FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Egy év Tarzannal
2021. 02. 16. • Tarzan
Olvasási idő: 5 perc

Mivel december 16-ról, Tarzan első szülinapjáról lecsúsztam, ezért legalább a hozzánk kerülésének a fordulónapjára szerettem volna egy összefoglalót írni róla, ha már a szülinapja óta eltelt már kicsivel több, mint két hónap. Nyilván írhattam volna szülinapra is és visszadátumozom, de annyi minden történt azóta, hogy nem akartam azokat is kihagyni.

Szóval Tarzan. Nagyon sokat fejlődött és sokkal nyugodtabb lett. Kétség nélkül imádjuk őt. Nem lehetek elég hálás érte.

Sok kalandunk volt együtt az elmúlt több, mint fél évben. Egyrészt ott vannak a vadász edzések és a vadászatok. Nyáron sokszor kivittem a kutyákat a közeli tóhoz. Novemberben kimentünk a határba. Rendszeresen velünk jön mindkét kutya lovagláskor.

A vásárban vett bőr nyakörvét a bilétával az egyik levétel alkalmával olyan jól eltettem, hogy azóta sem találtam meg, így majd kell csináltatni egy új bilétát, hogy a vadásznyakörvén is legyen egy.

Néhány fun fact:

  • Mindig a nyomomban van, bármerre is megyek a tanyában.
  • Mindig van valami a szájában: két szétrágott focilabda, (mostmár szétszedett) kesztyű, amit elcsórt, tüzifa, gumikornis, kidobásra ítélt cipőm (ami szintén elég nyúzott már).
  • Nincs már meg (pontosan biztos megvan valahol a tanyában, de nagyon régen nem láttam már) a kötele, a csipogós piros labdája, a tömör piros labda és a kötél-labdája.
  • Már nem jellemző rá, hogy rombolna vagy tovább pakolna, ezt olyan 10-11 hónapos kora körül abba hagyta.
  • A lovak után szalad, amikor kiengedem őket.

  • Nem lehet semmiből sem kihagyni, különben szó szerint megsértődik.
  • Nagyon türelmetlen, nagyon könnyen elunja magát. Ez leginkább a vadász edzéseken, vagy a vadászatokkor tűnik fel, amikor monotonon kell dolgoznia (pl. sokáig sétálunk körbe-körbe, hosszú ideig kell ülnie).
  • Türelmetlenségét úgy fejezi ki, hogy eldobja magát és hempereg, illetve a pórázt rágcsálja.
  • Jól kijön más kutyákkal, egészen addig, amíg nem kell a vadért mennie edzésen. Ezt nagyon sokszor kihasználtuk, hogy felcsiholjuk a versenyszellemét, viszont okosan kellett ehhez hozzá állni, mert ilyenkor rámorog a másik kutyára és ebből a szituból nem egyszerű kizökkenteni.
  • Egyrészről még mindig játékra hívja a többi kutyát, másrészről amikor őt hívnák játszani, akkor szó szerint puposkodik, és tisztán le lehet olvasni a testtartásáról, hogy „mit ugrálsz itt nekem”.
  • Bandázáskor mindig ő az utolsó, aki elrohan, kb. úgy van vele, hogy menjenek csak a többiek.
  • Sokat játszik a Benivel, sőt néha már-már ő dominál, ezért kajaosztáskor figyelni kell rájuk.
  • Még mindig guggolva pisil, de mintha talán egyre többször emeli a lábát.
  • A gyerekekkel elvan, odamegy hozzájuk, de inkább zavarja őt a gyerekek rohangálása. Viszont ha jutalomfalat-osztás van, akkor levakarhatatlan.
  • Mindene a víz. Ha vízhez / víz közelébe megyünk, legyen az csak sima túra vagy vadászat alkalmából, olyan nincs, hogy ő ne menjen bele, nem számít, hogy az tó, vagy iszapos (és büdös) csatorna. Sőt, még a jégen is bátrabban közlekedik, mint Beni.
  • Nyilván erről írok bővebben is, de imádja a puskalövést és érti is, hogy mi történik, ennek ellenére azt a részét a feladatnak (még) nem érti meg, hogy vissza kell hozni az elejtett vadat.
  • Viszont kiválóan keres és megérti, hogy mit kell keresni, teljesen felpörög és ilyenkor se kép, se hang, amin nyilván dolgozni kell.
  • Amikor reggel készülődünk a vadászatra (pakolunk be a kocsiba), teljesen fel van dobódva, pörög, látszik rajta, hogy alig várja.
  • Már nincs kedvenc macskája, mindegyikkel elvan, a macskák sem félnek tőle, sőt így télen inkább odabújnak hozzá.
  • Még mindig ugrál, ha vezetőszár van a kezemben szereti a lovat vezetni, de érdekes módon csak a Remit, mert Lujzitól fél, amit nem is csodálok, mert a ló mindig megkergeti őt.
  • Ha Remivel foglalkozok a körkarámban, akkor mindig a ló után fut, amivel kezdi idegesíteni Remit. Az egyik alkalommal ki is bakolt rá a ló, én meg kaptam egy kisebb szívinfarktust.
  • Néha elég kényelmetlen pózokban, kicsavarodva fekszik.
  • Gyönyörű mély hangon ugat.
  • Imád bármire felugrálni, legyen az bármely terepjáró platója a vadászatokon esetleg bála, vagy a játszótér.
  • Nem szereti, ha fésülöm a szőrét, olyankor mindig birkózok vele.
  • Most már tudja, hogy nyakörv felcsatolását (kizárólag vadászathoz) ülve kell megvárni, ez korábban szintén birkózással ment csak.
  • Hivatalosan nem jöhet be a házba, de kb. január eleje óta legtöbbször beengedem őt, pláne amikor nagy fagy volt. Már a kezdetektől tudja, hogy melyik szobába nem mehet be, és ehhez tartja is magát. Először az előtérben aludt a fűtött padlón, de mostanában inkább körülöttem alszik. Amikor viszont én fekszem le aludni, akkor kimegy, hiszen ő nem szobakutya.
  • Elmondhatom róla, hogy engedelmes, bármit megcsinál és várja, hogy kérjek tőle valamit. Nyilván a vére és a fiatalsága hajtja még, de ez idővel úgyis csillapodni fog.
  • Tudja: Ül!, Fekszik!, Marad!, Kifelé!, Futás! (foglalkozás, simogatás, munka vége, ez után azt csinál, amit akar), Vigyázz! (menjen el / odébb az utamból), Keresd!, Hozzad! (egyenlőre csak a tanyában), Tied!, Hopp/Fel! (raktérbe, fel a bálára), Nem! (néha hatástalan), Add ide! (nem vagyok meggyőződve, hogy ez mennyire tiszta neki), Ne harapj! (néha harapdálja a kezem séta közben, de ha rászólok, abbahagyja), próbáltam még vele a Fordul!-t (hempereg) és a kúszást, de ezeket még nem fogta fel.
  • A nevén kívül még hallgat a Kutyára és a Törpére.
  • A vadászaton sokszor kuvaszként emlegetik őt viccből, visszautalva a kölyökkori bundájára (inkább nézett ki kuvasznak, mint goldennek).

Imádlak te Szőke Herceg. <3