédelni és egy kicsit nyújtózkodni. Végül fél hét körül érkeztünk meg a verseny területére, ahol a többiek kipakolták a lovakat meg a lovas cuccokat, én pedig magamra kötöttem a babát és felfedeztük a terepet, de csak kb. a feléig jutottunk, mert elég nagy területről van szó. Némely pályán még kint voltak az akadályok, ugyanis az előző hétvégén díjugrató verseny volt. Nagy sokára végeztek a többiek, úgyhogy előbb Jn.-el kipakoltunk a bőröndöket a hétvégére foglalt házba, majd mindnyájan beültünk a Miss Lucy’s Kitchenbe vacsorázni. Végül visszamentünk a házba, elosztottuk a szobákat, meg szétpakoltuk a cuccokat és elmentünk aludni.

Csütörtökön, miután a lányok reggel elrendezték a lovakat, 9 körül elmentünk a Village Dinerbe reggelizni. Olyan sonkás omlettet kaptam… baromi finom volt és a többieké is nagyon jól nézett ki. Reggeli után átmentünk a Kingstonban levő Walmartba bevásárolni. Aztán az egész napot a házban töltöttem a babával, míg a többiek a versenyre készültek, mert túl meleg volt ahhoz, hogy megérje a kicsivel kimenni. Végül J. is megjött és miután a lányok lefürödtek, 7 után elmentünk bővült társasággal vacsorázni a Red Onion étterembe. Miután visszamentünk a házba, még beszélgettünk egyet, meg a kutyák szórakoztattak minket, majd mindenki aludni tért, hiszen másnap kezdődött a verseny.

Péntek reggel 8-kor ébresztett az ébresztő, de az értesítések között olvasottak szerint már fel kellett volna kelnem, ugyanis a baba már ébren volt, így hát két perc alatt magamra kaptam valami és még „csukott” szemmel mentem vigyázni rá, hogy a többiek tudjanak menni, hiszen 9 után már kezdődött a verseny. 11-kor Jn. írt, hogy fél óra múlva jön értünk, készüljek el. Készülődés közben egyszer csak észre vettem, hogy L. (aussie) nincs sehol, kívülről pedig kutyaugatást hallottam. Kinéztem, a drága pedig kint volt, valahogy kiszökött. Gyorsan fogtam a táskában talált szárított pulykahusit, hogy azzal csalogassam be. Nagy nehezen sikerült. 3 utánig voltunk a versenyen, de nagyon fülledt volt az idő a közelgő eső miatt, így J. visszavitt minket a házba és milyen jól is tettük, hiszen fél-egy órára rá leszakadt az ég. J. hat körül megjött, úgyhogy ráhagytam a babát, had legyenek kettesben, majd a többiek is lassan megérkeztek. Vacsorára házi készítésű hamburger és hot dog partit rendeztünk, majd beszélgettünk és aztán 10 után mindenki ment aludni.

Szombaton reggel tettem egy fél órás sétát, majd nemsokkal azután, hogy visszaértem, elsétáltunk a Village Diner-be J.-val, meg a bébivel, ahol a többiekkel találkoztunk. Miután visszaértünk a házba, összepakoltam a baba cuccait és mentünk a verseny területére. Legfőbb célom az volt, hogy Jn-ről és C.-ről képeket csináljak.
Először C. került sorra, akit végig tudtam fényképezni, de Jn. számának a felétől W. nyűgösködött, úgyhogy mi ketten visszamentünk a boxokhoz. Míg a baba aludt, J. elköszönt, hiszen ő ment haza. 1 óra után megjött a vihar. Mivel a mi helyünk az istálló legszélén volt, így a vízszintesen hulló eső bevágott a folyosóra, de a szél is tette a dolgát, így a folyosón levő cuccokat eláztatta, úgyhogy gyorsan mentettük a menthetőt és bepakoltuk a nyerges-boxba, majd öten nyomorogtunk a cuccokkal bent a három kutyával. A tető felépítése miatt (egy szakaszon süllyesztett, kettő között pedig rés van) még így se menekültünk meg teljesen az eső elől, hiszen a cseppek becsapódtak a résen. Mivel olyan hevesen esett az eső, Jn. csak másfél óra után tudott kiszaladni a kocsiért, hogy beálljon a folyosóra. Bepakoltam a babát, majd elmentünk a szervezőbizottság irodájához, ahol közölték, hogy legalább egy órás késéssel, de folytatódni fog a verseny.

Összeszedtük C. (aussie) is, a lányok pedig a másik két kutyát a másik kocsiba és visszamentünk a házba, ahol megebédeltünk. Közben Jn. és C. is megkapta az emailt, miszerint a versenyt aznapra eltörlik, így kaptunk egy szabad délutánt. Én a lányokkal bementem a városba körbenézni, Jn. pedig elment a babával bevásárolni. A lányokkal hamarabb hazaértünk, ők visszamentek az istállókhoz, én pedig maradtam a házban, hogy megvárjam Jn.-t, hogy átadja a babát és ő is mehessen a loviba. Elvoltunk kettesben, míg először a lányok, majd Jn. is visszaért, hogy fél óra múlva menjünk a Miss Lucy’s Kitchenbe egy utolsót vacsorázni.

Vasárnap mindenki egy kicsit későn ébredt, így a házban reggeliztünk, aztán a többiek mentek az istállókhoz. Jn. írta, hogy később sem fogunk kimenni a versenyre, így amellett, hogy csináltam magamnak ebédet, elkezdtem összepakolni. Végül három körül Jn. is megjött és egy óra alatt gyorsan összepakoltuk a házat, majd indultunk is a rendezvény helyére, de előbb még bekanyarodtunk a DunkinDonuts elé. Amíg a többiek bepakolták a lovakat a trailerbe és mindent a helyére tettek, én elmentem a babával sétálni egyet, hogy még egy utolsót fényképezzek. Végül háromnegyed hat után elindultunk hazafelé. Az úton megszerkesztettem a szombaton készített képeket, majd beszélgettünk. Hazafelé is aludt a picur, ezért nem is álltunk meg sehol, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Fél 12 után tett ki minket Jn. a kutyákkal a háznál, ő pedig ment tovább a lovardába, hogy kipakolják a lovakat.